Emlékszem, a nyolcvanas években sört nem, maximum könnygázt kaptunk egy-egy kettős rangadón a Népstadionban. És persze jóval többen voltunk, mint a pénteki Üllői úti meccsen. Ki gondolta volna akkor, hogy egy Fradi-meccsre egyszer alig ötezren lesznek csak kíváncsiak? Azért azt jegyezzük meg, ha arról van szó: a Fradi-szurkolók még mindig odateszik magukat. Két hete nagy fesztivál volt ezen a pályán, jó tízezres nézőszámmal, és a stadion tetején több méteresre felfújt lila majommal. Persze akkor az ősi ellenség Újpestet, vagy ahogyan errefelé mondják: a Dózsát fogadták.

Anno a Népstadionba igyekezve mindig leszálltunk a Keletinél, hogy bemenjünk a kisboltba egy kétdekásért. Azt töltöttük magunkba, hogy megalapozzuk a hangulatot a meccsre.
Akár tudomást veszünk róla, akár nem, az alkohol és a focimeccs ősidők óta kéz a kézben járnak. Nincs ebben semmi elítélni való, a focimeccs ugyanolyan társasági esemény, mint egy családi születésnap – csak éppen kicsit nagyobb. Az ilyenen szórakozni, jól érezni szeretné magát az ember, hát iszik. És nem szagolgatja a bort, hanem ledönti. Lefogadom, a futball hőskorában – úgy száz évvel ezelőtt – éppúgy betértek a drukkerek egy-egy fröccsre a meccs előtt a sarki kocsmába, mint ma.

 

A világ persze nagyot fordult azóta. BL-meccseket nézünk, lájkolunk, és életünk jó részét csak virtuálisan éljük. Pár napja éppen a Fradival kapcsolatban találkoztam egy meglehetősen virtuális információval: - Ők nem a másodosztályban játszanak most? - kérdezte egy ismerősöm, mikor meséletm neki, hogy meccsre megyek. - Hát majdnem. A második helyen – mondtam neki – de újra az első osztályban.

Legalábbis a második helyről várta a Ferencváros a Vasast, akik viszont csak a középmezőnyből pislognak felfelé. Sőt már az is nagy szó, hogy nem a kiesésre kell figyelniük a tavasszal. Ám a hazaiak egyértelműen gyengébb, a vendégek jobb formában futballoznak, mint ősszel, így jó meccsre volt kilátás, csak az időjárásra panaszkodhattunk jogosan. A várakozásaimnak megfelelően kiegyensúlyozott, és bátor, férfias, küzdelmes meccs kerekedik, igazi helyzetbe csak a Vasas kerül, Ferenczi egy az egyben vezetheti a Fradi máltai kapusára a labdát, ám elhibázza. Azt hiszem sokan éppen az ilyenek miatt nem sajnálják, hogy az FTC-nél tavaly nem hosszabbítottak vele szerződést.

A meccs pikantériája volt egyébként, hogy korábban nem csak ő, de további három focista is szerepelt a Ferencvárosban. A kapus Németh Gábor, a Vasasban jelenleg kölcsönben szereplő Kulcsár Dávid, és a mai magyar futballban akár legendásnak is minősíthető nagy öreg, Lisztes Krisztián, aki 17 évesen első meccsét itt, az Üllői úton játszotta. A vad fradista drukkerek szeretni is tudnak: szívélyesen fogadták egykori kedvenceiket. A félidő 0-0, a színvonal természetesen nem egy BL, viszont elmondható róla, amit Pelikán elvtárs mondott a magyar narancsról: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.

A szünetben valami folyékony után nézek. Hiszen eltelt jó húsz év azóta, hogy a Népstadionban csak könnygázzal kínáltak.
Gyanítom, hogy a labdarúgó bajnokságok szervezői - földrajzi határok nélkül - mindig is ódzkodtak tőle, hogy a stadionokba bevigyék a szeszt: félve, hogy az amúgy is túl nagy lelkesedésre hajlamos futballszurkolók elszakítják az istrángot. Talán nem véletlen, hogy az USÁ-ban is a 2%-os light sör a divat a sporteseményeken. És lám, a büfében kiderült, hogy valóban megtörtént a rendszerváltás: van sör. Nincs gáz. Ez nem veszélyes, folyamatosan úgysem lehet büfébe mászkálni, hiszen megy a meccs, legfeljebb arra jó, hogy megpisiltessen.

