Értelmezzük át a borkorcsolyát!

Egyre inkább szokásommá vált, mikor felnyitok egy-egy palack bort az otthonomban, hogy utánanézzek, rejt-e valamit a hűtőszekrény, amit haraphatnék hozzá. Mindig akad, amivel érdemes összekóstolni a bort. Ezek a borgasztronómiai kísérletek kiváló szórakozást nyújthatnak egy borkedvelőnek a hosszú téli estéken.

Októberben egy remek kóstolón jártam, a szomszédos Szlovénia borászai mutatkoztak be a budai Vár egyik borházában. No, hát itt szereztem be, mégpedig nagyon jó áron, egy fantasztikus rajnai rizlinget, vagy ahogy a szlovén mondja: renski rizlinget. Újra elmondanám, hogy a borvásárlás legjobb alkalmai a borkóstolók, hiszen ilyenkor kipróbált kedvenceket szerezhetünk be - termelői áron! Nézzük, nekem melyik bor volt a kedvenc a húszegynéhány fehérbor közül, melyeket a szlovén borászok magukkal hoztak!

Kraner-Plateis Renski Rizling 2006

A 80 gramm cukrot tartalmazó bor kategóriája szerint édes, ám szép cukor-sav harmóniája szerencsésen becsapja az ízlelőbimbókat, szó szincs itt nyalósságról. Nyalósnak azokat a borokat mondjuk, melyek kicsit geilek, az édességüket nem támasztják alá korrekt savak, megfelelő test. Ilyen szép egyensúlyt a Tokaji Királyudvar boraiban éreztem legutóbb. Még stílusában is emlékeztetett Antony Hwang boraira. Szinte félszaáraz, maximum félédes érzet - a jó desszertborok korántsem az édességről szólnak.

Azt már csak félve jegyzem meg, nehogy túl sokan irigykedjenek, hogy 1500 Ft-ért tudtam megvenni ezt a rizlinget, és még alkudnom sem kellett...

Otthoni borélmény

Sok férfiember zárja ki az édes borokat az életéből, általában a nagy vörösborkedvelők. Egy borkedvelő azonban sosem lehet bezárkózó, mindent meg kell inni - akarom mondani kóstolni. A borok világa a felfedezőket kedveli. A desszertborok kontinensét is érdemes érinteni - nagydarab férfiaknak is...

A kóstolón bepróbált kedvencek elfogyasztása napokig tartó élvezetet jelenthet. Közben érdemes megfigyelni azt is: hogyan változik. Egy jó minőségű bornak semmi baja nem lesz, ha simán visszadugózzuk és visszadobjuk a hűtőbe. Természetesen némileg változhat az illat-, és ízvilága mivel szellőzik, oxigén éri, de ez sokkal inkább érdekesség mint baj. Könnyen lehetnek olyan élményeink, hogy másnapra, harmadnapra szebbé válik egy bor!

Az igazi borkorcsolya

Ha pedig egy hétig vagyunk összezárva egy palackkal, unalmas lenne ha nem harapnánk hozzá valamit. Mondanám, hogy valami borkorcsolyát. Ám ez a fogalom úgy érzem nem hogy nem fedi azt amire gondolok, de a mai magyar gyakorlatban éppen ellentéte annak. Borkorcsolyaként ugyanis többnyire pogácsát, vagy valami sós ezt meg azt (jó esetben nem a Fornettitől), apróra darabolt trappista sajtot, esetleg almaszeleteket kínálnak. Ott van még a zsíros kenyér lilahagymával is, mint bevett borkorcsolya sablon, és ami ezeken túl van, az már kreatív konyha. Paprikásszalámis vagy krémsajtos szendvics, húsos hasé, valamilyen zacskós ropogtatnivaló...

Elfogadhatjuk, hogy ha borkorcsolyáról beszélünk, ebben a kategóriában mozgunk. Ezeknek az ételeknek azonban semmiféle közük nincs a mellettük fogyasztott borokhoz. Jó esetben is elmennek egymás mellett, mint két idegen. Ha ez a borkorcsolya, akkor jómagam azt csak szitokszóként tudom használni.

