Baráth szerint mind a halak, akár a halászlék, a csirkéből, pulykából készült ételek mellé lehet megfelelő típusú somlóit kínálni. Megjegyezte, a sertést, szűkebben a mangalicát nehéz úgy elkészíteni, hogy ahhoz ne lehessen somlait passzintani; Györgykovács borai többnyire ilyenek – mint mondta a Kreinbacher birtokigazgatója.

A bárányokról, mint mondta, elsőként a vörösbor jut eszünkbe, de érdemes hozzá somlaikat próbálgatni.
Almás, diós, túrós desszertekhez, ha azokban nem a cukor íze dominál, kimondottan jó valamely aromatikus száraz somlói bort párosítani.

Baráth előadása végén feltette a kérdést: „Valóban réteg bor csupán a somlói?”

Közreműködött Hamvas Béla A bor filozófiája első kiadásában, amely egy agyonidézett munka – nagyon helyesen az irodalmár szerint. Hamvas Béla és a Juhfark találkozásából született meg az a reneszánsz, amely mind a mai napig él. Hamvas a „somlóiság” tökéletes megfogalmazója. Szerinte szüksége van egy tájnak arra, hogy ott megjelenjen egy nagy szellem, aki képes lesz azt felemelni. Ha ilyen személy nincs, akkor a borvidék elveszett – mondta Ambrus.

 

A föld és az ég összekötése, a lenti és a fenti egybeolvasztása, a kozmosz megszólaltatása az, ami a bor kapcsán az irodalom feladata.

A bormarketing szakember előadásában hangsúlyozta, hogy igenis szükség van, de maximum 10-15%-ban a külföldi fajtákra, még a Somlói Borvidéken is, de a többinek mindenképpen autochtonnak kell lennie.

Példaként Angelo Gaja-t hozta fel, aki a saját olasz borvidéken elsőként telepített Cabernet sauvignon-t a Nebbiolo mellé, s aki elsőként kezdett el francia fajtákat használni. Tette mindezt azért, hogy bebizonyítsa a Nebbiolo termőhelye van annyira jó, hogy a nagy nemzetközi fajták is gyönyörű borokat képesek onnan adni. Tehát, a világfajtákat egyfajta marketingfogásként használta, mikor már volt egy szép Chardonnay-ja, akkor a borszakírók már elkezdtek érdeklődni a Nebbioloi iránt is, míg végül Piemont felkerült a világ bortérképére.

 

Ennek mintájára Nemes el tudja képzelni, hogy érdemes volna Syrah-t, vagy Sauvignon blanc-t termelni a Somlói Borvidéken, egész egyszerűen azért, hogy a külhoni szakma figyelmét valahogyan végre ráirányítsuk Magyarország legkisebb borvidékére és a Juhfarkra, mely szerinte az itteni főfajta kell, hogy legyen a világ szemében is, s amellyel a világhírnév elérhető.

Leszögezte, hogy a hozzáférhetőség nem függ össze az ismertséggel, lévén a Romanée Conti nem több, mint 6 hektáron gazdálkodik, mégis a világ egyik legtöbbre tartott borait készíti. Úgy véli, a Somlóról származó borokat csak úgy lehet elkezdeni nagyobb volumenben is exportálni, ha végre lesz a borvidéknek, vagy akár az egész országnak „egy tökös értékesítője”, aki jár-kel a világban, kóstoltat, ismerkedik, és keresi a nemzetközi gasztronómia és egyéb értékesítési lehetőségek falain a ré

Dénes Tibor beszélt arról, hogy az 1997. évi CXXI. Bortörvény csatolta vissza a borvidékhez a Ság- és Kissomlyó-hegyeket, melyek, mint mondta, anno a silány minőségű bortermelés miatt, teljességgel jogosan lettek elválasztva a hivatalos, borkészítő területektől.
A vulkanizmus Kapcsán Dénes elmondta, hogy a Somló-, Ság- és a Kissomlyó-hegyek a környék legfiatalabb hegyei közé tartoznak a maguk potom 6 millió évével.

Évmilliókkal ezelőtt kezdődött a Somló születése, a földtörténeti múlt harmadkorának közepén. Hazánk területét ebben az időben még hatalmas vízfelület borította. Ez az egykori tenger elvesztette összefüggését az óceánnal, és 5-10 millió évvel ezelőtt - a pliocén korban folyamatosan beltengerré vált. Ez az óriási tó a Turáni-tó, a mai Magyarország területén elhelyezkedő öble pedig Pannóniai-tó néven ismert. Vize olyan mély volt, hogy csak a 300 m-nél magasabb hegyek csúcsai emelkedtek ki belőle.

