A Borászportál kutatásának célja az online borfogyasztók, borvásárlók átfogó bemutatása volt. A teljes lakossághoz képest természetesen az internetezők egy szűkebb, ugyanakkor növekvő arányú szegmenst alkotnak. 2012-es adatok szerint a hazai lakosság több mint 60%-át teszik ki, nagyobb vásárlóerővel rendelkeznek, igényesebbek.

Az immár másodszor készülő felmérésben a kérdések pontosításra kerültek egyrészt az előző évi tapasztalatok, másrészt a németországi Geisenheim boregyetem oktatójával létrejött együttműködés miatt. A lekérdezésre 2012. decemberében került sor, a kitöltők most is egy nyereménysorsoláson vehettek részt. A kutatás kérdőívére a Borászportál mellett több borral foglalkozó, illetve általános oldal hívta fel a figyelmet, valamint e-mail listákról is történtek fogyasztói megkeresések.

A válaszadói kör végül 10.633 főt számlált, amelyből 4889 volt borászportálos. Az általános fogyasztói mintába így 5744 fő került, rájuk vonatkoznak az alábbi eredmények. Nagyobb arányban válaszoltak közülük nők (56%), felülreprezentáltak voltak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a nagyobb városban élők, valamint a magasabb jövedelműek. Mindez természetesen magyarázható az online adatfelvétellel.

Számos eredmény idén is összehasonlításra került a GfK 2008. októberében az Agrár Marketing Centrum számára készített országos felmérésének adataival, valamint az NRC 2011-es online panelen végzett – szintén országos érvényű – vizsgálatával.

 

Az első felmérés kiegészült, már magáról a borról is megkérdeztük a fogyasztókat. Megállapíthatjuk, hogy összességében az ital megítélése igen pozitív. Szinte mindenki egészségesnek tartja (hiszen 4,5-ös átlagot ért el azon az 5 fokú skálán, ahol az egyes állításokkal való egyetértés mértékét kellett bejelölniük a válaszadóknak.) Ez volt egyébként az a felvetés, amiben a legegységesebb véleményt képviselték a megkérdezettek, de hasonlóan egyértelmű volt az is, hogy az emberek szívesen ajándékoznak bort (4,4-es átlag).

 

Más felvetések viszont megosztották az internetezőket, így például az, hogy a bor modern (3,2), vagy mindennapi ital (3,1). Valamennyivel többen mondták, hogy a bor a különleges alkalmak itala (3,8). Átlagos értéket kaptak a bor iránti érdeklődést vizsgáló állítások, így az, hogy a bor nagyon érdekel (3,4), gyakran informálódom a borokról (3,1), szívesen beszélgetek a borokról (3,1). Viszonylag egyértelmű ugyanakkor, hogy a bort nemzeti italnak tartjuk (3,9).

Természetesen nemcsak a borral kapcsolatos gondolatokra voltunk kíváncsiak, hanem magára a fogyasztásra is. Érdekes módon azonban sokszor itt is inkább véleményeket kaptunk, amik egyszerűen összeegyeztethetetlenek például a konkrét termelési, értékesítési adatokkal. Ezek a válaszok tehát inkább azt mutatják meg, hogy az emberek mit szeretnének inni, és nem azt, hogy mit isznak valójában. Ugyanakkor nagyon hasznosak ezek az információk is, hiszen megmutatják a fejekben lévő preferenciákat, a „bordivatot”.

 

Valószínűleg a legfontosabb megállapítás, hogy bort inni „menő”: 8% naponta, 27% hetente többször, 19% pedig hetente fogyasztja az italt. Ez azt jelenti, hogy az internetezők 55%-a legalább heti rendszerességgel fogyaszt bort – legalábbis ezt állítja. (Az adat eltér egyébként az NRC és a GfK eredményeitől, hiszen ott jóval ritkább fogyasztást mutattak ki.) A kapott eredmény azt sugallja, hogy a válaszadók felül becslik saját fogyasztásukat, ami egyben azt is sejteti, hogy bátran vállalható a borivás. Mindössze 3%, aki soha nem fogyasztja az italt.

Az otthoni borivás „nem ciki”, vagyis a válaszadók bevállalták, hogy főként ott fogyasztják az italt (62%). Ettől messze elmarad a vendégségben (18%), valamint az étteremben, szórakozóhelyen történő fogyasztás (11%). Kocsmában viszont valószínűleg már ciki inni, amit ennek megfelelően a válaszadók csupán 3%-a jelölt meg. A GfK és az NRC adatai teljesen eltérőek voltak, a GfK-nál például a legjelentősebb fogyasztási hely a vendégség volt. Ez utalhat arra is, hogy általában az internetezők hozzáállása más magához a boriváshoz.

A fentiekhez kapcsolódóan két állítás is szerepelt a kérdőívben. A válaszadók többnyire egyetértettek azzal, hogy a bor összehozza a társaságot (4,15), illetve szívesen fogyasztanak bort étkezéshez (4,0).

A borfajták közül leginkább a vörösbor „menő”: a válaszadók – saját bevallásuk szerint – 51%-ban vörösbort fogyasztanak, 18%-ban rozét, sillert és csak 31%-ban fehérbort. Ez nyilvánvalóan a vörösbor elismertségét és a rozé divatosságát fejezi ki, hiszen a hazai termelés (és vélhetően az import is) lényegesen eltér ettől az összetételtől. A fehérszőlő területek nagysága például 2-2,5 szerese a kékszőlőének, és a termelés is nagyjából a duplája.

 

A szárazsági foknál viszont nem érződnek ilyen erősen az elvárások. Leginkább az édes bort kedvelik a válaszadók (3,4-es érték az 5 fokú skálán), de hasonló a félédes megítélése is (3,3-as átlag). Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a száraz és félszáraz borok is nagyon hasonló értékeket kaptak (3,0). A száraz és az édes borok osztják meg leginkább a fogyasztókat, ezeket szeretik és „utálják” a legtöbben (amit a magas szórás érték is mutat).

A fröccsfogyasztás a kultúránk része, hiszen a válaszadók 12%-ban így isszák a bort. Ugyanilyen arányt jelöltek meg ugyanakkor az egyéb fogyasztási formákra vonatkozóan is (kólával, Fantával stb.), ami viszont már elgondolkodtató érték. (Természetesen érdemes megjegyezni, hogy a kutatás télen történt, egy nyári kérdésfeltevéssel vélhetően jóval nagyobb arányban jelölték volna meg a fröccsöt csupán azért, mert a mindennapok részévé válik.)

 

A fogyasztási szokásokat, valamint a borvidékek kedveltségét következő cikkünkben ismertetjük.