Egy ország nagy boros múlttal, jelen nélkül – pár éve még tökéletesen illett ez a leírás Moldova borászatára, mára azonban sokat változott a helyzet, beérni látszik az elmúlt 30 év munkája. A világ 20 legnagyobb botermelője és exportőre közé küzdötték fel magukat, 150 ezer hektár termőterületük két és félszerese a magyarnak, miközben az ország kitejedése harmada, lélekszáma negyede a miénknek.

 

Területén 5000 éve folytatnak szőlőművelést, a modern korban folyamatosan családok tízereinek jelentett megélhetést a bor. 1812-ben Oroszország nem utolsó sorban a mezőgazdasági potenciálja miatt annektálta Moldova keleti részét: utána rögtön új adókat vetett ki a borokra és telepeseket küldött oda eltanulni a mesterséget. Vinaria din Val, Purcari, Castel Mimi, Vinuri de Comrat: pár mai napig működő birtok, amit akkoriban alapítottak (a Castel Miminél egy 1727-es palackot őriznek, ez a legidősebb ismert moldáv bor).

Az aranykornak a 20. század vetett véget, a második világháború végéig a nagyhatalmak gyakorlatilag pingpongoztak a Románia és Ukrajna között elterülő térséggel.

 

Az első világháború során a Prut, Dnyeszter és Duna-delta áltaal közrefogott Besszarábia, ami jó részt megegyezik a mai Moldáviával, román fennhatóság alá került, amit 1920-as versailles-i béke megerősített. A békeszerződést el nem ismerő kommunista vezetésű Oroszország különböző eszközökkel folyamatosan a terület visszaszerzésén munkálkodott, 1924-ben a Dnyeszter bal partján például létrehozták a Moldvai Autnóm Szovjet Köztársaságot. Az események az 1939 augusztusában megkötött Molotov-Ribbntropp-paktummal gyorsultak fel, erre hivatkozva Sztálin 1940-ben ultimátumot adott Romániának a térségből kivonulásra. A szovjet hadsereg az átadott területre 1940. június 28-án vonult be (először), a  Moldovai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságból pedig Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság lett. 1941-ben aztán Románia a tengelyhatalmak Szovjetúnió elleni támadásának résztvevőjeként rövid időre „visszatért”, a Vörös Hadsereg 1944-ben vette át itt végleg az ellenőrzést. A Szovjetúnió szétesése után 1991. augusztus 27-én kiáltották ki a független Moldovát, decemberben csatlakoztak a Független Államok Közösségéhez, aminek a mai napig a tagjai.

Sokkal jobb persze nem lett a helyzet 1945 után, a szovjetek Moldova borágazatát is átállították nagyüzemi termelésre. Az ültetvényeket gépesítették, nem spóroltak a vegyszerekkel és nemzetközi fajtákat ültettek az őshonosok helyére. A Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaságban készült a szovjet borok negyede (más források szerint a fele), ha külön indulhatnak a versenyben, a világ hatodik legnagyobb bortermelő országa lettek volna. Természeten a kritika nélkül mindent felszívó KGST-piacra készítették termékeiket, így annak rendje és módja szerint a keleti blokk összeomlása magával rántotta ezt az ágazatot (is).

 

Tanulnál a világ borairól? A Borkollégium magyar nyelvű előadásain, az angol nyelvű WSET-tanfolyamain, illetve a tematikus mesterkurzusain szakértők segítségével kósolhatsz bele szó szerint is a nemzetközi borok világába! Kattints és válaszd ki a színes választékból a kedvencedet!

A rendszerváltás után Moldova bekerült az USA demokráciaxport-programjába, az USAID (szójáték az USA és a segélyt jelentő „aid” szavakból) keretében dollárszázmilliók és külföldi befektetők érkeztek a borszektorba. Ráadásul a nyugati világ szakemberei is egyre komolyabb érdeklődést tanusítottak, Caroline Gilby Master of Wine Bulgáriával és Romániával együtt egész könyvet szentelt Moldovának 2018-ban. Ebben azt írja, „kiemelt jelentőséggel bír gazdaságukban a bor, mert az azon kevés termékek egyike, amit teljes egészében helyben állítanak lő és vidéken nagy a munkaerő-felszívó képessége”.

