Ez még a gyakorlott és borértő kóstolóknak is lehetetlen küldetés, így szelektálni kellett, hogy miket vegyünk a „mindenképp kóstolni kell” listánkra. Kézenfekvő választásnak tűnt az a megközelítés, hogy csak az arany- és az ezüstérmes borokra megyünk rá. Ha valaki áttekintette a nevezett borok listáját, akkor viszont azt tapasztalhatta, hogy a nem díjazottak közt is igencsak szép számmal akadtak remek borok.

Aztán érdemes lehetett azt a taktikát is követni, hogy eddig még nem kóstolt újdonságokat részesítünk előnyben, vagy olyan külföldi borászatok borait, amelyek nálunk egyáltalán nem vagy csak ritkán elérhetőek, gondolok itt az uruguayi, perui, libanoni, tajvani vagy kínai tételekre. Hasznos stratégiának bizonyult, ha valaki követte a kategóriákat, mert azok szerint külön csoportosítva kóstolhattuk az egyes borokat (pl. vörösek, illatos fehérek, nem illatos fehérek, rozék, édes borok, pezsgők és habzóborok).

Jómagam is ezt a kategóriánkénti haladást választottam, kezdve a habzó- és pezsgőborokkal. Gondoltam, hogy így a nyári melegben nem árt feltérképezni az itteni mezőnyt, hátha találunk valami nyári frissítő cuccot. Másrészt pedig a kollégák más tematikára helyezték a hangsúlyt a mostani kóstolón, így úgy véltem, hogy hasznos lehet egy rövid áttekintés erről az egyre népszerűbb szegmensről.

 

A benevezett 579 tétel közül 29 esett ebbe a kategóriába (ez a teljes mezőny mindössze öt százaléka). Azonban, ha az érmes versenyzők arányát nézzük, akkor picit rosszabb a helyzet. A teljes mezőny kb. 31 százaléka nyert érmet (aranyat vagy ezüstöt), míg a habzó és pezsgő kategóriában ez 27,6%; viszont a teljes mezőny 10 százaléka lett aranyérmes, addig itt összesen egy aranyérmes tétel lett, ez mindössze 3,5%-os aranyérmes arány. A 29 nevezett közül 14 magyar és 13 brazil volt (1-1 szlovák és uruguayi versenyző indult még), így ez a kategória gyakorlatilag egy brazil-magyar meccset hozott. Mondhatnánk azt is, ahogy ez a korábbi években is lenni szokott. Ezt persze egy foci VB-n elfogadnánk simán, de ez mégiscsak egy borverseny. Sajnos franciák sehol, spanyolok és olaszok úgyszintén.

Hungária extra dry: A klasszikus „kék címkés”, ha valaki a pezsgőkkel kezd ismerkedni, akkor javaslom, ezzel kezdje. Ez olyan általában jól megbízható színvonalat hozó cucc, 45-45% zöldveltelini és királyleányka valamint 10% chardonnay az összetétel. Jó ivású, bár nekem kissé most lomhának tűnt, a sav-cukor arány kissé a cukor felé billent. Jó választás azoknak is, akik az édesebb vonalat kedvelik, de azoknak is, akik valami „normális” pezsgőre vágynak. Ezüstérmes itt és most.

Hungária zenit extra dry: Az előző „zöld címkés változata”, számomra újdonságként hatott ez a 100% zenitből készült pezsgő. Illatában finom és sokrétű virágosság, mely mellé becsusszan egy kis „Gabi fogkrém” is. Ízben citrusok, lime, alma, a sav-cukor arány hasonló, mint az előzőben, mégsem hat annyira édesnek. Érdekes egyedi tétel, könnyen csúszik. Ezüstérmes versenyző szintén.

Kertész Carla nyerspezsgő 2011, 100% pinot noir: Halvány lazac szín, rózsás-virágos illatok. Finom struktúrájú buborékok, egész szájat betöltő, savhangsúlyos tétel, alig 1 gramm maradékcukorral. Itt sajnos nem nyert semmilyen érmet, pedig sokak nagy kedvence, így az enyém is, szívesen iszom a nyári napokon.

