A 8 tétel:

Herczeg Ágnes bemutatja a kóstoló előtt a borrégiókat, azok változatosságáról beszél. Mesél a régiók boron kívüli attrakcióiról, természeti adottságairól, állatvilágáról, építészetéről, kulturájáról.

 

 

Magukat a borokat Ronn Wiegand mutatja be.

 

Elsőként az Irsai Olivér fajtáról beszél, a keletkezéséről az elterjedéséről és arról, milyen gyümölcsös borokat ad. Virágokat, jázmint érez a kóstolt tétel illatában. Kóstolásnál a ropogosságát, frissességét, a korty kezdeti intenzitását emeli ki. Mesél az 1988-ban indult, jelenleg már negyedik generációs borászatról, Frittmann János 2007-es "Év bortermelője" kitűntetéséről is.

 

Második kóstolt tétel a Laposa olaszrizling. Elmeséli, a második legnagyobb területtel rendelkező fehérszőlőfajta Magyarországon az olaszrizling. Jó ár/érték arányú borokat lehet belőle készíteni. Ronn Wiegand szerint a Balaton és különösen a Badacsony a legideálisabb termőterület a fajta számára, többek között a vulkanikus terroir miatt. Az előzővel szemben nem olyan aromatikus, helyette kifinomult, elegáns, kicsit citrusos az illata. A szájban nagyon gazdagnak hat, hosszú lecsengéssel. Mesél a Laposa Pincészetről, amelyet 1990-ben alapítottak és most a testvérpár, Bence és Zsófia vezetik.

 

A Szepsy furmint következik. Elmondja, a furmint Tokajban honos, illetve azt is, hogy mennyi különböző stílusra képes a fajta. Mesél arról, hogy a száraz mindennapok bora viszonylag újnak számít a régióban, ennek ellenére az eltelt rövid idő alatt rengeteget fejlődött a száraz bor készítése és ma már nagyon szép tételek készülnek. A 2015-ös évjárat nagyon kedvezett a tokaji száraz boroknak. Ronn Wiegand elmeséli, a Szepsy család 18 generáció óta Tokajban él és az egyik leghíresebb borász család. A borról szólva felhívja a figyelmet, hogy sokan a chardonnay-hez hasonlítják, de megjelennek benne a citrusok, rendkívül komplex az illat. Ehhez hasonlóan gazdag, mély a korty, grapefruit, alma, karamell érződik ki és hosszú a lecsengése. 

 

A negyedik tétel a Heimann kadarka. Ronn Wiegand Szekszárd az egyik legjobb magyar vörösboros vidék. Az elmúlt 5 évben, mint honos fajta, újra nagy népszerűségnek örvend a kadarka. A kóstolt "Céh keresztből" mindössze 300 palack készült. Világos szín, gyümölcsösség (szilva, meggy) és kis borsosság jellemzi. Az alkohollal kapcsolatban közvélemény-kutatást végez, a közönség meglepődik, amikor elmondja, hogy 11,5% mindössze az alkoholtartalom. Barátságos, szerethető bor, ez is volt a cél - szól az összefoglalás. Mesél kicsit Heimann családról, akik 1758 óta vannak jelen Szekszárdon.

 

A második félidő első tétele a Pfneiszl kékfrankos. Ronn Wiegand elmondja, a kékfrankos a legelterjedtebb szőlőfajta Magyarországon és a bikavér alapja is. Az itt kóstolt bor gyümölcsös, jóivású, szedres, áfonyás ízekkel, kis feketeborssal. 30 százaléka kapott hordós érlelést, még 2-3 évig lesz a csúcson. Barbecue-hoz, steak-hez ajánlja. Mesél a pincészetet vezető Pfneiszl-nővérekről, akik ma már organikusan viszik a gazdaságukat.

 

Következik a St. Andrea bikavér. Prémium borként mutatja be Ronn Wiegand, és utal arra, a nevet egy időben lejáratták és az olcsó borok szinonímája volt. Komplex, megfelelően annak hogy egy rendkívül sokszínű házasításról van szó (8 fajta található meg benne). Mesél az egri és szekszárdi bikavér közötti különbségekről. Testes, komplex, mindig találni benne valami újat: pirosbogyós gyümölcsök, áfonya, kékbogyós gyümölcsök. Ronn Wiegand szerint a St. Andrea az egyik legjobb magyar borászat és mindenkit arra bátorít, kóstolják a boraikat.

