A Hírado.hu szakértőket kérdezett meg, arról mit érnek valójában a megmérettetések? A válaszadók között szerepelt Lesti Zoltán a Magyar Sommelier Szövetség elnökségi tagja, Kovács Antal háromszoros Magyar Sommelier Bajnok, valamint Csíki Sándor gasztronómiai szakíró (Food&Wine gasztroblog).  

 

Manapság egymást érik a különféle borversenyek, ám sokszor szakmai felügyelet nélkül rendezik meg őket, ezért a legtöbbnek szakmai körökben nagyon kevés presztízsértéke van, csekély az elfogadottsága. Az átlagfogyasztót sokszor meg is lehet téveszteni a plecsnikkel, mivel nem tudja, mi a menete az értékelésnek a versenyen. Előfordul, hogy 100 nevezettből 70 is kap valamilyen díjat, és az aranyérem sem mindig garancia a minőségre – fejtette ki a Hirado.hu-nak Lesti Zoltán. 

 

Az ítészek ugyanis a versenyeken azokat a borokat díjazzák magasabb pontszámokkal, amelyek „piacosak”, vagyis közelebb állnak a közízléshez. Minél populárisabb, könnyebben érthető egy bor, minél inkább hozza azokat a jegyeket, amelyeket a fogyasztók elvárnak, annál jobbak a borász esélyei – nyilatkozta Kovács Antal.

 

Ennek alapján a borászszakma két csoportra oszlik: vannak olyan bortermelők, akik nem nevezik be a borukat versenyekre, mert szerintük, ha aranyérmet kap, akkor az azt jelenti: közel áll a közízléshez, vagyis középszerű. A másik oldal – ide tartozik a többség – nagyon komoly lehetőséget lát egy-egy megméretésben, hiszen az átlagfogyasztó meg van győződve róla, hogy egy aranyérmes esetében a legjobb bort veszi meg, ami pluszmotiváció vásárlás közben. Nem rosszak az adott a nedűk, de olyanokból több ezer másik van még világszerte. Az igazi boregyéniségek ezért – néhány kivételtől eltekintve – rendre elvéreznek a versenyeken, hiszen nem úgy készültek, hogy megfeleljen bizonyos elvárásoknak, hanem a természet formálta őket, a szűk termőhely és az évjárat. Vannak olyan fogyasztók – ők vannak kevesebben –, akik pontosan az ilyen borélményekre vágynak, ezért versenyek nélkül is megvan a kereslet a kézműves termékekre – mutatott rá Kovács Antal.

 

A megméretések többségének nagy hátránya, hogy túl kevés idő jut egy bor kóstolására. Van olyan, amelyik nem tud kibontakozni néhány perc alatt, más borok viszont nagyon gyorsan magukhoz térnek, és azonnal élvezhető állapotba kerülnek, több bennük az illat- és ízanyag, amit rögtön meg is mutatnak, úgyhogy a versenyeken nem mindig a legjobbak kerülnek az első helyekre – véli Lesti Zoltán.

 

 

Azon népes fogyasztói csoport egyébként, amely általában 600 forintos bornál nem szokott drágábbat venni, mert 800 forintot már sokall egy palackért, nem is találkozik a díjnyertesekkel. Aki viszont hajlandó rendszeresen 1000-2000 forintért vagy még drágábban vásárolni, barátibb viszonyban áll a borokkal, el tudja helyezni a versenyeket, és saját ismeretei alapján tulajdonít megfelelő jelentőséget nekik. Számukra egyfajta garanciát is adnak a díjak – nyilatkozta Csíki Sándor.

 

 

 

Végül Kovács Antal és Lesti Zoltán szerint a Pannon Bormustra a legjobb hazai megméretés, azonban ezt a versenyt 2013-ban rendezték meg utoljára, az elmúlt két évben nem jelent már meg kiírás. Abban egyetértettek, hogy az egyik napilap top 100-as listájára érdemes odafigyelni, mert komoly ítészeket, borászokat, sommelier-ket és szakírókat kérnek fel az szerkesztés során. Csíki Sándor szerint jelenleg egyértelműen a VinAgora számít a legrangosabb versenynek a nemzetközi mezőny és zsűri jóvoltából. Ajánlott arra is figyelni, hogy ki kapja az Év Bortermelője díjat, az már komoly színvonalat képvisel – tette hozzá a szakíró.