A Pannóniai-tó vize eleinte sós volt. A környező szárazföldek folyóinak vize azonban lassan-lassan édesvizűvé változtatta. A nagy tó állatvilága igen gazdag volt. Benne élt a kecskekörömkagyló (tudományos nevén Congeria ungula-caprae) valamint egy hozzá hasonló, de jóval kisebb kagylófaj: a vándorkagyló (Dreissena). Általában azt tartják, hogy a legszebb kecskekörmök a Tihanyi-félszigeten találhatók. A Somló keleti lábánál, Ferencmajor közelében, az úgynevezett Födigödörben, egy kis szerencsével teljesen épen megmaradt kagylóhéjakat is találhattunk. Hazánkban a legépebb és legszebb "balatoni kecskekörmöket" (Congeria kagylót) itt és Sopron vidékén találhatjuk és nem a Tihanyi-félsziget kecskekörmeiről híres pannóniai üledékeiben.

A pliocén korban a Pannóniai-tóba ömlő folyók nemcsak édesvizet, hanem nagy mennyiségű törmeléket, agyagos iszapot, homokot, kavicsot, a szelek pedig finom homokot, port hordtak a vizébe. Lassan feltöltődve, a korábban nyílt vizű terület elpocsolyásodott, majd a teljes feltöltődés után szárazfölddé alakult át.

A tó kiszáradását követően - a harmadkor végén -, a föld mélyében levő bazalttömegek egyes helyeken a felszínre buggyantak.
Ez a hatalmas "bazaltvulkánosság" hozta létre a Balaton vidékén a gyönyörű Tapolcai-medence (Badacsony Szent György-hegy Csobánc, Gulács, Tóti, Haláp) hegyeit. Kissé távolabb, a Balaton-felvidék északnyugati ellaposodásán, a Kisalföldön, további szebbnél szebb bazalthegyeket találunk. Mindezek természetesen a Balaton-felvidék bazaltterületéhez tartoznak, mint ennek a nagy, vulkáni kitöréses területnek messzire elszakadt előőrsei.

A kitörések alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor a mélyből először lávadarabkák és finom vulkáni hamu szóródott ki a levegőbe. Ez az úgynevezett vulkáni törmelék azután a kráter környékére visszahullott, s rétegeződve kőzetté alakult, amelyet a tudomány vulkáni tufának, jelen esetben, minthogy főanyaga bazalt, "bazalttufának" nevez. A vulkáni működés következő szakasza már a lávafolyás volt. A kráteren keresztül kiömlött, majd megmerevedett lávatömegekből épültek fel a Dunántúl bájos bazalthegyei.

A Somló önállóan felépült bazalthegy. A Kisalföld délkeleti csücskén, a kissé távolabbi Bakonytól pedig nyugatra, magányos hegyszigetként emelkedik ki a környező síkságból. Alak, nagyság, felépítés tekintetében joggal mondhatjuk Somló ikertestvéreinek a Szent György-hegyet és a Badacsonyt, mert - e két hegyhez hasonlóan - a Somló is három kúpszeletből épült fel:

a) az alsó, enyhén lejtő hegypalást, meneteles csonka kúp, 180-300 m-nyi tengerszint fölötti magasságban emelkedik és a Pannóniai-tó üledékét alkotó homokos agyagból és kavicsos homokból áll;

b) a középső, meredek csonka kúp körülbelül 300-400 m tengerszint feletti magasságban pados elválású bazaltból (szürkés-feketés nefelinbazanitból) épült fel. Kifelé, a kopasz oldalakon kőzsákszerű kialakulást mutat és emlékeztet a Szent György-hegy vagy a Badacsony sziklabordás oldalaira;

c) legfelül a tetőn még egy sapkaszerű kiemelkedést, egy körülbelül 35 m vastag harmadik kúpszeletet találunk. Anyaga hólyagos-lávás bazalt. Ezt a hólyagos - likacsos -, salakos bazaltot a nép "hopokának" nevezi. Ez a hopokából álló kőzetsapka tetőzik 435 m tengerszint feletti magasságban.

