Ezt Csizmadia András, gasztronómiai szakértő, a Magyar Bor Akadémia tagja és a Budapesti Gazdasági Főiskola docense mondta az MTI-nek.

 

Mintegy 10-15 évvel ezelőtt jelentős fejlődést hozó folyamat indult el Magyarországon, amelynek révén - úgy tűnik - meghaladható a szocializmus éveire oly jellemző, és ma is kísértő gasztronómiai tespedtség, unalom - fogalmazott Csizmadia, hozzátéve, hogy a fejlődésben elévülhetetlen érdemeket szerzett Molnár B. Tamás és az általa létrehozott Magyar Gasztronómiai Egyesület. „Új szakácsgeneráció nőtt fel, amelynek sok tagja már neves külföldi éttermekben tanulta a szakma rejtelmeit, és képes követni a rendkívül gyorsan fejlődő gasztronómiai trendeket” - fejtette ki.

 

Csizmadia András úgy véli, hogy a mostani - olykor visszás eredményeket is felmutató - rendkívüli kísérletezési vágy idővel jóval letisztultabb gasztronómiává érhet. „Jelenleg mindenki kiéli magát az alkotás gyönyörében, a lehető legizgalmasabb és legbonyolultabb megoldások alkalmazásában” - jellemezte a magyar gasztronómia élvonalának jelenlegi helyzetét.

Meglátása szerint a kortárs magyar gasztronómiai törekvésekre két fő vonás jellemző: egyrészt sokan kísérleteznek azzal, hogy új felfogásban készítsenek el hagyományos ételeket - ilyenkor sok esetben az új étel csak alapanyagaiban emlékeztet az eredeti receptre -, másrészt a magyar séfek között is terjedőben van a különböző európai, ázsiai és más gasztronómiai hagyományok keresztezése, alapanyagaik, fűszereik nagyobb mértékű felhasználása.

 

A korábbi időkre jellemző, elkülöníthető nemzeti konyhák ideje letűnőben van, a magyar konyha is ma már sokkal inkább a magyarországi vagy a magyar séfek munkája halmazaként értelmezhető, semmint valamilyen jól meghatározott jegyek mentén elkülöníthető gasztronómiai hagyományként - vélekedett. Elképzelhetőnek tartja ugyanakkor, hogy a helyzet a jövőben lassan változni fog, és kialakul egy színvonalas, valódi jellegzetességeket felmutatni képes modern magyar konyha, amelyben elhelyezhetőek lennének a múlt megőrizni érdemes hagyományai is.

 

A magyar séfek szép sikereket tudtak felmutatni az elmúlt években, elég csak a Bocuse d'Or szakácsversenyeken elért helyezésekre és a négy, Michelin-csillagos magyar étteremre gondolni - mondta arra utalva, hogy az Európa nagyvárosainak éttermei közül válogató Michelin-kalauz egy hete megjelent idei kiadásában újabb budapesti étterem, a Tanti kapott csillagot. „Azonban továbbra sem érdemes a magyar konyha világhíréről beszélni” - jegyezte meg Csizmadia András, hozzáfűzve, hogy a magyar gasztronómia fejlődése elsősorban két dolgon múlik majd a jövőben.

 

Az egyik, hogy szükség lenne olyan megbízható magyarországi kistermelők munkájára, akik folyamatosan képesek megfelelő minőségű alapanyagokat biztosítani az éttermek és szakácsok számára. „Tarthatatlan, hogy a legjobb szakácsaink Bécsbe rohangáljanak bevásárolni vagy Olaszországból és Franciaországból kelljen alapanyagokat hozatniuk” - hangsúlyozta.

 

A másik kérdés a szakképzés sorsa, ugyanis komoly probléma Magyarországon, hogy a szakácsképzés jórészt megragadt egy évtizedekkel ezelőtti színvonalon, így pedig nehéz szakmailag felkészült utánpótlást kinevelni - fogalmazott. Hozzátette, hogy a szakácsnak készülő magyar fiatalok a kor gasztronómiáját tükröző tudásra jelenleg leginkább önképzéssel, illetve itthon és külföldön jobb éttermekben - kiváló séfek mellett - eltöltött gyakorlattal tudnak szert tenni.