Szőlőművelési kisokos 1: Mi az a szőlőművelés?

Nem alkalmas minden terület ara, hogy oda szőlőt telepítsünk. A szőlő növény termesztéséhez elengedhetetlen klimatikus és geológiai adottságokat már számba vettük, most magának az ültetvénynek a létrehozására koncentrálunk.

Az első és legfontosabb tennivaló nem lehet más, mint a tervezés. Nagy minőségű bort készíteni csak úgy lehet, ha már a gazda fejében eldőlnek a fő paraméterei a leendő szőlőültetvénynek, borászatnak. Az emberi oldal nem elhanyagolható.Egészen más módon kell munkához fognia annak, aki a bortermelésben elsősorban üzletet lát, és máshogy annak, aki – főként itt Európában – hagyományokkal teli lelki kényszertől vezérelve vág bele a szőlőtelepítésbe. A hagyományos szőlőtermő vidékek sokszor nem a leginnovatívabb módon készítik boraikat, ami versenyképességüket csökkentheti. Egyszerűbben fogalmazhatunk úgy is, hogy a hagyományos bortermelő országok tradíciói sokszor gúzsba kötik a termelőt.

Vázlatosan, felsorolásszerűen vegyük sorra, mik a legfontosabb lépések:

- szőlőterület kiválasztása

- adottságok felmérése

- lehetséges fajták/fajtaváltozatok kiválasztása

- térállás megtervezése

- talaj előkészítése

- támrendszer kialakítása

- szőlőtelepítés

A telepítés helyének kiválasztása a leglényegesebb kérdés talán, hiszen itt már nagyon sok szempontot figyelembe kell venni. A szőlőtermesztésre alkalmas területek ára igen eltérő az egyes bortermelő országokban. Európa és a tengeren túl legfelkapottabb régióiban magyar fogyasztók által szinte elképzelhetetlen áron cserélnek – már ha cserélnek – gazdát a szőlőültetvények. Ezeken a borvidékeken pl. Burgundia vagy Toszkána, lehetetlen vásárolni, ezért kell minden palack borban megfizetni a sokszor évszázados tradíció szerint használt ültetvények minden apró darabkáját.

A terület fekvésének pozitív vagy éppen negatív megítélése annak is a függvénye, hogy mennyire védett vagy éppen fagyzugos részen vagyunk. Az erdők, nagyobb facsoportok közelsége segíthet csökkenteni a fagyveszélyt, de bizonyos helyeken megakadályozhatja, hogy a napfény bejusson a szőlősorok közé.

A szél szerepe szintén hatalmas a szőlőültetvényekben. Nevezhetjük a legjobb természetes védelemnek a gombabetegségekkel és bizonyos kártevőkkel szemben.

fotó: Borkollégium, Bortankönyv 1.

A telepítésre kerülő szőlőfajták, fajtaváltozatok annak függvényében választhatók ki biztonságosan, hogy a szőlő gyökerének élettere milyen ásványianyag-tartalommal rendelkezik, milyen a talaj pH-ja, de elengedhetetlen annak ismerete is, hogy a talajnak milyen a kálium-, mész- vagy éppen foszfortartalma.

Egy új ültetvény első termése optimális esetben a telepítést követő negyedik évben szüretelhető. Jónak mondható eredésnél – ha az elültetett oltványok legalább 90%-a megmarad és fejlődni kezd – általában a harmadik évben fordulnak termőre az új szőlők, de ebből az első, szűztermésből általában nagyon kis mennyiségű és nem feltétlenül megfelelő karakterű bor szűrhető.

A térállás tervezésénél a szőlősorok hoszszának és a kialakítandó lombfal magasságának szintén komoly szerepe van. A sorok egymáshoz való távolsága, a tőkék által „használható” terület nagysága nem csak a gépi művelés, de az érés folyamatának befolyásolása miatt is nagyon fontos.

Ott, ahol a nyári napsugárzás nagyon erős, a szőlőfürtöket valamelyest árnyékolni kell. Ez már a támrendszerrel befolyásolható, bár egy-egy extrém évjáratban a szokásossal ellentétes műveleteket is lehet, hogy végre kell hajtani. A nagyon párás, csapadékos területeken annak ellenére magasabb művelésmódokat alkalmaznak, hogy itt az árnyékolás nem a fő cél. Viszont az egészséges gyümölcs megőrzése az ilyen borvidékeken könnyebben érhető el lugas műveléssel, holott ez alapvetően pont az árnyékolás miatt terjedt el a legmelegebb termőhelyeken pl. a Földközitenger medencéjében. Ahol rendszeresen előfordulnak nagyon erős szelek (pl. Dél-Franciaország) sokszor támrendszer nélküli telepítésekkel is találkozunk. Sokszor olyan erős a szél, hogy letépi a kordonokat, így sokszor nem is alkalmazzák azokat.