 

A Somló felső, lapos csúcsán, a salakos bazaltban, megtaláljuk a különféle lávamegmerevedési formákat: így a kötéllávát és a fonatosláva darabokat, továbbá a körte alakú, vagyis egyik oldalukon a visszahullásnál részben ellapult, vulkáni bombákat is. Ezek szépségükkel és szabályos formájukkal versenyeznek a Szicília szigetén ma is működő Etna vulkán világhírű bombáival. De találhatunk itt ún. megkövesedett "könnycseppeket" is.

A Somló típusos bazaltvulkán, alakja az idők folyamán a pusztulás nyomán változott. A pusztulást elősegítette a szél, amely a Pannóniai-tó megszáradt üledékét felkapva, hatalmas felhőkben szállította dél felé, egyre jobban letarolva az eredeti felszínt. A területen keresztülrohanó Ős-Duna, a csapadékvíz, a patakok, folyók vize is egyre jobban mélyedő medrével rombolta a talajt. Ennek felszíne lassan süllyedt, s így a Somló bazaltkúpja egyre jobban kiemelkedett. Végül is kialakult a táj mai képe.

Somló védelmezője a pannóniai üledékekre rátelepedett bazalt. Ha a Somló meredek, bazaltból álló kúpszeletének az alján végigmegyünk, vagy pedig a várrom alatti részét vizsgáljuk - barnás, vagy helyenként vörösbarna színű, réteges-pados, úgynevezett bazalttufát találunk. A vulkáni kitörés alkalmával, a kráternyílás kialakulásakor ez a bazalttufa került először felszínre és itt a Somlón, közvetlenül a pannóniai-pontusi korú homok- és agyagrétegekre települt. A következő szakaszban, a lávafolyáskor, a kráteren keresztül kiömlött, hatalmas lávatömegekből merevedett meg a meredek falú bazaltkúp. A lávafolyás azután még egyszer megismétlődött és ebből az utolsó lávakitörés anyagából merevedett meg a legfelső hólyagos bazaltból ("hopokából") álló sapkaszerű tömeg, a Somló kissé lapos csúcsrésze. A Somló kitűnő borát termő szőlőskertek természetesen nem a bazalton települtek, hanem a pannóniai-pontusi lankás hegyoldalakon. Itt a talaj szétmálló bazaltanyag. A bazaltkúp ugyanis a hő, a csapadék és a szél hatására kisebb-nagyobb darabokra aprózódik, végül is dió-mogyoró-sörét nagyságú (innét a népies "srét" elnevezés) lesz, és ebből képződik a híres somlai bor kitűnő termőtalaja.

Várszegi György a somlói juhfarkról tartott volna előadást, de családi okok miatt nem tudott a rendezvényen megjelenni. Helyette az első előadó, Dr. Laposa József tartotta meg a Somló egyik legismertebb fajtájáról szóló előadást.

A Juhfark szőlőfajta nevét a hosszú, hengeres, tömött fürtjéről kapta,

mely a juh farkához hasonlít. Bora egyedi illatú, különböző csonthéjas gyümölcsök illatának elegyére hasonlít. Savai határozottak, viszont kizárólag megfelelő érlelés esetén harmonikusak.

A Juhfark karakteres, tüzes határozott savú egyedi illatú bor. A bazaltos talajtól mandulás, ásványos jegyeket hordoz. Harmonikus savait kellemesen kiegészíti a magas extrakt tartalom, ami kerekké teszi. Az érlelést meghálálja: sokak szerint 2-3 évesen a legkarakteresebb, mások szerint akár 6-8 évesen érheti el a legharmonikusabb állapotát.

A Somló hegyen kizárólag fehér borszőlőfajtákat termesztenek. Kiváló borokat készítenek olasz rizlingből, a furmintból, a hárslevelűből, és a juhfarkból is. A juhfark a somlói borvidék specialitása. Máshol is megterem, de a Somló vulkanikus-bazaltos talaja kedvez igazán a fajtának. Bogyói sárgásak, vékony héjúak, levesek, zamatosak. A hegy dél, dél-nyugati területei igazán jók a fajta termesztéséhez. Itt megtalálható az igazi srétes bazalttalaj és a megfelelő mennyiségű napfény.

A borfogyasztók többsége a juhfarkot tartja a nászéjszakák borának. Ennek története a XVIII. századba nyúlik vissza, ugyanis a Habsburg ház és a főúri házak nélkülözhetetlen nedűi voltak a somlói borok. Az európai uralkodó házak tagjai a somlói bort fogyasztották, hogy garantálják a fiú utód nemzését illetve férfiasságuk megőrzését.

