4 tétellel – úgynevezett Champagne „belövő borral” kezdenek, 4 alap stílust (alap NV, rosé NV, Blanc de Blancs és évjáratos Champagne) kóstolnak meg 4 különböző háztól, ezt követően ezekhez, mint a „karakterminőség” alapköveihez hasonlítják az újvilági pezsgőket.
Ennek kapcsán készült interjú Tábor Istvánnal, a Borkollégium vezetőjével, aki többek között beszélt arról:
- hogy a pezsgőfogyasztás mind itthon mind a nagyvilágban még mindig nagyon trendi
- hogy milyen pezsgők vannak hazánkban
- hogy az újvilági pezsgők mind a champagne "köpönyegéből bújtak elő", ez a viszonyítási pont
- hogy mi az a klasszikus eljárással készített pezsgő
- hogy mi a vörös pezsgő szerepe ma a világban
- hogy mit vállal a Borkollégium a fogyasztók edukálásában
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:
A hagyományos erjesztésű pezsgők abszolutizált ideáltípusa a Champagne. A Champagne teremtett ismertséget a „Méthode traditionelle” eljárásnak. Mivel a kategória az évszázadok során egy ún. generikus márka (soft brand) lett, így a világ számos országában próbálták és próbálják utánozni, másolni a champagne-i modellt: az eljárást, az alkalmazott technológiát, a telepített szőlőfajtákat, az alapbor készítést és annak esetleges érlelését, a tirázslikőr és expedíciós likőr összetételét, a seprőn tartás idejét, a degorzsálást, a palackérlelést és a teljes marketinget, amely a Champagne mögött található. Az újvilági bortermelő országok közül is számosan kísérleteznek, hogy hasonló, ugyanolyan, vagy akár még jobb pezsgőt állítsanak elő: változatos módon kombinálják az éghajlati, topográfiai, talaj, szőlőfajta és borászati eljárás tényezőit.
A Borkollégium mesterkurzusa keretében megvizsgálják, hogy ki hol tart ebben a versenyfutásban, ki jár legközelebb a nagy elődhöz, a példaképhez: Argentína, Ausztrália, Brazília, Chile, Dél-Afrika, Kanada, Új-Zéland és az USA mind megmérettetik itt magukat. Részletek itt.