Május 12-én a Tokaji Borvidékre látogattam. Ennek több oka is volt, egyrészt már korábban beterveztünk néhány pincelátogatást, másrészt mert meghívást kaptunk a Patricius Borháztól egy rendhagyó, ámde remeknek ígérkező programra, mely a titokzatos és izgalmas Fagyos Szentek engesztelése névre hallgatott.

 

 

Az előzetes információgyűjtésem a rendezvényről csak még jobban megérlelte bennem az elhatározást, hogy ezt semmiképpen sem szabad kihagyni. Ez a nap épp’ a Fagyos Szentek első, vagyis Pongrác napjára esett. Rajtunk aztán ne múljon, hogy itt, e szép tájon a Fagyos Szentek bármit is elrontsanak. Meg is tettünk az ügy érdekében mindent. Hogy ne legyen fagy, vittünk szép időt, ahogy kell, közel 30 C fok volt kint, ideális a szabadtéri programoknak.

Míg a család felnőtt tagjai bort kóstoltak, külön gyerek rész volt kialakítva, ahol a kicsik is kitombolhatták magukat. A pince tematikus blokkokat alakított össze a borok miatt érkezőknek: részt lehetett venni dűlőbejáráson, ahol többek közt bemutatták a helyi tokaji fajtákat, és azok régi klónjait, változatait, rég’ elfeledett szőlőfajtáit is, mint például a balafánt, polyhos furmint vagy piros furmint. Volt lehetőség pincelátogatásra, a friss 2011-es borok hordómintáink kóstolására, sőt a pincében mindenki készíthetett magának egy saját összeállítású cuvée-t, furmintból, hársból és sárgamuskotályból, amit lepalackoztak neki az erre a célra felcímkézett palackba és azt haza is vihette. Remek ötlet, mindenki mixelhetett kedvére.

A Sárga Borház készített 4 Patrícius borhoz négyféle fogást, aztán gasztrobloggerek is párosítottak falatkákat másik Patrícius borokhoz. A fák árnyékában pedig hatféle dűlős bort lehetett kóstolni, a friss 2011-es száraz furminttól kezdve a 2002-es aszúeszenciáig, ami már 224 g/l maradékcukorral támadta az ízlelőbimbóinkat.

Szóval változatos volt a program, egész napot kitöltő, borokkal, ételekkel, koncerttel, pincével, dűlőkkel, jó idővel. Ahogy mondani szokták, a foglalkozás elérte célját. Baráti társaságomnak is sikerült jól ellazulnia, élveztük a tájat, a borokat, a programokat, a jó időt. Sikerült a lelki békét megtalálni, és a fagyos szenteket is elzavarni, minimum a következő télig. Az egész bulinak aztán az lett vége, hogy hazavittem két bort, melyeket otthon bontottam ki, és nyugodt körülmények közt vettem részletes górcső alá. Lássuk őket:

Színe mély tónusú citromsárga, már-már aranyba hajló, halvány arany árnyalattal. Illata eleinte közepesen intenzív, de a pohárban forgatva, szellőztetve nyílik és intenzívebbé válik. Mindenekelőtt ásványosság jön belőle, majd méz, aztán virágok, pici gyümölcsösség, halványan sárga alma, egy kis körte. Kóstolva a masszív savak dominálnak benne, melyek közepesnél erősebbek, magasak, de nem szúrnak, nem csípnek. Ízében kis ásványosság, nem elnyomóan, szolidan, szépen, ahogy kell. Majd méz, virágok, némi citrusosság, aztán visszafogottan az almás-körtés vonal, nem zavaróan, mint sok friss tokaji furmintban. Állaga krémes, mely a részbeni fahordós érlelésből is adódik, kitölti a szájat, közepesen testes a bor. A remek savak végigviszik a kortyot, van eleje, közepe és vége, hosszúságot is ad a bornak. Közepesnél hosszabb, nagyon szép utóíz, a végén kis kesernye, de jól áll neki. A magas savak jól tartják a testet, a mérsékelt alkohollal (12%) egyensúlyban vannak. Finom bor, önmagában is, de ételekhez is remek, csúszik, 12 C fokra behűtve ideális. Kétezer alatti pinceáron jó vétel, és remek példája annak, hogy a borzalmas időjárású 2010-es évből is nagyon szép borokat lehet találni.

Színe közepes intenzitású citromsárga. Illata közepesen intenzív, benne elsősorban a fajtára jellemző hársvirág, hársméz, egy pici törökméz. Majd nagyon kifinomult mineralitás, aztán jönnek még gyümölcsök, főleg körte, érett alma, némi barack és barackmag továbbá egy ki vajas-vaníliás vonal is. Nem egy illatbomba, de az illatvilág széles spektrumon mozog, és nekem tetszik az ilyen. Ízében is az illatokkal nagyon kedves harmóniát adó méz, hársméz, virágok, valamint a finoman jelentkező minerális jegyek, melyek keretbe foglalják a kortyot. Ízletes, krémes textúrájú, ugyanakkor a közepesnél erőteljesebb, masszív savak vezénylik. Gyümölcsökből is találunk valamennyit benne, alma, körte, pici őszibarack, de a vezető ízjegye a mézes, hársmézes, ásványos vonal. Egész szájat betöltő, szájpadlás simogató, hosszú-hosszú utóíz.

 

Mindkét bor remekül tükrözi a fajtát és a tokaji terroirt is. A Patríciusnál ezek a borok a szortiment alsó, szélesebb gerincét képviselik, jó áron jó minőségű, elérhető borokat jelentenek, melyek megfelelően komplexek is ugyanakkor. Szeretjük ezt a fajta vonalat is Tokajban, és bátran ajánljuk mindenkinek!

A pincészetről bővebben itt olvashat: www.patricius.hu