Dr. Laposa József leszögezte, hogy ma már nem csak a magas titrálható savtartalom az elsődleges a somlói borokban, hanem a "kerek, érett, kedves savszerkezet, és a terroir jelleg kidomborítása".

Takács Lajos előadásában a régi somlói bort kívánta rekonstruálni. Mint mondta, sajnos csupán a nyolcvanas években készült somlói borok a legrégebbi somlói boraink, amelyek ugyan eltérnek a mai technológiával készített borok ízképétől, de karakterüket illetően nem mutatnak akkora különbséget, mint amekkorát mutathatnának a 60-100 évvel ezelőtti termékek a maiakhoz képest.

A 19. században vélhetőleg az összes borhiba megtalálható volt a pincészeteknél, ami csak létezik, kivéve az akkori nagybirtokokat, amelyek az Egyház tulajdonában voltak. Azonban a mai kistermelői pincék boraira szintén jellemző a technológiai, higiéniai okokból eredő borhibák megléte – mondta a borász.

Takács Lajos az előadása egy részében a Somló jelenlegi állapotát mutatta be képekben, köztük régi, elhagyatott pincék, kis rikító színű, tájidegen pincék, egy szintén tájidegen Makovecz Imre által megálmodott pince, valamint néhány az eredeti funkciójától eltérő használatú pince képét; utóbbiakat kifejezett szomorúsággal a hangjában prezentálta. Takács rámutatott, hogy Somlón nagyok a környezeti különbségek, amelyek az épületek eltérő jellegéből, kialakításából adódnak.

Az Európai Unió kapcsán megjegyezte, hogy számára pillanatnyilag kérdés, hogy az európai közösség, az ideáramoltatott források következtében mennyire fogja majd hagyni érvényesülni azokat a gazdákat, akiknek kiforrott képe van a somlói borkészítésről, a somlói bor jellegéről, valamint Somló egységéről.

Dr. Laposa József, tájrendező a Somló 1990-es állapotát taglalva kitért arra, hogy ekkoriban az utak többsége szinte járhatatlan volt, a szőlők egy része – kivált a hegy felső területein – pedig műveletlenek voltak. Az új évezredben azonban „megtörtént a csoda”; 2002-től elindult a Kreinbacher birtok, s azzal együtt elkezdődött a szőlőterületek felfrissítése, újratelepítése, az utak létrehozása, a támfalak megerősítése.

Dr. Laposa, mint tájrendező a legnagyobb értéknek a Somló-hegy látványát tartja. Szerinte nemcsak a hegy, de a körötte lévő sík területet is szabályozni szükséges. Mint mondta: „Meg kell akadályozni a hegy környezetének további beépítését.”

Rengeteg fölösleges és jellegtelen épület van még a Somlón, amelyek – a tájrendező szerint – jobb, ha minél hamarabb eltűnnek, s a helyükbe újra szőlőt telepítenek. Ugyanakkor a most épülő, a nyolcas út felől nézve a hegyet a földből kinövő, még épülőfélben lévő, nagyméretű pálinkafőzde nem kevéssé „kilóg a tájból”, diszharmonikussá téve azt, ugyanakkor „Isten itt felejtett kalapján” – ahogy a hegy látképét nevezik metaforikusan – „újra a szőlő az úr – mondta Dr. Laposa.

Rókusfalvy Pál, az Etyek Pincefesztivál főszervezője megnyitotta a 2012-es Etyek Borkonferenciát, mely a Somlói Tavasz Egyesület támogatásával valósult meg.

14:00 – Érkezés, regisztráció
14:30 – Dr. Laposa József: „Somló és környéke a tájépítész szemével”
15:00 – Takács Lajos: „A somlói bor”
15:30 – Várszegi György – „A somlói juhfark”
16:00 – Kávészünet
16:30 – Dénes Tibor: „Somló az ismeretlen ismerős”
17:00 – Nemes Richárd: „A somlói helye és lehetőségei a hazai és külföldi piacon”
17:30 – Ambrus Lajos: „Somló az irodalomban”
18:00 – Baráth Sándor: „A Somlói Tavasz Egyesülete, mint a borvidéki marketing motorja”, „A somlói bor helye a gasztronómiában”
18:30 – Állófogadás

--