A lecsó, hagyjuk most a nemzeti étel manírt, egyszerűen szerethető. Hétköznapi, de ünnepivé tehető. Elfelejted a „hú de magyar vagyok dumát” és neki állsz főzni. Mondjuk egy 2008-as tokaji Furminttal társítod. Szentségtörés, ordítanak fel most páran, de sebaj. A bor ára mesés, ha jól emlékszem valahol ezer körül kúszott le a polcról. Már csak egy Graham kenyér kell. A Graham lisztet jótékony élettani hatásai miatt szokás dicsérni. A magyar pék meg tudja, hogy lehet jól elkészíteni a visszajáró kuncsaftnak. A bele sötétebb héjrészekre színel, rugalmas. Kívül ropogós. Íze és illata kellemes, aromája szereti a Furmintot. Ja, és még valami: tartósítószer felhasználása nélkül készül. Csak úgy magában is isteni, de lecsótunkolásban is társ.

 

Ki tudja, hányadik nyári vihar közeleg, mire az asztalra kerül a legegyszerűbb étel. Már-már kezdjük megszokni az áprilisi szeszély-nyarat, ami néha mediterrán hőségbe hajlik, hogy aztán párás monszunos időbe kergessen. Néha elhisszük, hogy augusztus van. No, és akkor jöjjön a lecsó. Én az egyszerűt szeretem. Az egyszerűen finomat. Amit a paradicsom édessé tesz. A paradicsomba merítettet. Amikor az ízbe a paprika csak finoman szól bele. Házi szalonna az alap. No diabetikus olaj! Szalonnából disznózsírral indítunk, amit a paradicsom kicsorgó leve szelídít meg mindörökre. Harmóniában élő párok csiszolódnak így össze sok-sok év alatt. Az illatok és az ízek időközönként be-beszólnak egymásnak, aztán a végén megadják magukat. Tökéletes az összhang. Az egyszerűség tökéletessége ez. Félszavakból értik egymást. Jöhet a hagyma. Egy kis dominancia kell. A paprika ezúttal nem erős. Lágy, mint az Áts Károly által palackba zárt Furmint. Royal Tokajit ittunk hozzá. Szemtelenül olcsó bort. Mádon palackozták. A zöldségekhez a citrusos gyümölcsök illata társnak szegődik. Van, aki mondjuk Kadarkáért kiáltana. Minket azonban nem zavar a zöldalma frissessége, pedig már 2008-as. Jól bírja a strapát. „Ízében száraz, de simulékony” – írják a hátcímkén. Nekünk inkább egy leheletnyi maradékcukor köszönt vissza, de nem volt zavaró. Inkább behízelgő. Az a fajta Furmint, amit még a hölgyek is letolnak. Egy lecsó mellé. Egy ölelés előtt.

Ez egy egyszerű történt. Egy lecsó is tud szeretni. Egy majdnem vegetáriánus lecsó. Mert a kolbászt ebből a történetből tudatosan kifelejtettük.