Mádon olyan természeti adottságok vannak, olyan változatosak a dűlők, és olyan pezsgés és fejlődés indult el, hogy ennek a borvidéknek a központi szerepére méltán tart igényt, átvéve a vezető szerepet Tokajtól. Nagyon sok a kiemelkedő pincészet, régiek, nagyágyúk, feltörekvő újak, kicsik és nagyok egyaránt. Rendezvények, programok, fejlesztések, Mádi kör, fesztiválok, dűlő szelektált száraz borok végtelen számban, újraértelmezett modern stílusú aszúk, szinte vég nélkül lehetne sorolni a pozitívumokat. Az embernek ide egy évben többször is el kell látogatni, annyi a kiváló pincészet és végtelen felé közelít a kiváló borok száma.

 

A mádi kiruccanásom első állomása a Zsirai pincészet volt. A borászatot 2011 óta, édesapjuk halála után a Zsirai lányok, Petra és Kata vezetik, hatalmas munkát végezve, és azóta jelentős fejlesztéseket végrehajtva. Ebben segítségükre van Tóth Csaba borász, aki 2008 óta erősíti a csapatot, és gyakorlatilag a pince mindenese. A gyakorlati irányítás azonban már Kata kezében van, aki a vendéglátás, kóstoltatás, értékesítés, fesztiválok mellett egyre inkább belefolyik a szőlészeti és a borászati munkákba is. Mind jobban érezni a saját szakmai elképzeléseit a pince stratégiájában, a szőlészeti munkákban, a borkészítésben, és végeredményként a borokban is.

2005-ben vásárolták az első szőlőterületeiket: Tállyán, Tarcalon és a Mádhoz közel eső, rátkai Padi-hegyen, a hegy legkiválóbb fekvésű részein. Azóta a birtok gyarapodott, és ma már Mádon és a környező településeken (Rátka, Tállya, Tarcal, Tokaj); összesen 13 hektár szőlőterületet művelnek. Mádon olyan remek dűlőik vannak, mint a Betsek (1,2 hektár), a Középhegy (4 ha), a Holdvölgy (0,15 ha) és az Úrágya (0,9 ha). Tállyán a Bohomály (1,1 ha) és a Patócs (0,4 ha) dűlőkben, Tarcalon az Előhegyen (0,4 ha), Rátkán a Padihegyen (4 ha), Tokajban pedig a Teleki (0,4 ha) dűlőben találhatóak a szőlőik. A három legfontosabb tokaji szőlőfajta, a furmint, a hárslevelű és a sárgamuskotály mellett foglalkoznak kövérszőlővel, zétával, de még gohérral is.

 

 

A dűlők változatosságáról, az eltérő talajokról, a fekvésről, a tőkékről igazán képet akkor kaphat az ember, ha meg is nézi őket a helyszínen. Ezért is örültem nagyon, amikor Kata felajánlott egy kóstolóval összekötött dűlőtúrát. Felpakoltuk a borokat, és minden dűlőben tartottunk egy kis kóstolószünetet. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, nem volt más dolgunk, mint élvezni a látványt és a borokat, valamint hallgatni, ahogy Kata mesél az egyes dűlőkről, szüretről, munkákról, talajokról, az egyes helyekhez köthető sztorikról.  

 

 

 

Mád egyik leghíresebb dűlőjéről már 14. századi utalást is lehet találni. Nevét onnan kapta, hogy Mád lakossága a település nyugati oldalán fekvő hegy, markáns takarásában látták a Napot (ahogyan a régi magyarok is nevezték az Urat) lenyugodni, azaz ágyba menni. A kb. 0,9 hektárnyi dél-nyugati fekvésű területükön nagyjából fele-fele arányban található furmint és hárslevelű. A talaj kvarcos, tufás, vörösagyag fedőréteggel. Az innét származó borokat még indulás előtt kóstoltuk, a pincében. Ugyanis azok a friss 2014-es évjáratból származnak és még hordóban érnek. Mind a hárslevelű, mind a furmint nagyon ígéretes a hordóból kóstolva, de ezeknek még el kell tölteniük benne kis időt. Az innét származó boroknak valamivel hosszabb hordós érlelés szükségelhet, mint mondjuk a vele párhuzamosan, szintén a pincében kóstolt, és szintúgy 2014-es Betsek dűlős hordómintáknak.

