Hosszú, több éves munka előzte meg a tavalyi bejelentést. Az egész ott kezdődött, hogy Villány is szeretett volna magának egy kiemelt fajtát. A cabernet franc természetesen francia fajta, de fajtatisztán nagyon kevés készül belőle a világon. Ez nekünk egy kiugrási lehetőség, főleg, hogy nemzetközi szinten elismert szakemberek is mindig rácsodálkoztak a Villányban készült francokra. Így született meg a gondolat, hogy ez legyen Villány kiemelt szőlőfajtája. Természetesen ennek a bevezetése, engedélyeztetése egy hosszú folyamat.

A Villányi Franc-t bele kellett húzni a meglévő eredetvédelmi rendszerbe és törvénybe foglalni. Ezek mind hosszú időt vesznek igénybe. Egyébként nem is olyan régen történt meg, hogy a Miniszter Úr aláírta a rendeletet, ezzel hivatalossá vált a Villányi Franc elnevezés, és bekerült az eredetvédelmi kategóriába. A közeljövőben készítjük el a hozzá tartozó arculati kézikönyvet.

 

A super prémium egy teljesen új kategória lesz, csak a 2014-es szürettől lehet készíteni, de – ahogy azt te is mondtad –, elképzelhető, hogy nem készül super prémium franc ebből az évjáratból. Természetes, hogy néha kimarad egy-egy évjárat, és a piac is tisztában van vele, hogy nem minden évben készülnek nagy borok.

 

 

 

Ez az egyesület biztos, hogy sokkal több mindent csinálhatna, de mindenki roppant elfoglalt. A fő cél az, hogy a fiatal generációt jobban megszólítsuk, megszerettessük velük a borivást. Ezért is szerveztünk egyetemeken előadásokat, és hozzájuk kapcsolódó kóstolókat. Ez most egy kicsit elakadt, de azon vagyunk, hogy a következő állomás a Corvinuson legyen.

 

A Junibor nem üzleti vállalkozás, de tény, hogy eléggé egybefolyt a DiVino történetével. Jól meg tudtunk velük állapodni, és a zászlajukra tűzték a juniborászok borait, csak azokat kínálják a borbárjaikban. Ez számukra is egy jó üzenet, mert ilyen máshol nincs. Segítjük egymást, ők is reklámoznak bennünket, mi pedig rendszeresen tartunk ott kóstolókat.

 

A legfontosabb az egészben persze az, hogy ez valóban egy baráti társaság. A mi generációnk lesz a következő, aki folytatja, amit a szülők elkezdtek, és szerintem ahhoz, hogy a jövőben például egy jó szakmai érdekképviselet jöhessen létre, elengedhetetlen, hogy barátként tudjunk egymással kommunikálni. Lehet, hogy most úgy tűnik, hogy mi csak jól elvagyunk, ami tény, de nem csak erről van szó, hiszen szakmai kérdésekben is rendszeresen egyeztetünk.

 

 

Ez most van egyeztetés alatt. Tagjaink egy része a Corvinuson tanult, és megkerestük a Junibor nevében az egyetemet, hogy szívesen részt vennénk a tananyag modernizálásában. Úgy tűnik, van nyitottság a kezdeményezésünkre, nemrég kaptunk pozitív visszajelzést az ügyben.

 

 

Mi is Fricit iszunk éppen… :)

 

 

 

Ez pincészetenként eltérő, de valóban, nálunk is rusztikusabbak voltak a borok a ’90-es években, sőt, még talán a 2000-es évek elején is. Valahogy tisztul a kép az emberben. Kóstolunk rengeteg bort a világból, nekem például akkor kristályosodott ki, hogy milyen egy „nagy bor”, amikor a WSET-en tanultam.

 

Kissé visszafogtuk az új fahordók használatát, próbálunk letisztultabb, elegánsabb stílust kialakítani a Kopárnál is. Ott a váltás a 2006-os évjáratra tehető, amikor először mertük meglépni, hogy nem csak első töltésű, kis hordókban érlelődött a bor, így a gyümölcsösség jobban előtérbe kerül.

 

Persze ezt nem minden pincészet csinálja így. Van, akinek továbbra is a rusztikusabb stílus tetszik. Ez így a jó szerintem, hiszen ennek is megvan a közönsége, és mindkettő villányi, és átjönnek a termőtáj adottságai. Az a legjobb, hogyha mindenki olyan bort készít, amivel önmaga azonosulni tud.

 

 

Mindenképpen, de az biztos, hogy a mi pincészetünk a Kopárról szól. Ő van legelöl, de ha végignézzük a borsorunkat, akkor a Kopár „fölött” még létezik két borunk. Ezek a Solus és az Attila. Róluk azért sem beszélünk annyit, mert kisebb mennyiségben is készülnek. 

 

Minden évjáratnál, amikor elkezdjük a nagy borokat összeállítani, az Attilával kezdjük. Az Attila az esszenciája a pincészetnek. Egy első hordóválogatás, amely csak első töltésű barrique hordóban fejlődik. Ugyanazokból a fajtákból készül, mint a Kopár, de az Attila esetében könnyen változhatnak az arányok. A Solus pedig a 2000-es évjáratban készült először. Csak a Kopár dűlőből való, fajtatiszta merlot. 

 

 

Most épp a Frici a kedvencem, mert most ez esik a legjobban. Ebben a pillanatban nem választanám a Kopárt, de van, amikor az a legkedvesebb. Hogyha kedvenc fajtát kellene megneveznem, biztos, hogy cabernet franc-t mondanék. Nekem ez a fajta az egyik nagy-nagy kedvencem. Nem véletlen, hogy a Kopár is franc hangsúlyos nálunk. Szerintem egy nagyon izgalmas fajta, mindenképp azt tenném első helyre.