Működése egyszerűnek tűnik: a gyümölcsminta egy előkamrába kerül, amibe levegőt eresztenek, ami eléri a szenzorokat. A fémoxidos toronyra helyezett érzékelők, ezután megkülönböztetik az illat kémiai komponenseit – mondta José Pelegrí Sebastiá társszerző, a Sensors and Actuators magazinnak. A beérkezett adatokat egy szoftver elemzi, és az eredményeket háromdimenziós grafikonon jeleníti meg – tudatta a The Daily Meal portál.

Daniel Baron, a kaliforniai Silver Oak Cellars borásza, azonban szkeptikus a szerkentyűvel szemben. Az ember orra elképesztően érzékeny. Ha megkérdezne egy érzékszervi elemzőt, aki szaglás alapján 1500 féle molekulát tud megkülönböztetni, nem lenne ennyitől lenyűgözve – mondja.

 

A szaglás és ízlelés olyannyira összekapcsolódik, hogy Baron szerint nyugodtan hagyatkozhatunk rájuk. Hátulütője, hogy ha náthás vagyok, szüneteltetnem kell a munkát. Talán ilyenkor hasznát venném a szerkezetnek. Ugyanakkor a technológia kulcsszerepet játszik a borászatban, főleg Kaliforniában, ahol nyitottak vagyunk az újdonságokra – mondja a borász.

Azonban van valami, amit eddig nem értek el a gépekkel. Mi szaglás után, azonnal meg tudjuk állapítani, hogy az érzés kellemes, vagy sem. Nem tudom, hogy lehetne programozni egy számítógépet, ami ezt is meg tudná állapítani – mondja.