Ma a szőlővel borított terület épphogy csak meghaladja a 70 000 hektárt, amelyből 55-60 000 hektár szolgál valódi árutermelést, a többi házikerti, hobbi terület. A szőlőtermesztésre alkalmas területek aránya meghaladja a 150 000 hektárt. Ezt a területnagyságot a jelenlegi közösségi szabályozás miatt nem telepíthetünk be teljesen. A telepítési tilalom következtében annyi szőlőt telepíthetünk újra 2004-től, amennyi területet 1996 óta bizonyítottan ki is vágtunk. Így mintegy 12 ezer hektárra való telepítési jogosultságunk van még. A telepítési jogok nagysága azonban évről-évre nő.

 

Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy az EU-ban jó helyzetben vagyunk, hiszen a 3-3,5 millió hektóliteres éves átlagtermés bőven fedezi a hazai szükségleteket, de még exportra is jut mintegy 700 000 hektoliter. Importunk sem kiemelkedően magas, nem éri el az éves bortermés 10%-át. A nagy bortermelő országokban ez az arány már jóval 10% felett van, a szomszédos Ausztriában eléri a 25%-ot. Bár az utóbbi év nagyon alacsony termése lendületet adott az importborok beáramlásának.

Azonban még mindig sokan gondolják azt, hogy versenytársakkal csak külföldön találkozhatunk. A helyzet azonban az, hogy Európa, de lassan az egész világ itt lesz a polcokon. A félédes, édesborok nagy aránya még akadálya annak, hogy a legnagyobb márkák a valódi közfogyasztásba betörjenek. A borkultúra jelenlegi állapota akár robbanásszerűen is megváltozhat a jövőben, erre pedig fel kell készülni.

Kicsikként a nagyok között érdekünk, hogy a telepítési tilalmat ne töröljék el végleg, hiszen a nagyok között nem tudunk soha elég nagyok lenni. Nagyokként a kicsik között leginkább a földrajzi nevek védelme, megerősítése lehet a cél. A földrajzi név ugyanis olyan márkanévként működhet, amely mögött egy egész közösség szellemi és tőkeereje van. A kicsik csak így lehetnek sikeresek.

Az elmúlt 20 év arra volt bizonyíték, hogy a családi borászatok sikeres modelljét tudták kirajzolni a magyar borászatnak. A 15-70 hektáros szőlőbirtokokat még egy kézben lehet tartani. Ebben a méretben még nem vész el teljesen a közvetlen kapcsolat sem a fogyasztókkal. Ezek a családi borászatok egyre inkább arra törekednek, hogy birtokot építsenek, ahol a bor mellé az oda érkező mást is találhat. Céljuk a helyi értékek megőrzése, továbbvitele, a borvidékre jellemző borok készítése. A sikeres családi pincészetek a helyi értékek mellet saját egyedi arculatukat is meg tudják jeleníteni a borban. Tevékenységük példaértékű más borászatok számára.

A kilencvenes években induló családi borászatokat a fogyasztók szinte a hátukon hordozták a csúcsig. A most induló családi borászatok számára csak a legjobb minőség készítése jelentheti a felkapaszkodás lehetőségét. Az ínyencek számára a kicsik a legnagyobbak.