Bár a külső szemlélőnek úgy tűnik, reneszánszukat élik az ország legkülönbözőbb tájain sorozatosan meghirdetett fesztiválok, a bennfentesek éppen az ellenkezőjéről, a rendezvények életveszélyes anyagi helyzetéről számolnak be. A két év alatt harmadára esett állami támogatás – a Nemzeti Kulturális Alap két éve még 1,2 milliárd forintot, az idén már csak 400 milliót ad a fesztiváloknak – alapjaiban rengette meg az ágazatot.

A legsanyarúbb helyzetben a gasztronómiai fesztiválok vannak, azok úgyszólván teljesen kiestek a pikszisből. Mint Ments András, a Magyarországi Gasztronómiai Fesztiválok Szövetségének elnöke mondja: hiába vonzza a közönséget a főzés, meg a bor- és pálinkakóstolás, egyetlen rendezvény sem lehet sikeres színvonalas kulturális programok nélkül. És éppen ez az, amihez az állami segítség kellene, ugyanis vagy a műsor színvonalából kell – finoman szólva – alább adni, és beérni az önjelölt helyi művészekkel, de aki nem a biztos bukás receptje szerint főz, annak viszont a rendezvény esetleges hasznát kell a kulturális programok biztosítására költeni. (A cikk a hirdetés után folytatódik.)

 

A kör bezárult, az már csak hab a tortán, hogy a fesztiválokra szép számmal érkező vendégek keveset költenek, ami miatt az árusok, köztük a kézművesek is egyre több helyről elmaradnak, mert nem éri meg nekik kitelepülni, noha a szervezők már a bérleti díjakat is igen óvatosan méretezik. Jelentős segítség lehetne a fizetőképes külföldi turisták megjelenése, de a fesztiválszervezők tavaly ősszel sem tudták megmondani, hogy melyik rendezvényt tudják megtartani, hiszen az állami támogatással nem tudnak előre számolni. Emiatt az utazási irodák kiajánlásaiban nyoma sincs a „világhírű” magyarországi gasztronómiai fesztiváloknak.

Vannak persze kivételek, pozitív példák, ahol többé-kevésbé sikerült megvalósítani az eredeti elképzeléseket. Ilyen a Csabai Kolbászfesztivál, amelynek ideje alatt sem helyben, de még a környéken is megtelnek a szálláshelyek – köszönhetően a 40-50 ezer látogatónak. És a halászléfőző versenyek Szegeden és Baján, meg a karcagi Birkafesztivál. A helyi értékeket, legyen az a helyben termő gyümölcs, a helyi konyha, vagy a térség híres bora, pálinkája, lekvárja, gulyása, bármilye, az önkormányzatok segítségével igyekeznek népszerűsíteni.

A borászokat, meg a pálinkafőzőket kell a legkevésbé félteni, az általuk megszervezett fesztiválok, avagy kulináris ünnepek egy-egy cég marketingköltségéből még finanszírozhatók. Az Agárdi Pálinkafőzde például július első szombatján immár ötödik alkalommal rendezi meg a Cigánymeggy Fesztivált, a cég zászlóshajójának számító pálinkagyümölcs szüretének, illetve első párlatának tiszteletére. Szokolics Ákos, a cég kereskedelmi igazgatója nem tagadja, hogy az eredetileg a főzde születésnapjának mintájára megszervezett program hozadéka a termékkóstolás, és a vendégek vásárlása.

 

A neves séfek által tartott bemutatófőzés, és a benevezett vendégek főzőversenye mellé azonban itt is dukál a jó műsor, amire nem keveset költ a cég. A Cigánymeggyfesztivál – noha nyereségesnek sosem bizonyult – változatlanul nem belépődíjas. Ennek oka Szokolics Ákos szerint az, hogy ingyenes programként legalább bekerülhetnek a közszolgálati műsorokba, ami jelentős reklám, ellenben ha belépődíjat szednének, az kétélű fegyvernek bizonyulna.

 

Nemrég volt példa komoly belépőjeggyel meghirdetett gasztronómiai fesztiválra – a Budai Gourméra háromezer forint volt a fogyasztást nem tartalmazó jegy -, elterjedtebb azonban a kóstolójegyes rendszer, ami a kiállítóknál való fogyasztásra jó.

A gasztronómiai fesztiválok másik veszélye, hogy bevételi kényszerükben eladják a vendéglátást, aminek következtében nem tudják garantálni, hogy a helyszínen valóban csak gulyást, birkát, vagy vadat kínáljanak a közönségnek. A legtöbbet kínáló vállalkozásé lesz ilyenkor a fakanál, és a szervezőnek nincs lehetősége megkötni a nem keveset fizető partner kezét.

A szakmai szövetség elnöke ugyanakkor figyelmeztet: nem mind fesztivál, amit annak hirdetnek. Az egynapos főzős programok még biztosan nem felelnek meg a kritériumoknak, amelyek szerint a fesztiválnak minimum 2-3 napig kell tartania. Bár a szövetség kidolgozott egy komoly minősítő rendszert, és naprakész statisztikája van, az ingyenes regisztrációra nem mindenki vállalkozik, bár idővel az akár plusz pontokat is jelenthetne az állami támogatás elbírálása során.

Az együttműködő nagy fesztiválszervező cégek, és egyesületek a minősítő rendszer pontot érő jellegét is szorgalmazzák, most ugyanis olyan rendezvények is támogatást szerezhetnek, amelyekről a döntéshozók nagyon keveset tudnak, és nívójukért senki sem kezeskedik. Nem mindegy ez, különösen olyan pénzhiányos időkben, mint a mostani.

A fesztivál bizniszben az ifjúsági, belépőjegyes rendezvények számítanak jelenleg olyan területnek, amiben még van némi nyereségre esély. A klasszikus művészeti fesztiválok meg nem azonosak a gasztronómiaiakkal, de abban nagyon hasonlítanak, hogy többségük kénytelen fogyókúrára fogni eredeti programtervét, sőt, nem egy a tervezett időtartamát is.