A világon használatos parafa dugók nagyjából felét Portugáliában állítják elő. A Wikipédia azt írja, hogy a paratölgyek több évszázadig élnek, de egy-egy fa kérge egy évtizedben csak egyszer takarítható be. Az eredeti parafa dugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből ezért ez a legdrágább dugófajta. 

 

A jóársítás miatt készülnek még préselt dugók, amelyekhez a kéreg maradványait használják fel: ezeket megőrlik, majd összeragasztják. Igaz, ezek sokkal gyengébb minőségűek, olcsóságuk miatt jóval többet adnak el belőlük, mint az igaziakból. Létezik ún. korongdugó is. Abban az esetben a préselt dugó aljára parafa korongot ragasztanak.

 

 

A Vinoport cikke szerint igazi, boros dugónak szánt parafa csak a paratölgy harmadik szüretéből származhat, mert akkorra lesz megfelelő a kéreg minősége és vastagsága.

 

A paratölgy kérgének lefejtése öt lépésből áll. Az első a felhasítás, ezt követi két lépésben az elválasztás folyamata, majd leemelik a kérget a fáról. Minél nagyobb egybefüggő darabot sikerül leszedni, az annál nagyobb értékkel bír. 

A parafát felhasználás előtt legalább fél évig pihentetik. Ez idő alatt a fa nem érintkezhet sem földdel, sem fával, nehogy fertőzések jussanak az anyagba.

 

A stabilizálódott parafát azután kb. egy órán át forró vízben „főzik”, ezzel fertőtlenítik és a parafa szerkezete így egységesebbé válik, térfogata is 20%-kal növekszik. Ezt követően újabb néhány nap pihentetés után a méret és minőség szerint válogatott kérgeket kisebb hasábokra vágják, a dugók fúrására előkészítik.

 

A fúrás után a parafa dugók csiszolással elnyerik végső formájukat, és méretüket. Ezután mosással egy újabb tisztítás, és a szín meghatározása következik, majd szárítással beállítják a végső nedvességtartalmat. A dugókon egy szilikonos védőréteg gondoskodik arról, hogy azokat könnyű legyen a palack szájába helyezni, illetve fogyasztás előtt kihúzni.