 

Az utolsó előtti bor a villányi Heumann Pincészet 2013-as Villányi Franc-ja. 24 hónapig érlelték tölgyfahordóban. Ronn mesél a Villányi Franc márka megszületéséről, hogy milyen előírásoknak kell megfelelni ezen név alatt. Mély szín, magas tannin, nagy test, komplexitás jellemzi. Szeder, dohány, pirosbogyós illatok. Mesél a svájci Erhard Heumann-ról, aki tulajdonképpen véletlenül vetődött Villányba, hogy aztán letelepedjen és 2003-ban pincészetet indítson. "Csodás ízek, egyedülálló karakter." Ronn Wiegand szerint a villányi cabernet franc az egyik legjobb a világon, az a baj (a magyar borokkal általában is), hogy nem igazán készülnek piacilag értelmezhető mennyiségek.

 

Az utolsó bor az Oremus pincészet 2006-os aszúja. Elmondja, 6 szőlőfajtából lehet Tokajban hivatalosan bort készíteni. Röviden elmeséli az aszúkészítési technológiát. "A kóstolt tételnek 217 gramm a cukortartalma, de ezt nem fogják érezni." A furmint és a terroir ugyanis magas savakat ad neki. Elárulja, mintegy 200 ezer bort kóstolt élete során, de egy 1976-os aszú benne van a top5-ben nála. Az aszúk sokkal letisztultabbak lettek az idők során, sokkal jobban megjelenítik a terroirt, és ha nem is minden nap, de gyakran ott a helyük az asztalon. Végezetül pár szóban bemutatja a spanyol tulajdonban lévő Oremus pincészetet, és külön kiemeli a főborászt, Bacsó Andrást, aki a kezdetektől a pincészetnél dolgozik. Ronn Wiegend mintegy 20 különböző, a borban felfedezhető aromát írt le magának. 

 

Az utolsó szó jogán megköszöni a figyelmet és elmondja, érdemes a magyar borokra figyelni, mert az egész ország összes borvidékét nagy eltökéltség és lelkesedés jellemzi.

 

 

Az ő előadása igazából egy kerekasztalbeszélgetés, amin Rókusfalvy Pál, Laposa Zsófia és Zilai Zoltán vesz részt és a fókuszban a fesztiválok jelentősége van. Elizabeth Gabay azzal vezeti fel a beszélgetést, hogy egy saját felmérésekor jött rá, milyen hatalmas az igény a borfesztiválokra, mint a borturizmus egyik formájára. Magyarországon rendkívül széles a kínálat és rendkívül komplexek a programok. Van egy történelmi hullámzás, a 19. században szinte mindenhol volt szüreti mulatság, aztán a 1945 után jóval kevesebbet lehetett látni, a rendszerváltás után pedig újra boom indult el.

 

 

Elizabeth Gabay Zilai Zoltánt szólítja, akinek több fesztivál (például Budapesti Borfesztivál, Rozália) és borverseny fűződik a nevéhez. Zilai Zoltán elmondja, általában rendkívül széles a magyar fesztivál kínálat, ebben jelentős hányad a gasztrofesztiváloké. Tavaly 1100 fesztivál fordult támogatási kérelemmel az államhoz. "Unikális, hogy ilyen nagy számú gasztro- és borfesztiválunk van, jelentős részük ráadásul a régióban szerveződik, azt akarja bemutatni, a régióra akarja felhívni a figyelmet."

 

A fesztivál ünnepet jelent, ünnepi alkalmat. A jó borfesztiválnak is ünnepinek, minőséginek, felszabadultnak kell lennie, miközben lehetőség van elmélyülni a borokban. Fontos, hogy a borfesztivált megfelelő gasztronómiai kínálat is kísérje. Ez nehéz, mert legtöbbször szabadtéren zajlanak a fesztiválok, ahol meg kell teremteni a feltételeket külön erre az alkalomra. A mai kor igénye az is, hogy a vendég már nem csupán passzív szemlélő akar lenni, aktivitásra, interakcióra, egyedi programra számít, ahol ki tudja próbálni magát, tanul, úgy érzi, az esemény csak neki szól. És mindezt fenntartható módon kell megvalósítani, hogy ez a helyi közösség nyugalmát túlzottan ne forgassa fel, a saldo is megfelelő legyen.