Tehát sör az van. Gondolom nem véletlenül, hiszen a nemzetközi futballbiznisz az utóbbi 20 évben kis túlzással a sörről szólt. A hazánkban is a piacot uraló Heineken és InBev horribilis összegeket „reklámozott el” a fociban. A sörgyártás (direkt nem a sörfőzés szót használtam), és a profi labdarúgás mára szinte teljesen összeforrt: egyik sem létezhet a másik nélkül.
Persze a gyakorlatiasabb magyarázat arra, hogy miért pont sört lehet kapni egy focipályán, hogy a liga szervezője, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) csak az 5%-nál alacsonyabb alkoholtartalmú italok árusítását engedélyezi futballmérkőzéseken. Pedig...

Közben megkezdődik a második félidő – és feltámad a Fradi! Végre veszélyesek kapura is, hajtják, gyűrik a piros-kékeket, ám gyakorlatilag megismétlődik az a koreográfia, ami már oly sokszor: egy korábbi Fradi-játékos megveri a Fradit.
Legfájóbb ilyen emlékem, mikor a még Nyilasival is együtt játszó, örök fradistának tekintett Ebedli Zoli '86-ban átigazolt – éppen az Újpestbe. A Dózsa színeiben pedig gólt rúgott – a Fradi kapujába.
Ma már ilyen fájdalmat nem élhet át fradista, még akor sem, ha Kulcsár, Ferenczi és Lisztes mind betalálna ezen a meccsen. Ám most az is elég a Vasas sikeréhez, hogy a Fradiban is megfordult Vasas-kapus előbb Maróti Béla majd a máltai idegenlégiós, Andre Schembri ziccerét is kézilabda kapusokat megszégyenítő ügyességgel üti ki.
Érdekesség, hogy Schembri, a magyar válogatottnál is jóval gyengébb, kis máltai csapat tagjaként öt éve épp itt, az Üllői úton rúgott két gólt egy Magyarország–Málta mérkőzésen a magyar kapuba, a nemzethalál gondolatát előidézve minden magyar futballszeretőben, hiszen ki is kaptunk 2-1-re. Vajon gondolta volna akkor, hogy egyszer ezen a pályán fog futballozni? A foci néha a görög sorstragédiákat idézi, talán ezért nem vetették be sóval a magyar pályákat 1986 után. (Az utolsó világbajnokság, melyen a magyar válogatott részt vett.)
A dráma ezúttal ott folytatódik, hogy az óriási helyzetet elhibázó Maróti nem sokkal később saját kapujába talál. Nem hibáztatható egyikért sem, mégis: a 40 milliós játszmában épp néhány hete szerepelt szimpatikus focista biztos nem lehet rá olyan büszke, mint bájos barátnőjére, akivel együtt szerepelt a játékban. Az a meccs végül jobban sikerült - elvittek 2 millát, a rossznyelvek szerint jól jött a rezsire, mivel februárban a távozó angol klubtulajdonos befagyasztotta a bérek folyósítását. Miután az angol angolosan távozott, a helyzet rendeződni látszik.

Az öngól után már csak szenvedés, van idő a további elmélkedésre. A kérdés továbbra is az - egyelőre csak egy sör mellett - hogyan virágoztatható fel a magyar foci?

Jó tudni: nagyobb hazai sörmárkák kivétel nélkül az említett multik tulajdonában vannak. És láss csodát: még ebben a sokat ócsárolt kis magyar labdakergetésben is látnak fantáziát! Valószínűleg nem véletlenül nevezték a korábbi években a magyar Nemzeti Bajnokságot (NBI) Soproni vagy Borsodi ligának.

Az új, OTP-s MLSZ-vezér, Csányi Sándor is meglátta az üzleti lehetőséget a magyar fociban. Amit ma elmondhatunk, kész csoda: miközben megváltozott a világ, átalakultak az emberek szórakozási szokásai, és évtizedek óta a magyar futball mélypontját éljük, még mindig ezrek járnak ki hétről-hétre a stadionokba. Persze sok tennivaló akad még ezek környékén ahhoz, hogy látogatottságban legalább azt a szintet elérjük, mint húsz éve, mikor a gödörbe kerültünk. Egyébként a magyar foci az aranycsapat óta hanyatlik, de hát volt honnan zuhanni...

Azzal, hogy a nemzetközi sztenderdhez igazodva manapság már nem csak a tévé előtt sörözhetünk meccs közben, csak egyetérteni tudok. Sőt, tovább bátorítanám az MLSZ-t! Vagy a klubok aratják le az alkoholos italok forgalmazásából származó bevételt, vagy a stadionok környékén fekvő krimók, élelmiszerboltok. Javaslom, gondolják újra a szabályozást, mert nagy pénz áramolhatna ezzel a hazai fociba.
Mint szurkoló, annyit elmondhatok: aki egy-két pálinkával jobban szeret meccset nézni, úgyis bedönti előtte.
Pár évtizede még a stadionon belüli sörfogyasztás is álom volt csupán, talán előbb-utóbb felnőttként lehet majd kezelni a szurkolót is. Ám félek, ez csak abban a nagyon távoli, egyelőre bizonytalannak tűnő jövőben lesz, mikor valóban családbarát stadionokban drukkolhatunk.

