Korábban a csapból is a Gourmet Fesztivál folyt, így kíváncsian vágtam neki az idei rendezvénynek. Alapvetően persze – mint a nyári fesztiváloknál általában – a borok vonzottak leginkább, de most egy másik szempont is fontos volt számomra. Nyilván mindenki az ételekre gondolna, ám kivételesen a látogatókat szerettem volna jobban szemügyre venni. A Gourmet különleges színfoltja a szezon rendezvénykínálatának, és azt sejteti, hogy más célcsoporthoz is szól.

 

Miért fontos mindez? Hiszen egy ilyen alkalom első sorban az ételekről, italokról és talán programokról szól. Néhány barátunkkal kimegyünk, és többnyire együtt töltjük az egész napot. A többi látogatót csak akkor vesszük észre, ha valami bajunk van velük. Mégis: a helyszín és az időjárás mellett talán ez az a szempont, ami meghatározó lehet, hogy mást ne említsek: ha túl sokan vannak az a baj, ha meg kevesen, akkor az. De ennél van egy egyszerűbb magyarázat is: szerettem volna tudni, hogy ma kik tekintik gourmet-nek magukat, és én vajon beillek-e közéjük.

A helyszínen készült hivatalos felmérésből (én is kitöltöttem a kérdőívet) a legfontosabb szempontok biztosan kiderülnek a látogatókról: középkorúak, budaiak, jól keresnek.

Alkalmasint én is szívesen megnézném az eredményeket, de engem a konkrétumok helyett inkább a benyomások érdekeltek. Apparátusom nem lévén a saját megfigyelésemre, illetve a néhány látogatóval és kiállítóval történt beszélgetésre alapozhattam. Reprezentatívnak egyáltalán nem nevezhető mini kutatásom tehát szubjektív, ugyanakkor érdekes eredményekkel szolgált.

 

Ha abból indulunk ki, hogy mi határozhatja meg a látogatók körét, akkor két szempontot érdemes kiemelni: a tematikát és az árat. A tematikában tényleg a különleges ételek kerültek középpontba – a borokat kiegészítő jellegűnek éreztem, hiszen máshol még szélesebb kínálattal találkozatunk –, így minden vendégben meg kellett lenni az alapvető nyitottságnak a gasztronómia iránt. Az igazi különbséget tehát a pénzügyi vonatkozásoknál kell keresni. Ez alapján két csoport rajzolódott ki. Az egyik azokból áll, akik amúgy is rendszeres látogatói a különleges éttermeknek, és egy ilyen fesztivál újabb lehetőséget kínál számukra. Egyértelműen tehetősebbek, és hogy élvezetből, vagy a státusz demonstráció kedvéért látogatják-e a kiemelt éttermeket, nehéz megmondani. Többször is elhangzott rájuk a „gasztrosznob” kifejezés, ami természetesen az utóbbit helyezi előtérbe.

A másik csoport – több interjú tanulsága szerint – az „igazi gourmet” fogyasztóké, akik bár nem rendelkeznek kiemelkedő pénzügyi háttérrel, érdeklődésük miatt hajlandók sokat költeni erre a szenvedélyükre. Ezért tehát hasonlatosak a tehetősebb gasztro érdeklődésűekhez, így a két csoportot együtt tekintem „gourmet” fogyasztóknak.

Ezzel hátra is dőlhetnénk, hiszen meghatároztuk a Fesztivál két alapvető célcsoportját: a gasztrosznobokat és a gourmet-kat. Azonban megütötte a fülemet egy mondat az este folyamán, amikor két baráti társaság összefutott: „Van olyan egyáltalán, aki fizetett a belépőért?”. Nem tudom, hogy hány tiszteletjegy került kiosztásra, de ténylegesen magas lehetett az így résztvevők aránya. Ők pedig gyakran nem a gourmet körből kerültek ki (nem is a gasztrosznobból), de ha már adódott a lehetőség, eljöttek megnézni az eseményt. Akik így is költségesnek találták a kínálatot, azok korán távoztak „minden nagyon drága” felkiáltással, akik viszont maradtak, nekik megszavaztam a harmadik, „gizdák” elnevezést. Ők tehát szintén közepes státuszúak, és még ha nem is áll érdeklődésük középpontjában az extra ételek és italok fogyasztása – a belépőt megspórolva – kedvező áron próbálhattak ki néhány különlegességet.

Ezek után mindenki döntse el, hogy besorolható-e valamelyik társaságba. Az persze sejthető, hogy a szervezők leginkább a gourmet csoportot célozták meg, de vajon nekik megfelelt-e a rendezvény? A belépő ára (3000 Ft) nem mondható jelképesnek, még ha egy jó poharat is kap az ember. De ugye ez egy igazi gourmet-nak belefér. Kóstolójegy nem járt hozzá, annál is inkább, mert fesztiválkártyával fizethettünk – ami praktikusnak bizonyult. A welcome Cava kifejezetten üdítő volt a bejáratnál a melegben. A belépőnek természetesen volt jótékony hatása is: a ténylegesen érdeklődők látogattak el a rendezvényre, illetve többnyire kellemes volt a népsűrűség. Általában le tudtunk ülni, és viszonylag gyorsan jutottunk a sor elejére este is.

 

Az árak a rendezvényhez illeszkedtek. Egy ezresért néhány falatos kóstolóhoz lehetett hozzájutni, ami – figyelembe véve a különleges fogásokat és kiemelt éttermeket – korrektnek mondható. A borok ára ennél még kedvezőbben is alakult, és általában adtak kóstoló mennyiséget a standokon. A 4-5 helyen ahol megfordultunk, el tudtunk beszélgetni a borásszal, vagy a képviselőjével (utóbbiak főként alapinformációkkal szolgáltak). A helyszín bár nem a Vár, de a Millenáris szintén elég hangulatos.

 

Azt érzem tehát, hogy a Gourmet kezdi megtalálni a helyét a fesztiválok palettáján. A fogyasztók előzetes edukálása lehetne még jobb, hogy mindenki tudja, pontosan mire is számíthat.