 

Rókusfalvy Pál, az Etyeki Piknik ötletgazdája: a kályhától kezd, elmeséli, hogy fesztiválszervezőként és borászként is outsider, hiszen teljesen más területről érkezett. "Nálam a kulcsszó mindig a csapatépítés. Amikor megpróbáltunk Etyeken összehozni valamit, én a kommunikációs területen szerzett tapasztalataimat próbáltam átadni. Az etyeki fesztivál organikusan fejlődik. 2003-ban indultunk helyi borászok pincefesztiváljaként. Újdonság volt, hogy meghívtuk más régiók híres borászait is, illetve megpróbáltunk valami pluszt adni minőségben. 2003-ban még a borászokat is rá kellett beszélni, hogy ne műanyag, hanem üvegpohárban kóstoltassanak. 10 év alatt felépült a rendszer, a 4000-es településre egy hétvégén 50-70 ezren látogattak el, ez nagy logisztikát igényelt. Nem elkerített rendszerben, fabódékban látjuk vendégül a vendégeket, hanem többszáz éves pincékben. Ezt azonban érdemes volt felvállalni, mert igény volt rá, hogy a városi ember hamar ki tudjon jutni ebbe a vidéki közegbe. Ezt akartuk érvényesíteni. A természetes evolúció úgy jött létre, hogy mi ezt a sorozatot 10 évig csináltuk, de nem népünnepélyt akartunk, hanem életforma szerűen akartuk megvalósítani. A borászok egyre magabiztosabbak lettek, egyre több palackos bor készült. Feltettük Etyeket a borvidékre. A borászok azonban kicsit elkényelmesedtek, nem a pincében akartak lenni, hanem a fesztiválon akarták értékesíteni a borokat. Ebből lett, hogy életformaszerűvé akartuk tenni, hogy minden évszakban megmutatjuk a borainkat, kiválóságainkat, viszont évközben is bármikor látogathatók a pincéink, vannak egyéb programjaink. A  borásznak, sajtosnak, cukrásznak, sonkásnak közös célja, hogy minél átfogóbb gasztroélményt nyújtsunk. Kettős a cél: építjük a saját gasztroközösségünket és építjük a látogatói közösséget, hogy ne csak a négy nagy eseményre jöjjenek, hogy közte is kötődjenek Etyekhez. Ma már jó eséllyel minden hétvégén ki lehet jönni és találkozni valami borturisztikai programmal. Ez egyben egy jövőkép is, hogy a fiatalok ott maradjanak, nyissanak panziót, termeljenek gyümölcsöt, amit eladnak a helyi éttermeknek. A településen kialakulóban van egy olyan identitástudat, ami a helyi gasztronómiai adottságok kihasználásán alapul és ott tartja a fiatalokat.

 

Elizabeth Gabay megerősíti, amikor először járt Etyeken, az még egy alvó falu volt. Azt mondja, ez egy példa arra, hogy egy fesztivál húzza a borrégiót.

 

Laposa Zsófia: azt szeretném elmondani, mi hogy gondolkodunk a Badacsonyról és a magyar borászatról általában. A bor már önmagában nem elég, átalakultak az igények, fesztivált, gasztronómiát, szabadidős tevékenységet kell mögé tenni. A Laposa Pincészet egész évben nyitva van, évente 20-30 ezer látogatót fogad. A hagyományos étterem mellett nyitottunk egy koncerthelyszínként is szolgáló éttermet, illetve van reggelizőnk és a helyi biopiacon is jelen vagyunk. Fontos az infrastruktúra, a közlekedés. A Balaton környékén a pincék környékén nem lehet taxit fogni, nekünk kell megoldani  a helyszínek közötti közlekedést: két másik pincészettel összefogva működtetünk buszjáratot. A szezonalitást is muszák megemlíteni. Helyi termékekre, termelőkre építünk, legyen az sonka, sajt, gyümölcs. 

