A katolikus ünnep azonban nem egyetlen napból áll. Olyan jelentős ünnep az egyházban, hogy nem egy, hanem nyolc napon keresztül ünneplik. Az ünnepre való felkészülés már egy héttel  Húsvét előtt, Virágvasárnap elkezdődik.

A Nagyhéten több misére is sor kerül, a misék liturgiájában, menetében pedig  nagy szerepet játszik a misebor.

Mi is a misebor?

A Misebor az oltáriszentség (latinul Eukarisztia) része. A megszentelt kenyér (ma már ostya helyettesíti) és bor Krisztus testét és vérét jelképezi. Pontosabban a katolikus hit szerint maga Krisztus teste és vére.

"Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital" - mondta Jézus az utolsó vacsorán tanítványainak, mikor kenyérrel és borral kínálta őket.

 

Egyes katolikus közösségekben, például Kaliforniában, a két szín alatti áldozás része minden misének.  Nem csoda, hogy egy-egy ilyen gyülekezet éves szükséglete több ezer palack miseborra rúg. Itt már a beszerzés is komoly feladat, ezért a plébániák szerződést kötnek kaliforniai borászatokkal, akik ezt az értékesítést már külön piaci szegmensnek tekintik.

Olaszországban pedig a „Vino di Messa”, azaz a misebor a vinotékákban is megtalálható, egyes pincészetek kifejezetten specializálódtak rá. Ezek általában egyszerűbb, nem kifejezetten magas minőségű borok, közepes árkategóriában.

Első blikkre ez a leírás ugyan ráillik minden borra, ám azért tehetünk mellé néhány megjegyzést:

Ez a technológia tulajdonképpen a bioborok készítéséhez hasonlít.

A leírás nem tér ki a misebor színére, vagyis vörös- és fehérbor is használható. Bár az utolsó vacsorán valószínűleg vöröset ittak, hiszen az Jézus vérét szimbolizálta. A gyakorlatban azonban ma már fehérbort használnak a szertartás eszközeinek könnyebb tisztíthatósága (kehely, kendő) végett. A szenteltbor lehet száraz vagy édes is. Olaszországban például gyakran természetes édes borokat használnak a miséken, nálunk inkább száraz-félszáraz borokat.

A beszerzést az egyházmegyék önállóan oldják meg. Hazánkban szinte mindenhol vannak szőlőterületek, borászatok, így a papok sokszor nagyon egyszerűen meg tudják oldani a beszerzést, ám nyilván egy-egy pincészettel korrekt kapcsolatot kell kialakítani. A borásznak ugyanis tudnia kell: milyen célra készíti a bort, hogy az elvárt technológiát betarthassa. A borokat az egyház technológiailag nem ellenőrzi, a kérdést a felhasználó papok és a készítő borászok lelkiismeretére bízzák. OBI engedélyre általában nincs szükség, kivéve, ha a bor kiskereskedelmi forgalomba is kerül.

Egy-egy egyházmegyének akár saját pinészete is lehet, ilyen a veszprémi. Nem csak saját pincéjük van az Érseki Palota alatt, de saját szőlőkkel is rendelkeznek  Mindszentkállán és Felsőörsön. Boraik kereskedelmi forgalomba pedig nem kerülnek, bár az érsekségnél megvásárolhatók.

Egyes plébániák is maguk készítik a misebort. Nagyobb gyülekezetekben akár 50-60 liter is elfogy évente. Az e fölötti mennyiséget értékesítik.

A templomi szertartásokon használt borok minőségének fontosságára szeretné felhívni a figyelmet a Zala megyei Kiskutason megrendezésre kerülő Szent Gellért miseborünnep és -verseny.

A versenyen külön kategóriában indulnak a palackozott borok és a - termelők által a templomoknak szállított - folyó borok.

A Zalaegerszegtől 5 kilométerre fekvő Kiskutason a műemlék kápolna kertjében népi és hagyományőrző programokkal várják az érdeklődőket szeptember végén. A rendezvény főszervezője, maga a polgármester, Halász Gábor, akivel nem régiben interjút is közöltünk. Ebben természetesen rendezvényükkel is elbüszkélkedett.

Furcsán hangozhat, de nemrégiben a közlekedésbiztonság kapcsán került célkeresztbe a misebor. Miután a közúti közlekedésben bevezették a zéró tolerancia elvét, mely minimális alkoholmennyiséget sem engedélyez az autó vezetőjének, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia aggodalmát fejezte ki. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak írt levelükben furcsállták, hogy egy paptól pusztán a misén elfogyasztott bor után elvehetik a jogosítványát. A gond az, hogy a pap sokszor nem egy helyszínen misézik. Vidéken ráadásul egymástól távol is esnek a szertartások, így gyakran utazniuk kell, autóval. A katolikus egyház elképzelései szerint a püspökök igazolványt adnának az egyházmegyéjükben tevékenykedő papoknak, amivel bizonyíthatják, hogy munkaköri kötelességükből fakadóan fogyasztottak alkoholt. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium válaszában nem akceptálta az egyház érveit. A miséző papok tehát a hatalom részéről toleranciában nem, legfeljebb az intézkedő rendőr lelkiismeretében bízhatnak.