Haraszti Ágnes: Amikor elkezdtünk a Tállyai BorBárról beszélgetni, az első kérdésemre ezzel az idézettel válaszoltál.

 

Márton-Kovács Krisztina: Igen, mert ez lenne a BorBár küldetése is, hogy ezt a két dolgot, ami életet és varázslatot tud vinni a mindennapokba, összekapcsolja: a bort és a dalt. 

Ágnes: És a nők?

 

Kriszta: Természetesen ők találják ki, hogyan lehet ezt megvalósítani. Aki valamilyen formában szőlővel foglalkozik, de az is, aki csak a nedűit issza, vagy színes vacsorát, kétszemélyes baráti beszélgetést, randevút rendez köré, tudja, mennyi élet és mennyi öröm van a borban. A bor életérzés, a zene életérzés, e kettő pedig a végletekig pontosítja azt, amit érzünk. A bor és a művészetek kapcsolata, összehasonlítása érthető – szokták is mondani, hogy a művészet valamiféle szellemi részegség, és ez nagyon találó. Tokaj környékén már a honfoglaló magyarok is találtak szőlőt – és egészen biztos, hogy az általa adott boldogságra is rátaláltak. Ezt az évezredes örömöt hozzuk vissza minden hónapban egyszer Tállyára. Nagyszabásúan hangzik, de mi valóban így éljük meg.

Ágnes: Mesélj a kezdeményezésről! 

 

Kriszta: A Tállyai BorBár egy borkóstolóval egybekötött kulturális programsorozat a tállyai Maillot-kastély történelmi falai között, melynek keretében különleges bemutatkozási lehetőséget kapnak a helyi és környékbeli borászok és más termelők. A kóstolás mellett kortárs zenei és művészeti produkciókat hívunk meg fellépni. A cél az, hogy tartalmas és különleges szórakozási lehetőséget biztosítsunk Tokaj-Hegyalján és a környéken élőknek, az ide látogatóknak; hogy felélesszük az évszázados, gazdag, helyi kulturális hagyományokat; hogy el lehessen látogatni hozzánk és rá lehessen csodálkozni a borainkra és készítőikre úgy, hogy közben jó zene szól és finomak az ételek, jó a hangulat. 

 

 

 

Kriszta: Az ötlet futás közben jött. Futni nem túl izgalmas dolog, de a monoton percek nekem lehetőséget adnak az álmodozásra. Egy ilyen hosszúra nyúlt futás közben merült fel az ötlet, hogy hogyan lehetne összekapcsolni ezeket a számomra fontos dolgokat, amelyekre mint küldetésemre tekintek: a tokaji borvidéket, a tokaji borokat és borászokat, és persze Tállyát, második otthonomat. Tállyát a település mindentudó embere, Koroknay Károly mutatta meg nekem, akivel történelmi sétára mentem itt, és akinek örökké hálás leszek azért a sok csodálatos történetért, amelyeket megosztott velem és elkötelezett Tállya-rajongóvá tett. Órákig jártuk a zegzugokat, patakpartokat, kúriákat, sikátorokat, régi malomteret, közben mesélt a település múltjáról, hogy milyen mesés kulturális élet volt itt; hogy Mikszáth Kálmán ennek a vidéknek az inspirációja nyomán, itt Tállyán írta meg a Különös házasság című regényét, felhasználva benne a helyi karaktereket is; de mesélt a piroslámpás házakról a cseléd örömlányokkal; a nemes urak házi színháztermeiről; arról, hogyan vitette innen az orosz cár az édes borokat a vacsorájához - és én teljesen elvarázsolódtam. Imádom a sztorijait hallgatni, minden ház minden szobájáról és a bennük valaha élt lakók szerelmi életéről tud egy történetet. De azt is tudja, kinek ki a harmadunokatestvére. Általa értettem meg, miért fontos Tállyát visszacsempészni régi pozíciójába. Ezért vettem át az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel vezetését, ezért hoztam létre a Tállyáért Egyesületet. Végül beléptünk az egykor francia tulajdonú, akkor még felújítás előtt álló Maillot-kastélyba, és nekem egyszeriben összeállt a kép. Mivel 15 éve belsőépítészként dolgozom, minden térbe rögtön belelátom, mit lehet vele kezdeni, mitől fog élni. A kastéllyal is így voltam, ott álltam a nagyteremben, körülöttem megszűnt minden és láttam a koncertet, a poharak csörgését, mindent! 

 

 

 

