Kezdjük azzal, amit biztosan tudunk. A száraz bor kifejezés számos nyelvben évszázadok óta használatos a nem édes borok megnevezésére. A legtöbben egyébként ezért a franciákat „okolják”, mert úgy néz ki, ők írták le először ezt a kifejezést. Egészen pontosan 1200 körül Jean Bodel francia költő Szent Miklósról szóló színművében bukkan fel a „vin sec”, vagyis a száraz bor kifejezés.

Az angolok ehhez képest 500 év késésben vannak (vagy csak nem őrizték jól írásos emlékeiket), mert az Oxford English Dictionary szerint egy 17-18. század fordulóján megjelent szleng- vagy argószótárban szerepel legkorábban a száraz bor, vagyis a dry wine szókapcsolat. A B.E. monogramú szerkesztő által összeállított New Dictionary of the Terms Ancient and Modern of the Canting Crew kötet szerint a „száraz-bor” egy kicsit nyers, de mégis nagyon kellemes a szájpadlásnak.

 

„Annyi biztos, hogy más nyelveket vizsgálva szembetűnő a párhuzam, szinte mindenütt a száraz bor az ellentéte az édes bornak, azaz a száraz bor „nem édes” bor. A száraz jelző megfelelője például a nagyobb nyelvekben: angol - dry, francia - sec, német - trocken, olasz - secco, spanyol - seco, orosz - сухой. A száraz régi, ómagyar szavunk, sok jelentése van, de a a borra vonatkozó jelzője nagyon késői. Az Etimológiai szótár szerint 1887-ben jelent meg, az édeset és egyéb ízt nélkülöző bort írták le vele. Ez arra utal, hogy a szemlélet később alakult ki, és az előbb elmondottak alapján lehet, hogy idegen nyelvi hatásra” – mondja Balázs Géza, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője.

 

Ennyit tudni tehát az eredetről, de vajon anno a franciák miért épp a száraz szóval írtak le a nem édes borokat? Ezzel kapcsolatban több elképzelés él. Az egyik szerint a száraz bor után egyfajta szárazságérzet alakul ki a szájpadláson, a szájban, és ezért kapta a nevét. A Word Originis Discussion Forum egyik hozzászólója jól foglalja össze eme keletkezés-elméletet: „A borokat a középkorban fiatalon itták, mert az akkori technológiák nem igazán tették lehetővé a tárolást. Ha mégis hosszabb ideig akarták érlelni, azt kizárólag hordóban tudták megtenni. A hordó viszont elvette ezt a szájösszehúzó fanyarságot, úgymond megédesítette a bort. Vagyis a középkorban létezett tulajdonképpen a fiatal bor, ami fanyar, száraz ízérzetet adott, és volt az érlelt bor, amiből ez hiányzott, így édesebbnek hatott. Ezekből a jelentés kismértékű megváltozása után lett az évszázadok során az édes-száraz ellentétpár.” Elképzelhető, hogy a száraz kifejezés ennek a fanyar, savanyú bornak egy finomabb leírását szolgálta – mondja Balázs Géza.

A savanyú bor ma a beteg, ecetes, megtört bort jelenti.

Egy másik elmélet szerint a szárazság a szárítás szóval van összefüggésben. Akik ebben hisznek, azt mondják, a szárazság arra utal, hogy a cukor az erjesztés során alkohollá alakul, vagyis eltűnik. Bár a kémiai/fizikai folyamat más, mégis ahhoz hasonlítható, mint amikor a vizet felszárítjuk, vagyis elpárologtatjuk valahonnan.