Miről vagyunk tájékoztatva?

Sorozatunk korábbi cikkeiben már említettük, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a bort milyen szemlélettel vesszük a kezünkbe. A konzervatívnak tekinthető megközelítés alapján a bor címkéje elsősorban az ahhoz kapcsolódó egyediséget, legalapvetőbb információkat kell, hogy tükrözze. A liberálisabb megközelítés a bort inkább élelmiszernek tekinti, ezért az élelmiszereknél már jól megszokott információk válnak hangsúlyossá.

Ez a két szemlélet egymástól földrajzilag is jól elkülöníthető volt, még néhány évtizeddel ezelőtt is. Ma a helyzet alapvetően megváltozott, mivel Európa is egyre inkább az élelmiszer jellege felől közelít a borhoz. A címkézés gyakorlata ehhez az új szemlelethez igazodik egyre inkább világszerte.

Fogyasztóként első alkalommal a borok marketingjét szolgáló címkéjével találkozunk, mivel a polcokról ez a címke néz felénk. A szabályozás alapján ez a címke a bor „hátsó” címkéje. A borral kapcsolatos, tényeken alapuló információkat a palack hátoldalán találhatjuk meg. Ezen a címkén kerülnek felsorolásra azok az adatok, amelyek a pontos földrajzi eredetre, alkoholtartalomra és űrtartalomra utalnak.

Talán kevesen tudják, hogy az évjárat, a bor cukortartalma (pl.: száraz, félédes), vagy a szőlőfajta feltűntetése nem tartoznak a kötelező jelölések közé. Amennyiben a termelő ezeket az információkat fel kívánja tűntetni, abban az esetben az erre vonatkozó szabályok alapján megteheti, de nem kötelezhető rá. A magyar borok esetén ezek hiányával kevésbé találkozunk, a külföldi boroknál azonban ez gyakori. A magyar borok jellemzően fajta és évjárathangsúlyosak, ezért ezek az információk a címkén megtalálhatók.

Védeni, vagy elriasztani?

Szinte eldönthetetlen az a vita, hogy a bort annak társadalmi gyökerei miatt szeszesitalnak, vagy élelmiszernek kell-e tekinteni, vagy teljesen külön kategóriának. Ebben a vitában a borászok sajnos egyre inkább háttérbe szorulnak. Az élelmiszerek oldaláról megközelítve a dolgot egyre több, a bor címkéjén újdonságnak számító jelöléssel kellett megismerkednünk, vagy fogunk megismerni.

 

Az egyik csoportba a bor allergén jellegére utaló jelölések tartoznak, amelyek nem feltétlenül vannak a borban, de a készítése során felhasználták. A kéntartalom jelölésével a legtöbb borfogyasztó már találkozhatott, amelyet szellemesen rövid szöveggel szoktak kiegészíteni a kreatív borászok: „ahogy a borok általában”, „mint minden bor”. A feltűntetés szükségességének határértéke olyan alacsony, hogy a forgalomba kerülő borokon szinte kivétel nélkül szerepel a „ként tartalmaz” kifejezés. Ahogy azt a sorozat korábbi cikkeiben is már megírtuk, a tendencia azt mutatja, hogy a jövőben további allergén anyagok jelölésével kell majd megismerkednünk, amelyeket az élelmiszerek címkéiről már többé kevésbé jól ismerünk.

Próbálkozások vannak, hogy a bor élelmiszerekhez történő közelítése miatt az összetevőket és a kalóriatartalmat is majd jelölni kell a címkén. Ezt a próbálkozást az európai szakmai szervezetek egyelőre kategorikusan vissza tudták verni.

Az egészség egyre komolyabb hangsúlyt kap az életünkben, ami mindenképpen pozitívan értékelendő. A mértékletes borfogyasztás egészségre gyakorolt pozitív hatásai ma már széles körben ismertek. Ennek ellenére a bor címkéjén egyre inkább az alkohol egészségre gyakorolt esetleges negatív hatásaira történő figyelmeztetéseket lehet csak olvasni, illetve lehet majd olvasni.

Egy mai borcímke végigböngészése után a fogyasztóban joggal merül fel a kérdés. A borkultúra több évszázados íratlan szabályainak ismerete, vagy a fogyasztót tudatlannak feltételező borcímkék adnak jobb eligazodást? Egy globalizálódó világban erre kérdésre nem könnyű a választ megadni.