A másik lehetőség, hogy igyekszünk megtisztítani a szó jelentését, és felhívni rá a figyelmet, milyen harapnivalóval lehet próbálkozni a borok mellett. Annak reményében, hogy olyan falatokkal kísérjünk egy-egy bort, ami épp hozzá illik. Érdemes kísérletezgetni, mert a borok és ételek megfelelő párosításánál egyes ízek, aromák kiemelkedhetnek - mind a borból, mind a... borkorcsolyából. Ez tulajdonképpen egy nagyszerű játék, jó mulatság. Mint maga a borkóstolás.

Nem kell ahhoz borvacsorára járni, hogy borgasztronómiai élményben legyen részünk. Csak megfelelő módon kell megválasztanunk a borhoz a harapnivalót. Többször írtunk már róla például, milyen sajthoz milyen bor illik. A sajtok és borok megfelelő párosítása is borgasztronómia!

Sikerült-e megtalálnom a renski rizling párját?

Elsőként egy igazán érett, zöld penészes gorgonzolával kóstoltam meg, s mivel még nem vacsoráztam, egyből egy nagyobb adagot készítettem elő: friss, házi jellegű kenyérre került a sajt, rá pedig egy kis répát reszeltem, részben a vizuális élmény miatt, részben, hogy kissé lazítsa a falatkák töménységét.

A gorgonzola olasz belsőpenészes sajt. Ez némileg pontosabb, mintha azt mondanánk: a kéksajtok csoportjába tartozik. Ezeket a sajtokat ugyanis érlelési folyamat elején átszúrják, és a röghézagokban szaporodik el aztán a belsejébe jutatott penicilium roqueforti nevű nemes penészgomba. S mivel nem csak kék, de zöld vagy fekete nemespenész is kifejlődhet az ilyen sajtokban, pontosabb ha nem kéksajtokről, hanem belsőpenészes sajtokról besélünk. Vagyis a hazai márványsajt elnevezés egész jó, hiszen az ilyen sajtok belső, márványos erezetére utal, anélkül, hogy a színt meghatározná.

A kategória csúcsa a francia rokort. A gorgonzola viszont nem juh, hanem tehéntejből készül. Múltja azonban szintén a messzi középkorba vész. Elég zsíros sajtok ezek, hiszen jellemzően 50 % körül vagy afelett van a zsírtartalmuk! Minél érettebbek, ízük annál pikánsabb, ha így szeretjük, minden további nélkül lehet otthon is érlelni. De nem hűtőben! A szagelvezetést meg valahogy oldjuk meg... A gorgonzola neve az egykori Gorgonzola falut idézi, amely Milánónak valószínűleg nagyon ízlett, mert mára teljesen felzabálta.

Ez a sajtkategória szereti az édes borokat, ez motoszkálhatott a fejemben, mikor megvettem... Desszertborokon kívül pedig egy-egy kisebb testű vörösborral érdemes próbálkozni mellette, mondjuk pinot noir-ral.

A puding próbája

Egy kis citromfű tea is jól esik az alkohol mellé

Nem mondanám, hogy tökéletesen harmonizált a rizling a gorgonzolámmal. A bor kissé elnyomta a sajtot, talán egy durvábban penészes vágyott. Azért diszharmónia korántsem volt köztük, egy vacsora erejéig simán elviselték egymást. A sajt szépen kihozta a rajnai savait, így a 90 g/l cukor méginkább észrevehetetlenné vált. A renski rizling jellege tehát megváltozott a sajt mellett, desszert jelző elhomályosult. Így lesz egy édes borból egyszerűen csak bor. Mellesleg nagy bor.

Másnap már nem a maradék sajttal, hanem egy kis édességgel próbáltam kedveskedni boromnak - no meg magamnak... Egy kis somlói galuskát szereztem hozzá, amit ugyan csak akkor kedvelek, ha igazán jól készítik el, de most inkább csak a kíváncsiság vezérelt: vajon kit akar magának a borom? Az élmény ismét érdekes volt, rájöttem, hogy a kisközértben vásárolt somlói ugyan korrekt, de korántsem csúcsminőségű: a bor a somlóiba kevert mazsola ízét emelte ki - és azt is megmutatta, hogy a somlói rumaromával készült...

Harmadnap aztán megtalálta igazi párját a rizlingem: pár szelet házi túróspite került képbe - és a rajnai őt választotta!