Bezerics Csabával beszélgetni Keszthelyen olyan, mintha a történelem elevenedne meg pár rövid órára. Géza fejedelem nemzetségeivel kezdi, az Őrség határvidék szerepével, majd mesél a helyi emberekről, a keszthelyi Georgikonról, a Széchenyiek szerepéről, az itteni szőlőfajták sokaságáról és végül szó esik a Jóisten kisujjáról is. Lélegzetvisszafojtva hallgatjuk a történeteket, ahogy egyik fonódik a másikba, néha Merlot macska egyik tappancsáról a másikra hajtja a fejét a gazdája melletti fotelben. Ottjártunkkor még az eperszezon zajlik, épp házi eperszörp készül.

 

A Bezerics családban hagyománya van a szőlőnek és a bornak. A felmenők között horvát építők és zalai valamint tokaji szőlőművelő ősök is vannak. A család ma 17 hektárt művel, elsősorban Pogányvár dűlőben, a zalai borvidék területén. Mindez persze pár kilométer távolságot jelent csak valójában a két terület között.

„Tudják mi a fontos egy bornál? Fontos a terület, a fajta, az év, és persze a szolga, de az sem baj, ha egy kicsit beleér a Jóisten kisujja is.” – ez a mondat valahol a beszélgetés közepén hangzik el, de addigra már meg sem lepődünk rajta.  

 

Ott kezdődik a történet, hogy valamikor Géza fejedelem és István király idejében a határterületek védelméért cserében az ide betelepülők, ahogyan a székelyek is, nemesi címet kaptak. Ezt máig a nevében őrzi több környékbeli település is. Azonban ezek a címek nem jártak nagy vagyonnal, így történhetett, hogy errefelé – a Balatonfelvidék nyugati csücskében és Zalában – nem alakultak ki nagy egybefüggő szőlőbirtokok, máig is sokan foglalkoznak szőlőműveléssel. Később a zalai területek egy része a Zichyek, Eszterházyak birtokába került, a Keszthely környéki területek a Széchenyiek birtokait képezték. Az úrbérrendezés után, illetve, a kötelező kilenced fizetésének megszűntével a földesurak maguk is borkészítésbe kezdtek a vidéken. 

 

#word #vers #boraszat #hungary #balaton #zala #mik #instahun

@vinoport.hu által közzétett fénykép, 2016. Máj 24., 05:44 PDT

 

Mind a zalai, mind a Balaton felvidéki klíma kiválóan alkalmas borkészítésre, (valamikor a Balaton-felvidék egészen Almádiig a Zalai borvidék részét képezte). Errefelé mindössze 40-50 órával kevesebb a napos órák száma, mint Villányban, ugyanakkor a Balaton közelsége párát és melegítő hatást, az Alpok-Alpokalja közelsége pedig hűvös éjszakákat és több csapadékot biztosít. 

 

„A Pannon beltavi üledék olyan a szőlőnövénynek, mint a svédasztal, van itt lösz, agyag, mész, és vulkáni hamu rétegek. Ettől igazán jól érzi itt magát a növény és ez nagyon fontos.” –folytatja a házigazda.

 

És, ha mindez nem lenne elég, a világ második legrégebbi agráregyeteme, a keszthelyi Georgikon olyan elméleti és gyakorlati tudással látta és látja el ma is a tanulni vágyókat, ami egyedülálló a világon. Ennek is köszönhető, hogy sokféle szőlő, sokféle klón található ezen a vidéken, hiszen volt mód mindent kipróbálni. A nagy fajtabőségben nincs egy egységes kórus, de nem is cél a portfóliótisztitás, sok fajta megfér errefelé egymás mellett. „Valamikor a szőlő magasabban volt a hegyen, kell még egy-két generáció, hogy ismét visszakússzon a hegyoldalra.” De van idő, a család több generáció távlatában tekint előre. 

 

 

A Bezerics családban édesapa és fia, Dani egymás munkáját kiegészítve készítik a borokat, hisznek abban, hogy, ha valaki szőlészetre, borászatra adja a fejét, annak tényleg meg kell tanulnia a szakmát. A Keszthelyi Egyetem agrárképzésén a helyi fiatal generáció több tagja nevelődött, ezek a kapcsolatok további alapjait adhatják a helyi összefogásnak, együttműködésnek. Bezerics Csaba fontosnak tartja, az egészséges, minél természetesebb kapcsolat kialakítását a természettel, ahogy mondja: „Fontos, hogy mekkora lábnyomot hagyunk magunk után, hogy mit hagyunk az unokáinkra.” 

 

Miközben beszélgetünk, a keszthelyi birtokközpontról a szentgyörgyvári pince felé vesszük az irányt. Szentgyörgyvár csak pár kilométerre esik Keszthelytől, a pince és az udvarház a főút mentén várja a látogatókat. Az eredeti pinceszárny valamikor a Széchenyieké volt, itt érlelődnek a hordós tételek, az újonnan kialakított szárnyban kóstolókat, vacsorákat tartanak a Borház vendégeinek. Itt is, ahogy Keszthelyen és Budapesten, az igényes, elhivatott vendéglátásra helyezik a hangsúlyt, sok tréninget, csapatépítő összejövetelt, nagy rendezvényt szerveznek.

 

 

A család a több, mint 17 hektáron, elsősorban fehérszőlőt termel, de rozé és testes vörösbor is kerül ki Bezerics Csaba kezei alól. Boraik széles közönség számára elérhetőek mind a vendéglátásban, mind pedig az üzletek polcain. A családfő célja elsősorban a belföldi értékesítés, ez jelenti az alapot és fontosnak tartja, hogy olyan borválasztékkal álljon a vevői elé, amelyben egyaránt megtalálhatóak a hétköznapok friss alapborai és a különleges, testes, alkalmi tételek is. 2015 során készült Balatonbor is, egy reduktív, gyümölcsös, jól fogyasztható olaszrizling került a palackba, amely megfizethető, kedves és a Balatont képviseli a fogyasztó számára. A borvidék, illetve a mikroklimatikus viszonyok ugyanakkor lehetővé teszik kimondottan testes vörösborok illetve édes fehérborok készítését is. A birtokon a világfajták mellet (sauvignon blanc, chardonnay, cabernet sauvignon, shiraz) meghatározó szerepet játszanak a helyi fajták, az olaszrizling, a cserszegi fűszeres, a furmint, a hárslevelű. Az olaszrizling és a tramini keresztezéséből létrehozott pátriát az országban mindössze 5-6 hektáron termesztik, a Bezerics birtokon hordóban, finomseprőn érlelt száraz tételt készítenek belőle. Ez volt az egyik nagy kedvenc a kóstolt tételek közül. A Balaton közelsége és a párás őszi napok lehetővé teszik a nemesrothadás megjelenését is a szőlőn, 2015-ben bothrytises cserszegi fűszeres is készült, ami igen ritka, hiszen a cserszegi viaszos héján nagyon nehezen és ritkán indul meg a bothrytizálódás. 

 

 

 

Beszélgetésünk végére visszarázódtunk a dolgos hétköznapokba, a készülő eperszörphöz válogatott eperből kaptunk kóstolót. Addigra bejártuk a keszthelyi birtokközpontot, és a szentgyörgyvári pincét is, kóstoltunk, figyeltünk. A történet, a helyszínek, a család egyszerre volt modern és századokkal ezelőtti, egyszerre volt nagyvárosi és falusias, egyszerre volt haladó és hagyománytisztelő. Minden bizonnyal ebben áll a sikerük titka. És, persze talán köze lehet a Jóisten kisujjához is.