 

Kicsit az újhullámos gasztronómia felé indultunk, mert egyre többen hajlandók több pénzt fizetni, ezért viszont újat, magasabb minőséget várnak el. A panoráma a teraszunkról magáért beszél, ennek segítségével intenzív a jelenlétünk például az instagrammon. A teraszon programjaink vannak, de az is előfordul, hogy csak a kivetítőn meccset tudnak nézni. Nagyon szeretnénk megmutatni a fiataloknak, hogy lehet kifinomultan, elegánsan bort kóstolni.

 

Nagyon fontos, hogy helyben tartsuk a fiatalokat, helyben kínáljunk nekik munkalehetőséget. Ebben biztos pont a borászat és a konyhaművészet.

 

Létrehoztunk egy jótékonysági futóversenyt egy futókörrel a badacsonyi vulkán körül. Nagyon népszerűvé vált ez a 11km-es futóverseny, aminek a végén a résztvevők kapnak egy jó pohár bort. Szerintünk ez jó lehetőség arra, hogy bemutassuk, a bor túlmutat önmagán, további területekkel is összelehet kapcsolni.

 

A reggelizőnkben is kínálunk borokat a reggeli mellett, öröm látni, hogy az idősebbek is leülnek a piacozásuk végén egy pohár borra.

 

Elizabeth Gabay: a jelen konferencia tükrében azt kérdezem, hogyan lehetne ezekre a fesztiválokra bevonzani a külföldieket? A turisták 90 százaléka Budapestre jön és nem hagyja el a várost. Visszatartó erő a nyelv, a közlekedés.

 

Zilai Zoltán: nem könnyű, bár a borturizmus felkészült a vendégek fogadására. A közösségi marketingen, kommunikáción, összefogáson sok múlik. Egy fesztivál akkor tud sikeresen kommunikálni, ha az ő kommunikációja belevág abba a képbe, amit a régió magáról kialakít, és ha beleilleszkedik az országimázs kommunikációjába is. Sok feladatunk van még, itt van lemaradásunk, nem vagyunk kellően hatékonyak. A Budapesti borfesztivál egy üdítő kivétel, a helyszíne, a Budai Vár, eleve egy turisztikai attrakció. 20-30 százalék a külföldi, egyre több a visszatérő, illetve az, aki tudatosan erre érkezik és nem csak spontán látogatja meg, ha már itt van. Fontos, hogy a reklám elsősorban a személyes referencia és a szájhagyomány. 

 

Fontos a szegmentálás a fesztiválok esetében is, a megfelelő célcsoport kiválasztása, jól kell célozni. A külföldi turisták se képeznek egy homogén tömeget, tehát differenciáltan kell őket is megszólítani.

 

Rókusfalvy Pál arra a kérdésre, a borfesztiválra nem érkezhetnek autóval, hogy lehet a turistákat mégis vidékre csábítani: Etyek jobb helyzetben van Budapest közelsége miatt, buszok is indulnak a településre. Etyeken mindent meg lehet mutatni, van bor, van állattartás, a birtokunkon működik az ország 50 legjobb éttermének egyike. Bár biztos az ember Tokajba vinne el például egy delegációt, de egy 5 órás diplomáciai látogatás keretébe mi férünk be. 

 

A tömegközlekedést illetően az etyeken belüli közlekedés már megoldott, illetve bicikliút vezet Budapestről. Érdemes elgondolkodni az elővárosi vasút kiépítéséről, de ez nem az én hatásköröm. A már bejáratott turisztikai desztinációkhoz nyilvánvalóan jó elérhetőséget kell biztosítani, ez alapvető érdek és a további fejlődés motorja.

 

Laposa Zsófia ugyanarra a kérdésre, hiszen Badacsony már inkább egy egész napos program a közlekedéssel együtt: súlyos probléma, hogy valóban 2 óra legalább a lejutás, ezzel foglalkozni kell. Mi a helyi közlekedésre tudunk megoldást nyújtani, a régióba való könnyű eljutás megkönnyítése égető lenne. A lojális vendégeink természetesen lejönnek, de mást is be kell vonzani. Jó lehetőség a hajózás a Balaton két partja mentén, de Budapestről még nehéz.

