Így aztán a Badacsony régió összeállt, és összezárt mindenféle szempontból. Persze az nem nagy okosság, hogy ennek a régiónak a fő ereje (gazdasági, emberi stb.) a turizmus. A turizmus lényege pedig a gyönyörű természeti és az igen izgalmas épített környezetből áll. A Balaton, a hegyek, a szőlő, a várak és még sok minden más. A bor ebben egy rész, egy igen fontos elem, de önmagában hosszútávon életképtelen.

 

Ezért összeálltak a borászok, a turisztikai egyesület, az önkormányzatok és együtt jelenek meg mindenki felé. Közös programokkal, közös rendezvényekkel, tematikusan és egész évben. A közösség ereje mindenre képes gondolat mentén. Ezekről mesélt a rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón Váli Péter borász, Békássy János Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület vezetője, és Krisztin N. László Badacsonytomaj polgármestere. 

A hivatalos részből még fontosnak tartom kiemelni azt a hozzáállásbeli változást, ami már régóta hangzik el a szájakból, de eddig nem sok minden történt, mégpedig, hogy a Balatonnak nem csak a nyárra kell koncentrálnia. Ennek jegyében megszűnik az elő-, fő- és utószezon kifejezés használata. Lesz tavaszi és őszi szezon, illetve fürdőszezon. Persze tele programokkal. Ez az út, amely mentén halad Tokaj, és Balatonfüred-Csopak borvidék is.

 

Az idei volt a negyedik Badacsony New Yorkban rendezvény. Az első az olaszrizlingről szólt, a második a szürkebarátról, harmadik a kéknyelűről, az idei pedig az illatos fajtákról. A választás oka az volt, hogy az olyan szélsőséges évben mint a 2014-es, a korai érésű illatos fajták még képesek rendben beérni, bort és így jövedelmet biztosítani a gazdáknak. Mivel még van üres és művelésre alkalmas terület, érdemes ezen elgondolkodni a pincéknek. Bármennyire is azt gondoljuk, hogy nem izgalmasak ezek a fajták, a fogyasztók szívesen vásárolják őket. Legyen ez ottonel muskotály, cserszegi fűszeres, rózsakő, zefir, irsai olivér. Ha már ezekre esik a választásunk, igyunk badacsonyit, mert tele van értékes ásványi anyagokkal és egyéb olyan elemekkel, amelyek pl. az influenza megelőzésére alkalmasak.

 

Én nem ezeket a fajtákat akarom méltatni, mert nem látom értelmét. Inkább az évjáratokkal kapcsolatos tapasztalatimról írnék.

 

A 2014-es évjáratból megjelent már pár tétel, elsősorban a reduktívok, bár azt gondolom, hogy a többi sem várat magára sokáig, mivel ennek az évjáratnak nem kell túl sok hordózás, kiveszi belőle a maradék energiát is. Kis mennyiség, jó minőség, rövid potenciál. Szép, jól iható borok lesznek belőle, de max. a két, három évig.

 

A 2013-as borok még most kezdik mutogatni oroszlánkörmeiket. Fineszesek, jó egyensúllyal, lendületesen, ízekben gazdagon. Egy kicsit több testet elbírnának, de ezt nem ennek az évjáratnak tudom be, a többiből is hiányzott.

 

Végül a 2012-es tételek már kezdenek beérni, jó szerkezettel, gazdag ízekkel, szép savakkal, de ez sem lesz túl hosszú idejük még 2-3 évig lesznek jó formában az erre alkalmas tételek.

 

Az idei kóstoló legnagyobb tanulsága az volt, amit már régóta sejtünk, hogy az olaszrizling mellett, ennek a borvidéknek a legfőbb fajtája a rajnai rizling lesz. Talán egyszer majd visszatér a szürkebarát, de ennek a bornak a népszerűsége mélyebben van, mint valaha.

 

 

Rajnai rizling viszont az egyetlen nemzetközi fajta, amivel érdemes Badacsonyban foglalkozni. A talajviszonyok megfelelőek, szépen be tudni érni, és a szőlő képességei meg tudnak mutatkozni, még jobban, mint Németországban vagy Ausztriában. Azt a gyönyörű savgerincet, mint amit itt tesz magáévá, sehol máshol nem tapasztalhatjuk.

 

A fajta története sem újkeletű ezen a vidéken, hiszen az 1990 utáni magyar bortörténet egyik legendás bora, a Szeremley Szemelt Rizling is részben rajnaiból készült. A Laposa család különböző rizlingjei, rizling alapú házasításai is sok szép élményt okoztak a fogyasztóknak. Aztán felbukkant a színen, nagy port kavarva az áraival és borainak minőségével a Sandhal pincészet és később Bakó Ambrus is. Talán ez volt a pillanat, amikor mindenki felfigyelt a badacsonyi rajnai rizlingre. Pedig akkor már a piacon volt Nyári Ödön a Szent György hegyről és a Villa Tolnay is. Az utóbbi volt a számomra az a pince, aki évek óta az igazán tökéletes, jól értelmezett rajnai rizlinggel jön piacra. Fajtajelleges aromákkal, belecsempészve a Badacsony ásványosságát és kihozva a rajnai igazi erejét, a szép savakat. Arról nem is beszélve, hogy hosszú potenciállal bírnak ezek a borok. 

 

Aztán most feltűnt egy fiatal, kicsi pincészet a színen három mesés rajnaival. A Bencze Családi Birtok 2011-ben palackozta első borait a Szent György hegyen. Bemutattak három kiváló tételt 2013-ból. Az alap rajnai az egyik klasszikus, a szikár, citrusos, jó savvakkal rendelkező, friss, üde, ropogós vonalat képviseli. Az Aries névre hallgató már más világ, a gazdag gyümölcsös, fehér virágos, kerekebb, barátságosabb, kis ásvánnyal megfűszerezett irány. Sok benne a mézes, finom karakter. A harmadik a Vénusz, amely bevallottan TBA technológiával készült édes bor, amely szerintem Magyarországon más termelőnek nincs is. El voltam bűvölve a borok miatt is, és azért is, mert kezdő pince ritkán szokott ilyen minőséggel debütálni.

 

A többi pincészet is jól szerepelt, hála a jó munkájuknak és a rendezvényt megelőző előkóstolásnak. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy a rajnai rizling látványos ereje annyira egyértelmű volt idén, hogy muszáj róla szót ejteni.

 

Érdemes lenne a jövő évi tematikát erre felépíteni. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy Badacsony New Yorkban lesz jövőre is. Érdeklődés, kedv és borok lesznek rá, már csak az elhatározás és a pénz legyen meg hozzá. Rajtunk nem fog múlni!