A metaelemzésben hat, 1966 és 1970 között végzett vizsgálat adatait tekintették át újra, amelyekbe eredetileg összesen 500 pácienst vontak be.

A Journal of Psychopharmacology című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány összegzése szerint az LSD-nek "határozott előnyös hatása" volt az alkohollal visszaélőkre. A hatás több hónapon át tartott a szer egyszeri adagjának beadását követően.

Az LSD a valaha azonosított legerősebb hatású hallucinogén szerek egyike, feltételezhetően az agyban termelődő szerotonin blokkolásán keresztül hat, így befolyásolja az érzékelést, a viselkedést, az éhséget és a hangulatot.

 

A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem kutatói szerint a korabeli páciensek valamennyien alkoholról leszoktató programban vettek részt, közülük néhányan kaptak LSD-t egyszeri 210-800 mikrogrammos adagban. Az elemzés azt mutatta, hogy az LSD-t kapott páciensek 59 százalékánál csökkent az alkohollal való visszaélés, míg a kontrollcsoportban ez az arány csak 38 százalék volt.

A kezelés hatása hat hónap elteltével a kontrollnál még megvolt, ám egy év múltán már nem tapasztalták. Az LSD-s csoportban lévő páciensek között nagyobb lett a teljesen absztinensek aránya is.

"Az LSD egyetlen adagja határozottan előnyös hatással van az alkohollal való visszaélésre" - foglalták össze az elemzés szerzői, Teri Krebs és Pal-Orjan Johansen. Egyúttal megfogalmazták azt a vélekedésüket, hogy a szer viszonylag rendszeres, ellenőrzött alkalmazása fenntarthatná az előnyös hatást.

"Tekintve az LSD alkoholizmusra vonatkozó előnyös hatásáról szóló bizonyítékokat, elgondolkoztató, hogy miért siklottak át ezen a kezelési megközelítésen" - tették hozzá a kutatók.

A lizergsav-dietilamid, rövidítve LSD, vagy LSD-25 egy félszintetikus, erőteljes hallucinogén hatású, az ergolinok családjába tartozó alkaloid. Hatása alatt megváltozik az érzékelés, a gondolkodásmód, és a létszemlélet. Szinesztéziát, megváltozott idő- és térérzékelést is okozhat. Leginkább enteogénként, rekreációs drogként használják. Az LSD nem okoz fizikai függőséget, toxicitása a küszöbdózishoz mérten rendkívül alacsony, viszont kedvezőtlen mentális hatásai is lehetnek, mint például aggodalom, zavaró érzékcsalódások.

Az LSD-t először Albert Hofmann szintetizálta 1938-ban az lizergsavból, amit Arthur Stoll vont ki az anyarozsból, ami egy rozson élősködő gombafajta. Az „LSD” elnevezés a szer korai kódnevéből, az „LSD-25”-ből származik, ami a német „Lysergsäure-diethylamid” rövidítése az anyag azonosítószámával követve. A tiszta LSD színtelen, szagtalan és kicsit kesernyés. Általában szájon át veszik be; mivel egy adag szabad szemmel szinte láthatatlan, ezért vékony papírra (bélyegre) impregnálják, kockacukorra vagy zselatinra kenik. Az LSD az egyik legpotensebb pszichedelikus anyag, 60-80 mikrogramm a küszöbdózisa.

1966-os betiltásáig pszichoterápiás alkalmazására történtek kísérletek, azonban az USA War On Drugs politikája következtében ezek a kísérletek megszűntek, noha jelentős eredményeket hoztak például az alkoholizmus vagy a heroinfüggőség kezelésében, ennek ellenére napjainkban az egész világon illegális.