 

Zilai Zoltán: örömmel oszthatom meg, hogy a hazai vendéglátás is jelentős megújuláson esik át jelenleg is. Azért emelem ki, mert a mai turizmusban, a mai utazók számára a helyi ételek, különleges konyhák komoly vonzerővel bírnak. Ez fontos lehetőség Magyarország számára és még jobban össze kell kötni a borral. Egy jó étteremért, emlékezetes vacsoráért jó borral többszáz kilómétert is hajlandóak utazni. Ha nem áll rendelkezésre nagy összeg marketingre, akkor az internetet kell kiaknázni. A kulcs, hogy legyen jó programunk, szerintem ez már van, ne sajnáljuk az időt, hogy az interneten angolul is meghirdessük.

 

Közönségből egy kérdés: van-e olyan budapesti iroda, amely utakat szervez például kisbusszal magyar borrégiókba?

 

Rókusfalvy Pál: nekünk szlogenünk, hogy "jöjjön ki, majd mi hazavisszük". Van sofőrszolgálat, a helyi lokálpatrióták is segítenek az utaztatásban.

 

 

Egy hölgy Madeiráról kérdezi, mennyire tudják összeegyeztetni az autentikusságot a modern kényelmi szolgáltatásokkal? Hogy lehet elérni egy egészséges egyensúlyt?

 

Laposa Zsófia: mi eléggé hagyományosak vagyunk. Az alapötletünk, hogy csak helyiekkel dolgozunk, helyi anyagokkal, termelőkkel. Hagyományos értékeket képviselünk modern csomagolásban. Az a kérdés, hogyan tudjuk mindezt prezentálni. Modern, friss a kommunikációnk, hogy a fiatalokat is megszólítsuk, hiszen az ő nyelvüket kell beszélni, de a kínálat maga az hagyományos.

 

Rókusfalvy Pál: a hitelességet a hagyomány adja, de innovatívnak kell lenni. Mi is igyekszünk ennek megfelelni. Én a fiam segítségével tudok egy rendkívüli innovációs utat bejárni, aki tanult például újvilági borászatnál.

 

Zilai Zoltán: a hitelességet úgy lehet átadni a vendégeknek, akik különböző korosztályokat képviselnek, ha minőséget kínálunk. Szelektálni, mérni, kontrollálni a minőséget! Ha borfesztiválról beszélünk, fontos a személyes hitelesség, személyes jelenléte a termelőknek.

 

Ezzel véget ért a beszélgetés, ebéd következik, 14:45-kor folytatjuk.

 

 

 

"Szenzációs, hogy itt lehetek, beszélgettem pár résztvevővel, egészen döbbenetes szakértelemmel találkoztam" - kezdi előadását. Arról beszél, 3 éve terjed a borturizmus szó vírusként az interneten, azóta van a figyelem középpontjában. Az elmúlt 3 évben rengeteg borturisztikai konferencia jött létre. A borturizmus elterjedésének egyik oka például a fapados, olcsó járatok elterjedése. Elkezdtek utazni az 50-60-as években a baby boom időszakában születettek, akik mostanában mennek nyugdíjba, van elkölthető pénzük. Ezzel szemben a 2000-es generációnak kevesebb a pénze, a boldogságot élmények alapján méri. A Z-generáció elég urbánus, a helyi kezdeményezések iránt nyitorr elsősorban. Idővel azonban rájönnek, a helyi kínálat véges, el fognak kezdeni érdeklődni távolabbi borászatok iránt.

 

 

Egyre fontosabbak a közvetlen kapcsolatok a fogyasztókkal, Kaliforniában már a vásárlások közel 50 százaléka így zajlik.

 

További trend: az új, az autentikus, az élmény keresése.

 

Berlin, Barcelona, Velence, Prága: társadalmi feszültségekhez vezet a növekvő turizmus. Airbnb céljából épületblokkokat vagy akár kisebb városrészeket vásárolnak fel. Emiatt is megpróbálják a városközpontból a külsőbb területekre terelni a vendégeket. 

 

 

A megrendezett autentikusság egyre elterjedtebb, amikor valaki elmegy egy borászhoz, és úgy érzi, így megismer egy szeletet az adott hely kultúrájából, hogy bepillanthat a helyi életbe.

 

A borturizmus a 2010-es években hatalmas robbanást produkált, egyelőre a technika még nem halad vele, sok információ még hiányzik, mit is várnak a fogyasztók, mik a sikeres kezdeményezések.

 

A borturizmus három kategóriája:

A borturizmus stratégia kidolgozásában az első lépés, hogy eldöntsük, mi melyikhez akarunk tartozni.

