A bál ugyanis nem egy nagy buli, „jólöltözött” kiadásban, tehát szó sem lehet például lökdösődésről – ez egyébként az alapvető, hétköznapi viselkedéskultúrában sem engedélyezett, de aki már járt zsúfolt „borbulikban”, az tudja, hogy sajnos néhányan fittyet hánynak erre az egyébként jobb családokban a gyermeknek már két lábra állásának pillanatában megtanított íratlan szabályra, és tarolnak, tolakodnak. Nagy tömegben persze elkerülhetetlen, hogy „összeütközzünk” valakivel, vagy éppen a továbbhaladásunk útjában állva, finoman felkérjük arra, hogy legyen szíves odébb fáradni, de bármilyen hihetetlen, mindezt lehet udvariasan, türelmesen, mosolyogva, elnézést kérve tenni. A cél mégis inkább az, hogy mindenkinek megfelelő mozgásteret hagyva közlekedjünk, táncoljunk, mulatozzunk, kóstolgassunk, még akkor is, ha egyeseknek ilyenkor az elfogyasztott alkohollal fordított arányban nő – tehát leginkább csökken - az udvariassági formulák betartására támadó igénye és képessége.

 

Mivel egy bálban „szólóban” – különösen hölgyeknek – nem szokás megjelenni, az éppen partner nélkül állók mindenképpen társasággal érkezzenek. A pontosság elengedhetetlen, az érkezés időpontja a báli meghívóban álló, vagy a meghirdetett időponttól függ, de soha ne az utolsó pillanatban essünk be az ajtón. Késés pedig természetesen egyáltalán nem megengedett, na nem mintha nélkülünk – hacsak nem mi vagyunk az est díszvendégei vagy műsorvezetői – nem kezdenék el a bált, hanem mert egyszerűen illetlenség (különösen ültetett vacsora esetén, a vacsoraasztalnál ülő társainkkal szemben). A viselkedésünk legyen fesztelen és könnyed, ez természetesen nem lehet egyenlő a hangoskodással és a feltűnéskeltéssel. A másik oldalt, vagyis a túlzott és felesleges álszerénységet viszont szinte tiltja is a protokoll, visszatetsző ugyanis azt a látszatot kelteni, mintha nem is lennének értékeink. A bálból történő távozásra ugyanaz vonatkozik, ami az érkezésre, vagyis idejét megfelelően kell megválasztani, ahogy érkezéskor késni nem illik, úgy távozáskor előbb távozni sem, legalább az éjfélt várjuk meg.

Talán nem kell részletezni, hogy mit diktál az etikett a megérkezés során felvetődő szituációkban, úgy mint autóból kiszállás sorrendje (a férfiak segítik ki a hölgyeket, természetesen erre figyelmeztető, külön kérés – esetenként könyörgés – nélkül, és nem a kormányon dobolva idegeskednek, amíg a hölgy ruhakölteményében egyedül igyekszik ezt megoldani), a helyszínre érkezve a férfi lép be először az ajtón, és még sorolhatnánk, ezek az amúgy hétköznapi élet során is betartandó viselkedési szabályok a bálok kapcsán még inkább érvényesek. A vacsoraasztalhoz érve illik bemutatkozni, még akkor is, ha a terítéknél névkártyákat használnak az ültetéshez. Mivel mind a báli öltözködésnek, mind pedig a táncparketten és a vacsoraasztalnál való viselkedésnek külön szabályai vannak, ezért ezekkel részletesebben foglalkozunk majd a későbbiekben.

És akkor most lássunk egy kis báltörténelmet! Korábban már „első báloztunk”, azaz felelevenítettük a 2006-ban megrendezett I. Magyar Borok Bálja hangulatát, most nyissuk ki a második, vagyis a 2007-es borbál képzeletbeli naplóját, és nézzük meg, akkor milyen élményekkel térhettek haza a bálteremből a résztvevők! Az első helyszín – azaz a Szépművészeti Múzeum – után az Igazságügyi Palotában került sor az eseményre. A borbál fővédnöke Tiffán Ede villányi borász volt, a bálon ismét megjelentek az Év Borászai is. A rendezvény fő attrakciójának számító borvacsora menüjét ebben az évben is különös gonddal és hozzáértéssel állította össze a szakma. Elsősorban Villány borászainak ((Polgár Zoltán, Gere Attila, Tiffán Ede, Bock József) remekei  kísérték az ételeket, de a sorban találkozhattunk egy egri (Thummerer Vilmos) és egy szekszárdi (Vesztergombi Ferenc) tétellel is. Bécsi keringő nyitótánccal kezdődött meg a hajnalig tartó bál, melynek műsorvezetője Borbás Mária és Dr. Csizmadia András volt. Az est folyamán nemcsak a borvacsora ideje alatt, hanem azt követően, mulatozás közben is lehetőség nyílt válogatott borok kóstolására, a 2007-es évben Árvay János, Figula Mihály, Gál Tibor, Garamvári Vencel, Kamocsay Ákos, Maya Ernő, Szepsy István, Takler Ferenc és Vincze Béla egy-egy tételét ízlelgethették a vendégek. A minden évben kiosztandó Gál Tibor emlékdíj pedig 2007-ben Bock Józsefet illette.