Aki idehaza elkezd komolyabban borral foglalkozni, azt előbb-utóbb megigézi Tokaj-Hogyalja, mert ez a borvidék egyszerűen mindent tud: világklasszis borminőség, komoly történelmi múlt, hihetetlen termőhelyi adottságok, egyediség. Nálam ez azután akadt be, hogy találkoztam Szepsy Istvánnal, Demeter Zoltánnal, később Alkonyi Lászlóval, kóstoltam a boraikat, hallgattam a történeteiket. Néhány év alatt pedig annyi saját élmény halmozódott fel, hogy rá kellett jönnöm, Tokajban annyi érték van, amiből egy egész könyvet össze lehet rakni, újra és újra, új szereplőkkel frissítve. A Tokaj Kalauz mindig egy aktuális lenyomata lenne a borvidéknek.

 

Egy 2012-es adat szerint több, mint 1000 borászat működik Tokajban, közel háromszázan palackoznak is. Hogy húzod meg a határt, ki kerülhet be a könyvbe?

Nem is igazán én húzom meg, sokkal inkáb az, amit a pohárban találunk. Onnan indul minden. Minden borászat bemutatásra kerül, akinek legalább egy általam kóstolt bora a blogomon eléri a 6+/7 pontos határt, ez 88-90 pontnak felel meg. Ezért jár egy csillag. 2014-ben 50 ilyet találtam, a mostani kiadásban már 120 lesz. A figyelemreméltó borokat egyébként egytől háromig csillagozom, az a borász vagy pincészet pedig, aki a boraival eléri az 50 boros csillagot, egy birtokcsillaggal lesz kitűntetve, aki 100 csillagot ér el, annak két csillag jár. Ezzel az értékelési rendszerrel az is biztosítva van, hogy csak olyan pincészetek kaphatnak birtokcsillagot, akik tartósan különlegeset alkotnak, akiknek a teljesítményét az idő igazolja. Másrészt viszont, mivel folyamatosan bővül a kóstolt és így a kiadványba bekerülő borok köre, a csillagos pincészet státuszt is mind többen elérhetik. Eddig négy volt, a 2019-es kiadásban már öt lesz. De nem csak a legjobbakról szól egy borvidéki közösség, fontos eleme az a pince is, aki csak két éve létezik, de láthatóan értéket hoz létre a településén, nekik is igyekszem felületet adni.

 

Váltsd meg már most a belépődet a március 23-i Tokaji Márciusra, az év legnívósabb tokaji kóstolójára, ahol közel 60 borászat 150 tokaji borát kóstolhatod korlátlanul, az Aszú Teremben térítés ellenében különleges aszúkat próbálhatsz, ezen kívül szakemberek színvonalas előadását hallgathatod a mesterkurzusokon. Ripka Gergely Tokaj Guide Premier Mesterkurzusára, ahol minden résztvevő kap egy példányt a 2019-es kiadásból, itt vásárolhatsz jegyet.

 

 

Kapok ajánlásokat is, de elsősorban kóstolókon, például akár a Tokaji Márciuson is lehet új pincészeteket és borokat felfedezni. Azt gondolom, az önmagában kevés, hogy jön valaki, aki csillirádokból felépít egy pincészetet. Az adja a könyv értékét, hogy objektív, szabad és független tud maradni, épp ezért a bekerülésért sem kell fizetni, nincs szükség másra, csak minőségre.

 

Mit szólnak ahhoz a tokajiak, hogy egy kívülről jött ember mondja meg, kinek a terméke, szolgáltatása mennyi csillagot ér?

Ez nehéz kérdés. Amennyire én látom, a többség örül, hogy van egy színes-szagos kiadvány, ami tulajdonképpen eszköz is, hogy az emberek – a borvidéken belül és kívül egyaránt – el tudják helyezni a bortérképen Tokajt és a szereplőit. Ráadásul minden megtalálható benne angolul, így nem csak a magyar közönséget lehet vele megszólítani. Nagyon sok olyan pince is használja ezt a kiadványt, akik egyéltalán nem kaptak kiemelt helyet a könyvben, de szeretik, mert a vendégeik is igénylik. Persze biztos van, aki nehezebben barátkozik meg ezzel a kalauzzal, de pont azért, mivel ez egy szűrlet az említett 300 borászatból, aki bekerült, az alapvetően azért került be, mert amit csinál, az elismerésre méltó. Bízom abban, hogy ez előbb-utóbb ilyen értelmezést nyer minél többeknél.

