Az aranyszínű sárgaság (grapevine flavescence dorée phytoplasma, phytoplasma vitis) a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója, amely Európa számos országában már megtelepedett. A fertőzés miatt a szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet – hívja fel a figyelmet a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM).

A kór ellen jelenleg nincs megfelelő növényvédőszeres kezelés, csak az azt terjesztő amerikai szőlőkabóca gyérítésére van lehetőség. Ahol ez nem hoz megoldást, ott a szőlőtőkék 80-100 százaléka megfertőződhet a fitoplazmával, a fogékony fajták növényei pedig néhány év alatt ki is pusztulhatnak. Csak remélhetjük, hogy fog megismétlődni az 1800-as évek második felében pusztító vész, mely során egy gyökértetű, a filoxéra, kiírtotta egész Európa szőlőtermő-területeit.

 

A Magyarországon most felbukkant kórokozó az Európai Unió karantén károsítói között szerepel, észlelésekor azt a törvény szerint kötelező bejelenteni. A fertőzés kimutatásakor a továbbterjedés megakadályozása érdekében a hatóság haladéktalanul növény-egészségügyi zárlatot rendel el, és kezdeményezi a fertőzött növények megsemmisítését. Egyúttal a kórokozó terjedésének megakadályozása érdekében a növény-egészségügyi hatóság intézkedik.

A minisztérium azt kéri, hogy akinek gyanúja van az aranyszínű sárgaság jelenlétére, azonnal értesítse az illetékes megyei kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságát.

A világon eddig összesen 26.000 kabóca fajt írtak le, Magyarországon ebből a mai napig 585 faj ismert. Repülni tudó, szúró-szívó szájszervű, szárazföldön élő rovarokról van szó, ami lárva és imágó alakban kizárólag növényi nedvekkel táplálkozik, ebből viszont rögtön következik, hogy vírus és fitoplazma vektorként is számon kell tartanunk őket.

 

A Scaphoideus titanus kabócafajról 1932-ben írtak először, akkoriban még csak Észak-Amerikában, azóta viszont már megjelent Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Szerbiában, Svájcban, Horvátországban, Szlovéniában és Ausztriában is. Ez a faj Európában kizárólag termesztett szőlőn él és táplálkozik (őshazájában a termesztett szőlő mellett vadszőlőn is előfordult). Egy nemzedékes faj, amely tojás alakban telel át. A kabóca a levélfonákon a levéllemez szállítószöveteiből (floem) táplálkozik, önmagában nem okoz sem látványos, sem jelentős kárt a szőlőültetvényekben. Megjelenése mégis komoly veszély, mert legjelentősebb terjesztője a szőlő rettegett betegségének, a szőlő aranyszínű sárgasága fitoplazmának.
A fertőzés gyorsan terjed, évente megtízszereződhet, ha a vektorkabóca ellen nem folytatnak megfelelő védekezést, vagyis egy adott ültetvény néhány év elteltével 100%-os fertőzést mutathat. A fertőzött területet karantén alá helyezik, az ültetvény azonnali felszámolása kötelező.

A kabóca már megtalálható hazánkban is, de egészen eddig aranyszínű sárgasággal fertőzött ültetvényeket nem találtak.

A Scaphoideus titanus felbukkanása idején egyébként a Pannon Egyetem Georgikon kara már végzett kutatásokat a kabócák egyedszámának változása kapcsán. A kísérlet jelenlegi eredményeit értékelve elmondható, hogy a rovarkártevő életfolyamatainak és életciklusának ismerete mellett a vegyszeres védekezés módját befolyásolja a kártevők szájszerv típusa is. Kontakt rovarölő szerrel való első, illetve második védekezést célszerűbb lenne szisztémikus, azaz felszívódó készítményekkel végezni.