A tömény szeszek fogyasztását – bevallom – magam sem tudom még elképzelni lepusztult stadionjainkban. Ahhoz előbb megfelelően kultúrált körülményeket kell teremteni: felújítani, újakat építeni - amire meg is van a szándék, ám nem egyik évről a másikra fogják megvalósítani.
Annak azonban, hogy kisfröccs-nagyföccs-hosszúlépés ne csak a stadion mellett, de a stadionokon belül is kapható legyen – akár jövő héttől – nem sok akadályát látom! Ha a kormányváltás után hivatalba lépett MLSZ-elnökség valóban nagy pénzeket akar a magyar fociba tenni – és akar – itt a lehetőség!

Nem utolsó sorban egy szintén jobb sorsra érdemes iparágon, a magyar borászaton is lökhetne egyet az ügy a belső fogyasztás élénkítésével, ráadásul a borászat egy olyan szegmensében, ami még mindig a rendszerváltás előtti állapotában leledzik. Mert a minőségi bor kategóriában – a focival ellentétben – már valóban csak a marketingköltségeken múlik, mikor lesz újra külföldön is híres a magyar bor. Ám a tájbor, asztali kategóriában – melyek kiváló fröccs alapanyagok lehetnének – kifejezetten kevés és rossz minőségű a felhozatal, nagy olasz konkurenciával, melyet gyakran a magyar importőrök tisztességtelen eszközökkel hoznak forgalomba.
Ezen segíthetne a Monicomp liga, ha valóban a magyar érdekeket akarja érvényesíteni a sörmultikkal szemben. Ha pedig továbbra sem engednek 5%-nál erősebb alkoholt árusítani a stadionokban - egy fröccs még ezt sem feltétlen kell, hogy átlépje. A klubok számára pedig további bevételt jelentene a sör melletti választékbővülés. Örök álmodozóként azt is el tudom képzelni, hogy ne csak sörreklámokat, de a hazai borvidékeinkhez, pincészeteinkhez kötődő marketinget is lássak egyszer magyar pályákon. Igyon Tokajit! De szívesen látnék ilyen relkámtáblákat a heinekenek vagy mellett!

Az út még hosszú eddig, de ne felejtsünk el gondolkodni közben! Gyakorlatilag az összes hazai stadiont fel kellene újítani, vagy újat építeni. Erre meg is van a szándék kormányzat és labdarúgó szövetség részéről. A futballpályákat úgymond téliesíteni akarják, hogy a hidegebb hónapokban is játékra alkalmas pálya várja focistát és szurkolót a stadionokba. A nézőtéri kerítéseket, kordonokat néhány éven belül szeretnék lebontani, mint Angliában.

Úgy tűnik a média is egyre inkább látja az üzletet az „aranylábú gyerekek” játszadozásában – a Monicomp liga (mert így hívják az NB1 jelenleg futó szezonját) közvetítési jogaiért tavaly minden korábbinál nagyobb verseny volt. Jelenleg a liga mérkőzéseinek kétharmadát élőben közvetíti a nyertes Sport TV, és a közvetítésekbe a Duna TV is beszáll. A meccsek nézettsége pedig jó, úgy tűnik megérte tartani az RTL ajánlatát, amely tavaly nyáron szintén szerette volna megszerezni a közvetítési jogokat. (A SportTV opciós jogával élve szerezte meg a jogokat.) Bár az alacsony nézőszám nyilván azzal is összefüggésben van, hogy majd minden mérkőzést közvetítenek, minden résztvevő tudja, hogy a színvonal és a körülmények javulásával a helyzet könnyen egy nyertes-nyertes játszmává alakulhat. Vagyis ha jó meccseket nézhetünk megfelelő körülmények és kiszolgálás mellett, újra divat lesz meccsre járni – miközben tovább nőhet a tévéközvetítések nézettsége is. Nyilvánvaló, hogy mindenki, aki részt vesz a futballbizniszben, a hazai futball felvirágoztatásában érdekelt. A SportTV, amely márciustól új vasárnapi futballmagazinnal is jelentkezik (Harmadik félidő), meghirdette a családbarát stadion programot – a következő idényben a nyertes klub minden meccsét élőben sugározzák.

Ha pedig újra lesz közönség, senki sem akarja, hogy a stadionokban olyan szegényes legyen a kínálat, mint a retrókorszakban. Legyen sör is, de jöjjön a fröccs! Minél előbb, annál jobb!