Április 21-én tartották a Gellért Hotelben a Kékfrankos Április Nagykóstolót, ahol 50 borászat több mint 100 kékfrankosa mutatkozott be: rozék, fajtaborok és kékfrankos alapú házasítások, például bikavérek. A kékfrankos sokszínűségét a jelen lévő borászok is hangsúlyozták, ám abban, hogy milyen is az etalon kékfrankos, egyelőre nincs egységes vélemény.

Négy gondolat következik négy borvidék négy borászatától.
 
A kékfrankosnak kell lennie annak a fajtának, ami összefogja a szekszárdi borokat.

Takler András, a szekszárdi Takler Borbirtok tulajdonosa elmondta, ők szerencsére egy olyan helyzetben vannak, hogy a könnyű, mindennapok vibráló kékfrankosától a töppedt, kései, Amarone típusú Minden 50 évben tételig vannak boraik, összesen 4 kategóriában – plusz a rozé és a siller.

 

– árulta el.

 

Hozzátette, hogy bármelyik kategóriáról is van szó, a szép, vibráló savaknak kell lennie a közös eredőnek. Azt is kiemelte, a dűlős kékfrankosoknál az is jó, hogy úgy tudnak nagyformátumúak lenni, hogy az nem megy az elegancia rovására. Vagyis nem durva tanninokkal, miközben vigyáznak, hogy az új fahordó érezhető legyen, de mégse uralja a bort.

 

Éppen azon a napon faggattam, amikor megnyerték a 2018. évi Szekszárdi Borvidéki Borversenyen a Legjobb Kékfrankos díjat a 2015-ös Takler Kékfrankos Reserve-vel. Miután gratuláltam, feltettem a kérdést, amit mindenki másnak is:

Fajtabor vagy házasítás?

„Talán érdemes fajtaborban gondolkodni, de ugye nekünk a bikavérben is minimum 45%-ban szerepel a kékfrankos. Lassan eljutottunk oda, hogy nincs olyan borunk, amiben ne használnánk kékfrankost. És itt jön vissza az, hogy Szekszárdon ma már a termelők zöme egyetért abban, hogy a kékfrankosnak kell lenni annak a fajtának, ami összefogja a szekszárdi borokat.

Szoktunk arról beszélgetni, hogy ha most kéne újraültetni Szekszárdot, akkor lenne egy kevés kadarka, és lehet hogy nem is nagyon kéne világfajtákkal foglalkozni, talán amennyi a bikavérbe kell, és akkor még nagyobb hangsúlyt lehetne adni a kékfrankosnak. Simán kimehetnénk a világba egy bordeaux-i vagy düsseldorfi kiállításra úgy, hogy Szekszárd és csak kékfrankos. Az ugyanis biztos, hogy a világ nagyon nyitott a fajtára” – hangsúlyozta.
 
Szeretünk úgy fogalmazni, hogy a kékfrankos a Kárpát-medence pinot noir-ja.

 

A csopaki Szent Donát Pincészet értékesítője, Osváth István elárulta, ők a kékfrankosra például mindenképpen egyfajta burgundi filozófiával tekintenek. Egy nagyon gyümölcsös, szép savgerincre épülő, visszafogott tanninszerkezetű és elegánsan hordózott borként képzelik el, ezért is szoktak úgy fogalmazni, hogy a kékfrankos a Kárpát-medence pinot noir-ja.

Fajtabor vagy házasítás?

„Mi mindenképpen fajtaborként tekintünk rá, más borvidékek borait kóstolva persze például egy bikavérnek is remek gerincet ad. Nálunk szerencsére Tihanyban a vulkanikus talajon jól érzi magát a kékfrankos, illetve a családnak anyai ágon van kötődése a Káli-medencében lévő Fekete-hegyhez, úgyhogy ott is vulkanikus talajon fogunk két hektáron telepíteni kiindulásként. Úgy gondoljuk, hogy ha vulkanikus talaj, akkor kékszőlő, mivel ezek jóval melegebb termőhelyek, és annak a fehérbor stílusnak, amit mi képviselünk, nem állna jól” – avatott be.
 
Ami az előny, az néha a hátrány is

A 2018-as Winelovers Kékfrankos Teszten a Soproni borvidék kékfrankosai szerepeltek összességében a legjobban, így különösen érdekelt a soproni termelők véleménye. Kérdésemre válaszolva Taschner Kurt elárulta, szerinte az ideális kékfrankos rubint vörös színű, gyümölcsös illatú, közepes testű, jól iható és érthető, nem túl bonyolult, finom savszerkezetű, hosszú nyeletű bor.

 

Hozzátette, mivel sokféle terroiron jól érzi magát, és ez meg is jelenik a borban, széles palettán készülhet belőle bor: a rozétól, a könnyű vörösön át, az egészen nagy testű borokig bezárólag. Ennek megfelelően mindenki megtalálhatja a magáét – persze ez egyúttal a hátránya is, hiszen nincs egyféle kékfrankos.

Fajtabor vagy házasítás?

"Egyértelműen önállóan mutatja meg magát jobban, viszont házasítva is kiváló partner válhat belőle" – mondta a Taschner Bor- és Pezsgőház tulajdonosa. 
 
Kékfrankos premier a Nagykóstolón

Egy a nagyközönség által korábban sosem kóstolt borral mutatkozott be az egri Tóth Ferenc Pincészet a Kékfrankos Április Nagykóstolón. Ma már Ferenc lánya, Katalin viszi a borászatot, akinek eleganciája és igényessége még tovább emelte a családi borászat fényét.

 

A kóstoló egyik pop-up kurzusán leplezték le a jubileumi kékfrankost (5 éves) vadiúj, kék címkével, kék papírba csomagolva, Feri bácsival a címkén. A hosszú, meleg ősz után a szőlőt tökéletes érettségében szüretelték. Az erjesztés után a préselt bort 5 hektoliteres másodtöltésű hordókba tették, több, mint négy évre. Rendkívül gazdag, összetett, termőhelyet kifejező fajtabor született, limitált palackszámmal.

Már 35 éves a pincészet, amely először az Áfrika dűlőbe telepített szőlőt. Később 25 hektárra duzzadt a termőterület, és csatlakozott Katalin, illetve férje is, amitől még inkább beindult a bővülés, frissülés, újulás.

 

– mesélte Katalin.