 

 

Az a helyzet, hogy a borturizmus úgy működik itthon, hogy nem tudjuk, hogy is működik. A Balatonnál dolgoztam három évig, és ott is csak indulgat valami. Hegyalja még nagyobb hátrányból kezdi. Miközben teljesen más az igénye annak, aki mondjuk a legénybúcsuját szervezi egy borvidékre, és az alapján dönt, hogy milyen szálláshelyek vannak, vagy hogy lehet-e kártyával fizetni, míg az, aki Japánból az aszúkészítés rejtelmeiben szeretne elmélyedni, szintén más szolgáltatásra vágyik. Én azonban nagyon hiszek abban, hogy lassacskán tényleg bármelykük boldog lehet egy hosszú hétvégén Hegyalján.

Nem lehet a könyv csak szigorúan szakmai, sokkal fontosabb cél, hogy minél több ember megtalálja a kiakpcsolódás lehetőségeit Hegyalján, ahol ott a Zemplén a várakkal, vannak pálinkafőzdék, minden adott egy jó vizitúrához, és most már sokszínű programok várnak mindenféle korosztályt egész évben, nem csak a főszezonban.

2014, 2016 és 2019 a három kiadási év. Eredetileg kétévenként tervezted megjelentetni az újabb Kalauzt. Mi volt a csúszás oka és hogyan tovább?

Az egy év csúszást az okozta, hogy eddig egy másik országrészben volt dolgom. S hiába egy fejlettebb részén az országnak, Tokaj mégis egy idő után elkezdett hiányozni. Mielőtt erre ráment volna az egészségem, meghoztam a döntést, hogy lezárok egy boldog és izgalmas időszakot, s Tokajra, a Tokaj Kalauzra koncentrálok. Azt hiszem ez az, amivel életem végéig foglalkozni szeretnék. Szuper lenne, ha a Tokaj Kalauz 200 év múlva is készülne, és az emberek várnák az újabb kiadást – akár egy mini Michelin Guide-ot –, újabb fejleményekkel, újabb pincékkel, a csillagokkal, az újabb jó helyekkel egy olyan borvidékről, amelyik képes fejlődni, alakulni.

 

2016-ban saját fejezetet kapott a tokaji pezsgő, mint a borvidék egyik legújabb reményteljes terméke. A forradalom azóta is tart, az ideiben is kiemelten foglalkozol a pezsgővel?

2016-ban egy nagyobb cikkben elolvasható az, ahogy én látom a pezsgősztorit. Most kicsit úgy érzem, hogy többet kéne beszélni, agyalni Tokaj kapcsán az aszúról és más tradicionális borokról, mert olykor az az ember érzése, hogy azoknak se vagyunk kellően jó gazdái. Néha meglep, mennyire komoly borok készíhetők például száraz szamorodniban is. Sokmindenbe belevágtunk az elmúlt évtizedekben, de újra és újra beleesünk abba a hibába, hogy az alapkérdéseket átugorjuk: hol van például az aszú piaca és hogyan kéne ott hatékonyan kommunikálni, hogyan hat a klímaváltozás az aszúkészítésre, egyáltalán a tokaji névhasználat mettől-meddig terjedjen és hogyan lehet azt a minőség jegyében megvédeni, vagy hogyan lehet egy mindenki által elfogadott dűlőklasszifikációt létrehozni a 300 éves hagyományra építve, és mindebben mi a szerepe a szárazboroknak a borvidéki palettán így húsz év után. A pezsgő szerintem egyelőre inkább érdekesség, játék Hegyalján, de pont ettől szórakoztató, remek egyéni teljesítményekkel.

Szavaidat úgy is lehet értelmezni, hogy a borvidéken némi iránytévesztés van. Ezek szerint te azok táborát gyarapítod, akik szerint Tokajban nincs minden rendben?

Ha megnézzük az online fórumokat, vagy egy boros beszélgetést, most láthatóan mindenki lázas kirohanásokkal akarja megfejteni Tokajt. Az embereket érdekli Tokaj ügye, és ez jó. Azt se gondoljuk, hogy a politika régen nem gyakorolt legalább ekkora hatást Tokajra. És az is tény, hogy Tokajnak minden történelmi korban megvoltak a maga kihívásai, nagy dilemmái, sose volt könnyű helyzetben, valószínűleg még akkor sem, amikor a világban az édesborok fogyasztása elterjedtebb volt. A kérdésre válaszolva: olyan borvidéki közösség nélkül, ami képes magát irányítani, szervezni, koordinálni, hosszútávú siker elképzelhetetlen. Egy biztos azonban: ezt kívülről semmilyen szakember, hivatal, intézmény, egyesület nem tudja megoldani. Az ott élőknek kell megfogalmazni és megvalósítani azokat a célokat, értékeket, amik mögé mindnyájan fel tudnak sorakozni. Legyen szó eredetvédelemről, termékleírásról, szabályozásról, marketingről. Ez hozza el számukra a stabilitást és a boldogulást, és ettől fogja az egész világ elhinni nekik, hogy itt készül a világ egyik legegyedibb bora.