 

A sikerhez vezető út 5 pontja:

 

Példákat ismertet ezután.

Abadia Retuerta: a Novartis gyógyszergyár miután elhagyta a régiót, a helyi szervezetek gondoltak egyet, és virágzó borrégiót csináltak belőle, luxusszállodával, programok (sauvignon blanc masszázs). Mobiltelefonon egy gombnyomásra saját inas érkezik.

 

Dél-Afrika Creation Wines: nincs szükség milliárdokra, hogy felfutassunk egy borászatot. Nehezen megközelíthető, Fokvárostól másfél órára, nem a legideálisabb. Caroline Martin elkezdett finomságokat főzni, az emberek elkezdtek odajárni. Bármikor, amikor valami jó történt náluk, egyből ment fel instára, facebook-ra. Mára a régió egyik leglátogatottabb pincéje, pedig az előző példa töredékébe került.

 

Seppeltsfield, Dél-Ausztrália: itt alapvetően a portói típusú borokat gyártották, nagy vállalat tulajdonában volt, lerobbant. 2013-ban egy magánvállalkozó megvette, rengeteget tett, hogy a régi hagyományokra újra ráerősítsen. Létrehozott egy Jam Factory-t, ahol a kézműves kistermelőket összehozta. Tartanak tanfolyamokat is, éttermet nyitottak. A fejenkénti vásárlási érték már 62 euró a komplex szolgáltatásoknak hála.

 

Bordeaux: mindenki úgy gondolja, hogy a világ leghíresebb borvidéke nem küzd problémákkal. Probléma viszont, hogy vannak kistermelők, akik olcsóbb, egyszerűbb borokat csinálnak, de a turisták nem ezért mennek oda, mert a Chateaux-k uralják a borvidéket. A borvidék rájött, hogy nem jó, ha sznob borvidékként könyvelik el őket, ezért 2006-ban léptek. Megvettek egy épületet, nyitottak egy borbárt,  ahol időszakonként mindig lecserélik a teljes szortimentet és újabb borászokat mutatnak be. Azóta már Japánban és Kínában is van bordeaux-i borbár.

 

Megnyitották ezen kívül Bordeaux-ban a bormúzeumot, ami a világ többi bormúzeumával ellentétben rendkívül sikeres lett. A legújabb virtuális technológiákkal rengeteg bort mutatnak be. Ami nem sikerült, hogy felkészüljenek az óriási sikerre, sokszor túltelített a látogató tér.

 

Conn Creek, Napa Valley: Napa-Völgy 13 különböző régióból áll, ez a fogyasztónak kicsit nehezen átlátható. Kitalálták a "hordóélményt", minden régióból egy hordót töltenek meg, az ember beül a borbárba és megkóstolhatja őket. Az ötlet bejött.

 

Ausztrál nemzeti stratégia: 2013-ban indítottak egy nagy vizsgálatot a gasztronómiai érdeklődésről. 2013-ban erős volt az ausztrál dollár, nagyon drágának számított az ország, amúgy se volt a gasztroturizmus fókuszában, az emberek nem tudták, hogy vannak ausztrál specialitások. A bor terén sem álltak ekkoriban jól, a korábbi népszerű pincészetek iránt a világ elvesztette az érdeklődését.

 

Elkezdték összeállítani, milyen eszközökből lehet gazdálkodni. Kialakítottak egy weboldalt, ahova mindenkitől bekérték a vendégekkel kapcsolatos legjobb fotókat, sztorikat. Hihetetlen szenzációs éttermek, borok kerültek így felfedezésre. Pop-up éttermeket szerveztek. 2 év alatt megváltozott az emberek felfogása a gasztronómiáról, ráadásul hatalmas pénzt is kezdtek a marketingbe beletolni.

 

Konklúzió:

 

Egy utolsó gondolat Felicity Carter-től: ha egy dolgot megjegyeznek, az legyen az, hogy a képzés mennyire fontos! Ezzel véget ért az előadás.

 

Egy Angliából érkezett résztvevőnek a rohamosan fejlődő angol borturizmussal kapcsolatos kérdésére azt mondja, fel kell készülni rá, hogy tovább bővül és ennek megfelelően folyamatosan fejlődni kell és egyre nagyobb forgalomra kell felkészülni. A sikerre is fel kell készülni.

 

---