A borban úszkáló dugódarabok nem túl szépek... Akárhogy is, de ki kell piszkálni az egész dugót! A nagyon régi borok esetében előfordulhat, hogy a dugó szétmállik - és ez sajnos arra is utalhat, hogy a bor sem lesz már az igazi. Ha nem akarod szűrővel együtt töltögetni a bort, akkor érdemes dekantálni!

 

 

 

Vannak olyan borkedvelők, akiknek nem jön be a fehérborok könnyűsége, de olyanok is akadnak, akik nem isznak mást, csak friss fehéreket. Ám ha a megfelelő borhoz társítjuk az ételeket, nem csak jót teszünk az ízlelőbimbóknak, hanem egyszerre javítjuk az étel és a bor „élményét” is. A fehérborok jobban illenek a halakhoz, a tengeri córeszekhez, vagy egyes előételekhez, hiszen nincs bennük tannin, savasabbak, frissebbek. Ugyanakkor a vörösborok nagyon jól passzolnak a húsokhoz, mert abban a párosításban jobban érvényesül a tannin és a fehérjék összhangja. 

 

 

Ezt a kijelentést azért nem árt árnyalni egy picit, mert nem ugyanolyan az idő augusztusban, mint januárban. A vörösbor igazi élvezetéhez tökéletes a 15 fokos hőmérséklet, ha 18 vagy magasabb fokon szolgáljuk fel, nem lesz az igazi.

 

 

 

A borok élvezetéhez a legjobb egy tiszta, száraz pohár, amely ha sokat állt a szekrényben, érdemes törlőruhával megtisztítani, hogy eltávolítsuk a port róla. Az a legjobb, ha ezt külön pohártisztító kendővel tesszük. A vízből mindig maradnak cseppek a pohár belsejében, amelyek bár kicsik, feloldódnak, és megváltoztathatják a bor ízét. 

 

 

Ez nem baj, de jó ötlet átmosni a pohár belsejét annak a bornak néhány cseppjével, amelyik bele fog kerülni. Ha többször ugyanazt a poharat használjuk, többféle bor kóstolásához, ennek a módszernek az alkalmazásával elkerülhetjük, hogy oda nem illő ízjegyek maradjanak az előző borfajta maradékából.

 

 

Nyilván nem illenek minden élethelyzethez, de például Franciaországban teljesen megszokott egy étteremben a lédig bor, hiszen úgy sokkal egyszerűbb tárolni az italt. Valljuk be őszintén, a kannákat és a tartályokat a gyengébb minőségű és hétköznapi borokhoz társítjuk, pedig a bennük tárolt borok minősége ugyanoylan jó lehet, vagy sokszor jobb is, mint egy palackozotté. 

 

 

 

A borok alkoholtartalmának - ésszerű határok között - semmi köze a minőséghez. Egy időben az volt a trend, hogy a fogyasztók a jobban koncentrált, magasabb tannintartalmú, alkoholosabb borokat keresték, ám ez mára megfordult. Az alacsonyabb alkoholtartalmú borok sok esetben elegánsabbak, kicsivel több bennük a savasság és korszerűbbek, mint a túlzottan alkoholos társaik.

 

 

Ez persze bortípustól is függ, mert van olyan bor, amely jobban bírja a nyitott átrolást, mások pedig kevésbé. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy amint megbontunk egy palackot, levegő jut az üvegbe, és megkezdődik az oxidációs folyamat. A megbontott bor pedig tökéletes körülmények között tárlva is csak néhány napot bír ki.

 

 

 

Pedig egy bor nem az örökkévalóságnak szól... Pláne, hogy a szekrényben nem a legjobb körülmények között van tartva... Hogyha a tárolási hely gyakori hőingadozásnak van kitéve, sőt, a bor közelében van fűtőtest is, kicsi az esélye, hogy jó formában lesz az ital. Ha egy bor ki van téve az állandó hőingadozásnak, sőt, fénynek, egy idő után tönkremegy. 

 

 

Időnként előfordul, hogy felbontunk egy üveg bort és nem isszuk meg az egészet. Ha egy vagy két napon belül meg akarjuk inni, az a legjobb, ha a hűtőszekrényben tároljuk, ha pedig innánk belőle, vegyük ki időben, hogy ne legyen túl hideg!