Törley chardonnay brut 2011: Illatában fehér virágok, kóstolva krémes, egész szájat kitöltő finom buborékok. A savak kicsit fáradtnak, erőtlennek tűnnek. A bírálók szerint most fogyasztandó, egyet kell hogy értsek velük, sokkal szebb emlékeim voltak róla a korábbi kóstolókról. Meglepődtem, hogy nem nyert érmet, de kóstolva sajnos én is ezen a véleményen vagyok.

Törley Louis Francois Brut nature nyerspezsgő 2010, 60% chardonnay és 40% pinot noir: Tiszta, apró bubikkal, vonzó illattal. Kóstolva egész szájat körbeölelően krémes, zöldalmás karakter, szépen csiszolt savakkal, hosszú lecsengéssel. Teljesen egyben van, finom, jól fogyasztható tétel, a legnagyobb meglepetésemre ez sem nyert érmet.

Törley Francois President rosé brut 2010, 100% pinot noir: Lazac szín, tiszta, üde friss illat, a pohárból apró bubik szállnak felfelé. Jól elkészített, kiváló struktúrájú pezsgő. Kóstolva is finom gyümölcsösség, krémes textúra, hosszú lecsengés, a végén kis kesernyével. Ezt se tartogassuk, igyuk meg mielőbb. A kategória egyetlen aranyérmes tétele, nem véletlenül. Nekem is bejött.

Vinicola Campestre, Zanotto Espumante brut, Brazília, 100% chardonnay: Fehér virágok illatban és ízben is, közepes nagyságú bubik, jó sav-cukor arány. Egészen jól fogyasztható könnyen csúszik, meglepően jó kis cucc, kapott is egy ezüstérmet, nem is érdemtelenül.

Cooperativa Vinicola Garibaldi, Espumante chardonnay Garibaldi brut nature: A hosszú név alapján valami komolyabb tételre számítunk, de sem illatban sem ízben nem felel meg a várakozásainknak. Strukturálisan rendben van, talán a savak gyengék benne, de jól csúszik, ebben a nyári melegben kifejezetten üdítő tétel. Valami mégis hiányzik belőle, mégsem áll össze a kép. Érem nélkül végezte ezt a versenyt.

Cooperativa Vinicola Aurora brut chardonnay: Egészen érdekes aranysárga szín, komplex illatok, krémes egészen vastag komoly anyag. A vége nem túl hosszú, és picit kesernyés is. Meglepő és egyedi tétel, talán kicsit több savval még jobb lenne. Ezüstöt nyert most.

Cooperativa Vinicola Aurora Marcus James Brut, 100% chardonnay: Tiszta, zöldes-sárgás színű, az apró bubik egyenletesen szállnak fel benne, a sav-cukor arány el van találva. Közepes komplexitású tétel, de rendkívül fogyasztóbarát. Ezüstérmet kapott, nekem is bejött.

Vinos Finos Stagnari, Espomoso Natura Stagnari Brut, Uruguay: 80% viognier és 20% chardonnay az összetétel. A végére egy érdekes versenyző. Nehéz hova tenni az ilyet, alig van benne sav, mindössze 3,5 g/l pedig a kiváló savgerinc minden pezsgők alapja kell hogy legyen. Ez itt nincs meg, ennek megfelelően ez egy egyszerű és rövid tétel, talán a legtalálóbb megfogalmazás rá, hogy olyan semmilyen.

A korábbi évekhez képest kevesebb volt a jó tétel ebben a kategóriában, és az egy aranyérmesen kívül nem is volt tényleg több kiemelkedő. A magyar versenyzők hozták a kötelezőt, bár a Louis Francois-tól kicsit többet vártam. A Dél-amerikaiak közt akadt pár érdekes és izgalmas, de a többségükben kevés volt a sav és sok a cukor. És akkor még nem is beszéltünk azokról a tételekről, amelyek 60-80 g/l cukortartalommal támadtak, amolyan „édes élmény” jelleggel. De „inkább édesek, mint élmények” voltak. Jaj, de jól esett volna egy Garamvári pezsgősor, vagy egy Kreinbacher somlói pezsgő, vagy pedig a sok új tokaji pezsgő próbálkozások bármelyike, esetleg valami a sok-sok magyar habzóbor közül! Na de ne legyünk telhetetlenek, inkább igyunk meg egy üveggel az egyetlen aranyérmes pezsgőből. A többit meg jövőre!