 

 

A Guiness Rekordok Könyve szerint a világ leghosszabb pincerendszere a Moldáv főváros, Kisinyov alatt található. A Milestii Mici névre keresztelt, 17. században kiépült labirintus összesen 200 km hosszú és sok helyen olyan széles, hogy érvényben van a KRESZ, a turistacsoportokat is buszok szállítják. Futóversenyeket szoktak rendezni benne és bortrezorként is funkcionál, másfél millió palack élvezi az állandó hőmérsékletet és páratartalmat (ez is rekord). Az „arany kollekció” része mintegy 50 ezer, a szovjet érában készült madeira típusú és egyéb édes bor, amit az ajándékboltban meg is lehet vásárolni meglepően jutányos áron.

 

Ezzel együtt egészen 2006-ig még mindig Oroszország számított a legnagyobb exportőrnek. Akkor azonban a „nagy testvér” elrendelte a moldáv borok embargóját. A rossz nyelvek szerint a hivatalosan minőségi kifogásokkal indokolt lépés mögött valójában az állt, hogy Putyinnál kiverte a biztosítékot az EU és Moldova között megszületett szabadkereskedelmi megállapodás. A tilalom 10 hónapig élt és becslések szerint 50 milliárd forintnyi bevételkiesést okozott.

Egy haszna azonban mégis volt a „büntinek”:felülvizsgálatra késztette az iparág szereplőit, az oroszok által bojkottált félédes moldáv borokat ugyanis B-tervként sehova máshova nem igazán sikerült elpasszolni. Többek között már említett USAID-pénzből teljes reformot indítottak: megalakult a Moldovai Nemzeti Szőlészeti és Borászati Iroda valamint a Moldáv Bor Akadémia, külföldi szaktekintélyek sorát hívták meg, állami ösztöndíjakkal pedig számos hazai borászt küldtek világot látni, tanulni. A dűlőkben is zajlott az újratervezés, a mai napig a teljes terület 30 százalékán végezték el a szőlőrekonstrukciót. Moldávia négy borrégióra oszlik, (Balti – észak, Codru – közép, Purcari – délkelet, Cahul – dél), az ültetvények 70 százalékán fehérszőlő terem, az őshonos fajták aránya mindössze 5 százalék.

 

Őshosonos moldáv fajták

Feteasca alba: kellemes, virágos jegyekkel rendelkezik, könnyű és friss fehérbor készítését teszi lehetővé
Feteasca regala: illatos fehér fajták közé tartozik, virágos, citrusos aaromák jellemzik, bora sűrűbb textúrájú
Feteasca neagra: nagyon sötét szemű kékszőlő sok fűszerrel és puha tanninnal
Rara neagra: szintén kékszőlő, borában szárított gyümölcsök, fűszerek jellenek meg, kortya sima, kerek

 

Miközben kimondott cél valamelyik őshonos szőlő újból kiemelése, a nemzetközi fajtákkal is egyre jobban bánnak, nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket például a cabernet sauvignóból készített friss, gyümölcsös rozéik. A minőség mindazonáltal még távolról sem egységes és állandó, nem egyszer belefuthat az ember olyan tételekbe, amik pincehigiéniai hiányosságokról vagy nem szakszerű hordóhasználatról árulkodnak. A technológiai lemaradás is tetten érhető, bár ennek nemcsak pénzügyi okai vannak: optikai szőlőválogató asztalt azért alkalmaznak viszonylag kevés pincénél, mert a nagy vidéki munkanélküliség miatt igen olcsó a kétkezi munkaerő.

 

A nehézségekkel együtt folyamatosan érnek el sikereket, évente 70 millió palackot adnak el külföldre (az ezekből befolyó összeg a teljes exportjuk 5%-a, ezzel az aránnyal világelsők) 70 százaléka már az Európai Unióban talál gazdára, Kína pedig a negyedik legnagyobb partnerük. Vagyis biztosak lehetük benne, hogy sokat fogunk még hallani a moldáv borokról!