És lőn. Az alkotók választhattak maguknak egy-egy fajtát és kaptak belőle egy karton bort inspirációként. Írják le, amit éreznek. Írjanak, ami eszükbe jut róla, egy verset, egy rövid történetet, bármit, csak az a bor személyiségéről szóljon.

 

Izgalommal várták a végeredményt. A feszültség egyre csak fokozódott, mígnem beérkezett az első írás, ami történetesen Dragomán Györgyé volt, aki a Vylyan Cabernet Sauvignon -ról írt. Öröm és boldogság, pláne, amikor megtudták, hogy a novella oly módon íródott, ha a kulcsszavakat külön nézzük, akkor egy valódi kóstolási jegyzetet kapunk. A történet gyógyító és tündérszép, olyan, mint egy mély beszélgetés, amelyet egy olyan emberrel folytatunk, akár borozgatás közben, aki meghallgat, és tudja, hogy a dolgok ettől maguktól a helyükre kerülnek…

 

 

Írt Háy János zseniális verset a Syrah-ról, Parti Nagy Lajos utánozhatatlan nyelvi bravúrral bormesét a Pinot Noir-ról, Szabó T. Anna szerelmetes borverset a Merlot-ról, Székely Csaba rövid szösszenetet a művészet (és a Montenuovo) eszenciájáról, Grecsó Krisztián a szerelem első látásra Villányi Franc-ról, és végül, de nem utolsó sorban Cserna-Szabó András az életmentő Kékfrankosról. 

 

A történetnek itt nincs még vége. Az írásokat odaadták egy rajzművésznek, Veress Tamásnak, ki megrajzolta őket, azt, amit ő lényegnek látott. Ezek a rajzok is egyszeriek és megismételhetetlenek. Akkor még nem gondolták, hogy ez a munka Vörös Tamás jutalomjátéka lesz, hiszen röviddel az után, hogy leadta az utolsó rajzot, fiatalon elment...Nagyon szerette ezt a munkát, mindig emlékezni fognak rá.

Ha valahol, valaki találkozik ezekkel a borokkal, kíváncsi lesz a rajzokra és eljut az írásokig, az egészen bizonyos, hogy különleges élményben lesz része!

 

 

A csomagban egy-egy palack lapul a Cabernet Sauvignon-ból, a Syrah-ból, a Merlot-ból, a Montenuovo-ból, a Villányi Francból és a Kékfrankosból. Mindegyikük egy-egy történetet mesél a borokról és a Vylyanról.