Kriszta: Nem volt könnyű, sokat nevettünk ám magunkon, amíg minden elsimult. A helyszín nagyon izgalmas volt, hiszen évekig itt működött a Közép-Európai Művésztelep, ezért a kastély tele volt műalkotásokkal, gyönyörű eklektikában álltak a képek, szobrok mindenütt. Felderítettük a termeket, elképzeltük, hol mit valósítunk meg. Nyikorogtak a lépcsők, mintha cinkosan cincognának, velünk lélegeznének, hogy hurrá, újra történik itt valami! Egy műemléki épületben, ahol 90 centis falak vannak és természetesen nincsen fűtés, a hangulat adott, de az elemekkel jócskán meg kell küzdeni, például valahogy fel kell fűteni a termeket – azt hiszem, a lelkesedésünket jól mutatja, hogy napokig strázsáltunk különféle fűtőszerkezetek és hőágyúk mellett, amíg lassan átmelegedtek a falak, de ha lehetséges lett volna, bizonyára a puszta leheletünkkel fűtöttük volna fel a kastélyt. Az áramellátás akadozott, így el kellett döntenünk, hogy fűtünk vagy világítunk: a különféle, áram nélkül is működő szerkezetek ugyan hatékonyak voltak, de néha sűrű füsttel borították be a termeket, ilyenkor persze szellőztetni kellett, amitől kiszökött a féltve őrzött meleg… Mi viszont meg akartuk váltani a világot, úgyhogy fel sem vettük ezeket a nehézségeket. Nem voltunk rendezvényszervezők, csak egy varázslatos hely elkötelezettjei. És mivel kevés tapasztalattal indultunk neki, nagyon sok megoldás volt ösztönös és szívből jövő. Idejönnek az emberek bort kóstolni, de mivel tudjuk még őket megkínálni? Adjunk nekik sósperecet! És napokig egyeztettük a helyi pékkel a perecek tésztáját, formáját, ízét. Mert ez is jócskán benne van ebben a történetben: az adni vágyás. A vidéknek, az itteni embereknek, hogy maguk közé fogadtak, a hagyományoknak, a vendégeknek.

 

Ágnes: Milyen volt az első BorBár?

 

Kriszta: A nehézségek után nagyon szívmelengető volt, amikor elérkezett az első BorBár napja, és átsétálva a kastélykerten, a fáklyákkal szegélyezett úton, kint még megálltam egy percre gyönyörködni a kivilágított termek fényeiben. Óriási érzés volt, ahogy az is, amikor mindennek megálmodójaként az első fellépőt konferálhattam fel az órákkal azelőtt még általam ide-oda igazított színpadon állva, mikrofonnal a kezemen. Magam is alig mertem elhinni, hogy alig fél éve csöppentem Tállyára, azóta recepteket böngészek, rendezvényeket szervezek, és a végén itt állok, rengeteg ember figyel rám, és meg kellene szólalnom. Stand up comedy volt az első este programja Dombóvári Istvánnal, aztán jöttek sorban az izgalmasabbnál izgalmasabb előadók: Herczeg Ágnes borspecialista; Hajós Laura jazz énekesnő; Herczeg Flóra énekesnő; de eljött hozzánk Big Daddy Wilson is, a híres észak-karolinai blues énekes, aki otthonosan mozog a jazz, a raggie, a soul és a gospelek világában is, és aki Pribojszki Mátyásékkal csak néhány koncertet adott Magyarországon. Alig mertünk hinni a szemünknek – itt egy sztár, aki előtte a MÜPA nagyszínpadán énekelt, kis csapatunk meg közben azon izgul, vajon elmegy-e az áram a koncert közepén. Izgalmas volt, és izgalmas azóta is, és mindig másképpen az. De mindig varázslatos a végeredmény.

 

 

Kriszta: Teltházak, mosolyok, gratulációk. És a sok telefon - a borászatok nagyon örültek a kezdeményezésnek, büszke voltam, mikor elkezdtek felhívogatni, maguktól jelentkezni kóstoló tartására, mert hallottak a BorBárról és szerettek volna benne részt venni. Azóta már sokan mutatták be boraikat nálunk: a Demetervin, a Szent Tamás Pincészet és a Holdvölgy, a Tokaji Borbarátnők, a Barta Pince és a Basilicus Szőlőbirtok, a Patrícius Borház és a Zsirai Pincészet. És a lista folyamatosan bővül. Megkerestem a környékbeli, helybeli szállásokat is, beszélgettünk róla, hogy ez egy remek lehetőség, felpezsdíti a helyi turisztikát.

 

Ágnes: Mik a tervek a jövőre nézve?

 

Kriszta: Az elmúlt pár hónapban főleg a jazz dominált nálunk, az Elek István Quartet idézte fel a jazz történelem nagy alakjait. Mi pedig természetesen táncoltunk! A nyári időszakban a BorBárt átvarázsoltuk egy hangulatos szabadtéri grillpartivá, afféle jazzpiknikké: az Oroszlános Borhotel kitelepült a Vincellér Ház udvarára, ahol raklap bútorokon pihenve lehet élvezni a langyos estében szálló finom dallamokat és illatokat, egy pohár Szirmay fröccsel a kézben. Augusztusban és szeptemberben is várjuk a vendégeket, jó zenével, jó borokkal, könnyű grillételekkel és salátákkal, és persze házikolbásszal! A jövőben pedig még gazdagabb, még több műfajt és stílust érintve szeretnénk előadókat hozni Tállyára, a populárisabbtól az igényes rétegzenéig. És nem csak zenei produkciókat, de színházi, előadói esteket is tervezünk, és mivel a BorBárt szervező Tállyáért Egyesület művészeti alkotótábort is szervezett ezen a nyáron Tállyán, ahol nagyon sok csodálatos művészt ismerhettünk meg, velük is tervezünk izgalmas együttműködéseket. Zenészek, írók, költők, grafikusok, festők, építészek, fotósok – mindnyájuknak helye van a tállyai művészeti kavalkádban.