Aki már járt az Araz Étterem BorDuett vacsoráin, megszokhatta, hogy nagyon gondosan válogatott borok, és melléjük rendre kiválóan illő ételek kerülnek az asztalokra. Ily módon a minőség állandó, mégis vannak olyan estek, amelyek a szokottnál is izgalmasabbnak tűnnek. Ilyen volt a március utolsó csütörtökén megtartott borvacsora is.

 

A borok mellé – ahogy az lenni szokott – Barka Áron Chef de Cuisine, Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Club elnöke és Kovács Ákos, az ARAZ Étterem igazgatója állított össze közösen egy kiváló ételsort.

 

Két nagyon könnyű borral kezdődött az est. A 2013-as Tiffán Csenge és a 2014-es Takler Flört mellé mozzarellás-túrós kosárkákat párosított az étterem csapata, sült almával, friss petrezselyemzölddel. „Csengével Flörtölni” kellemes móka, ezt mindig is sejtettük. Pláne, hogy a Flört egy nagyon könnyű, brutálisan élénk illatú chardonnay-sauvignon blanc-olaszrizling kombó, a Csenge pedig egy még mindig nagyon játékos bor.

A paradicsomos folyami-rákesszencia kísérője két rozé volt, a pinot noirból készült 2014-es Takler a tuttifruttis vonalat képviselte, míg a Tiffán Mondivin Rosé (cabernet sauvignon) már egy egész más stílusban készült el. Utóbbi itthon nem is kapható, mert Holland exportra készült. Ez egy dél-francia hangulatú rozé, amelyet barrique hordóban érleltek.

 

 

Barka Áron egyik kedvenc alapanyaga lehet a kacsa, mert szinte minden vacsorán találkozhatnak vele a vendégek valamilyen formában. Ezúttal kenyérlángoson, korianderes tejföllel kínált kacsamájragu készült a 2009-es Tiffán Pinot Noirhoz és a 2012-es Takler Kadarkához. Előbbi bor alapanyaga a Várerdő dűlőben termett, amely Villány viszonylag hűvös területei közé tartozik. Szépen felfedezhetőek voltak benne a cseresznyés karakterek. A kadarka pedig egy nagyon elegáns példája a fajtának, visszafogottan indul, szép fűszerekkel, példás egyensúllyal. Az étel ezúttal előzékenyen utat engedett a boroknak, a kacsamáj gombával készült, a korianderen kívül nagyon enyhe fűszerekkel, így az italokra maradt a megfűszerezés szerepe. Az eredmény önmagáért beszélt.

 

A burgundi marharaguhoz, amit vajas kifliburgonyával és vargányás karottával tálaltak, már valami nagyobb bor kellett. Így került a poharakba a Tiffán Principium 2011 és a Takler Bikavér Reserve 2012. Mondhatjuk, hogy egyértelmű párosításokról van szó. Kovács Gábor, a Magyar Sommelier Club elnöke egyébként elárulta, hogy mennyire nehéz volt ennek a borvacsorának az összeállítása. A legnagyobb kihívás az volt, hogy tudják tartani a borok számát, hiszen két meghatározó borászatról van szó, amelyek olyan tételekkel rendelkeznek, amikből egy jóval hosszabb borvacsora is összeállítható. Kérdés, hogy ki tudná végigenni…

 

 

Pláne, hogy a marharagu után újabb komoly étel várt a vendégekre. Némi várakozást követően megérkezett a borskéregben sült vesepecsenye, tárkonyos-szarvasgombás mártással, krémben sült burgonyával. Ismétlem: borskéregben sült vesepecsenye tárkonyos-szarvasgombás mártással, krémben sült burgonyával. És akkor még nem szóltunk arról, hogy mindehhez a 2009-es Tiffán Grande Selection és a 2011-es Takler Primarius Merlot került kitöltésre.

 

A BorDuetteken elég nehéz kiválasztani azt a párosítást, amely a legjobb. Sokáig a kacsamájragu-kadarka együttes tűnt a nyerőnek, de így, néhány nap elteltével azt mondom, hogy a vesepecsenye és a hozzá szervírozott borok szóltak a legnagyobbat. A Grand Selection fekete ribizlis, teás, selymes karaktere és a Primarius vibrálása ezzel az étellel valóban nagyon ritkán tapasztalható együttállást eredményezett.

 

 

Hogyha van csúcspont, akkor kell lennie egy hullámvölgynek is. Ezen az estén azt sem volt könnyű megmondani, hogy ez melyik párosításnál jött el. A Tiffán Elysium 2008 és a Takler Regnum 2007 pazar borok, nem vitás. A hozzájuk kínált pörköltmogyorós csokoládé-tortácska konyakos meggyzselével és kávéhabbal is fantasztikus volt. Sőt, talán a(z egyik) legjobb desszert, amit valaha az Araz Étteremben ettem. A meggyzselé minden várakozást felülmúlt, a tortácska állaga tanítani való volt, mégis úgy érzem, hogy itt bicsaklott meg leginkább az egyensúly. Ekkora borokhoz nagyon nehéz ételeket párosítani, és egy ilyen pazar desszerthez pedig ugyancsak kemény dió megtalálni a megfelelő borokat. A nagy vörösborok és a csoki együtt mindig nehéz dolog nálam: tombolnak a tanninok, együtt játszik egy rezesbanda, egy egész szimfonikus-, és egy rockzenekar. A tortácska, a meggyzselé, a Regnum, no meg az Elysium pedig minden áron szólózni akarnak. A helyzet pedig az, hogy külön-külön jobb őket hallgatni.

 

A végén persze még egyszer le kell szögeznem, hogy az egyik legjobb BorDuett volt a márciusi! Aki pedig kedvet kapott egy hasonló élmény beszerzéséhez, foglaljon időben asztalt az áprilisira, mert az utóbbi időben állandó a teltház (és mert mi már tudjuk, hogy mely borászok lesznek meghívva)!