 

 

A négy hektárnyi területükön 30-50 éves öreg tőkék találhatóak. Megvásárlása után nagy munkába kezdtek, a terület parlagon lévő részein lévő támfalakat felújították, és újakat építettek. 2008-ban furmint és sárgamuskotály tőkéket telepítettek bele, így alakult ki a mai fajtaösszetétel: 65% furmint, 25% hárslevelű, 10% sárgamuskotály. A talaj bentonitos alapkőzet, kvarcitos riolit tufa vörösagyag fedőréteggel. Ez a dűlő Kata kedvence. A diófa alá kiülve élvezni lehet a csendet, gyönyörködni a panorámában. Hát még amikor a borok is a poharunkba kerülnek amolyan világbéke érzés fog el bennünket, és megértjük miért szereti ezt a helyet ennyire Kata. Minket is magával ragadt az itteni nyugalom és látvány, meg persze a borok.

 

 

Először egy 2013-as furmintot kaptunk a Középhegyről. Ez már az új tokaji üvegbe került, még nagyon frissnek hat, lassan nyílik, de aztán szépen jönnek belőle az almás-körtés jegyek, melyet szolid ásványosság támogat a háttérben. A bort a savak vezérlik (6,8 g/l) melyet szépen kerekít a kevés maradékcukor (olyan 3-4 g/l körüli), szolid alkohol (12,5%), szép lecsengés. Még érnie kell a palackban, de már most látni a tehetséget benne. Másodjára egy 2011-es hárslevelű került a poharunkba. Ez már egy érezhetőn sokkal érettebb tétel, hat hónapot töltött hordóban. Érett, izgalmas, hársvirágos, hársmézes, minerális, a közepesnél kicsit komolyabb testtel, hosszú lecsengéssel. Remek bor, amely a csúcson van, kár hogy már csak kevés van belőle.

 

 

Utunkat folytatva legurultunk a Középhegyről, majd átvágtunk a túloldalra, fel a Padihegyre. Ez már Rátkához tartozik, a panoráma innét is lenyűgöző. A ma birtokukban lévő itteni teljes terület két lépcsőben került Zsiraiékhoz. A 2005-ben megvásárolt területen felújítást és átalakítást kezdtek: a meglévő 3 méteres sortávokat csökkentették. Minden második sort kivágtak, és 2-2 sor sárgamuskotályt ültettek, így csökkentve a sortávolságokat 2 méteresre. A parlagon lévő területek új támfalakkal lettek megerősítve és őshonos, a filoxéra járvány előtti szőlőfajtákkal kezdtek el kísérletezni. Ilyen például az 500 tőke purcsin, a pár száz tőke balafánt. A 2008-ban vásárlással hozzájuk került területen is szükséges volt a felújítás. Itt a rendezetlen szőlőkordonokat egységes 2 méteresre kellett átalakítani. Azonban arra vigyáztak, hogy az átalakításnak túl sok öreg tőke ne essen áldozatául, így amekkora földlabdával csak lehetett, a régi tőkék az új sorokba lettek átültetve, egy része így is elpusztult, ezt újakkal kellett pótolni. Az itt található 4 hektár jelenlegi fajtaösszetétele a következő: 50% furmint, 35% hárslevelű, 15% sárgamuskotály. A talaj zeolitos, bentonitos, kvarcitos kőzet, vörösagyag fedőréteggel. Talán itt a legerősebb a kvarcos jelleg, mely sajátos ízvilágot kölcsönöz a boroknak.

 

Elsőként egy 2013-as hárslevelűt kóstoltunk erről a részről. Nagyon érdekes bor, egy harmada tartályban, egy harmada hordóban erjedt és érett, míg egy harmada két hónapon keresztül battonage technológiával készült. Majd az egészet hat hónapra hordóba tették érlelődni. Közepes testű, jó ivású, kellemes bor, florális, hársvirágos jegyekel, a háttérben szép mineralitással. Aztán egy 2013-as kis tételes Apjalánya fantázianevű furmint következett. November 21-i, késői szüret a Padihegy tetején lévő bakművelésű tőkékről, 17 láda szőlő összesen. Ez Kata első saját bora, melyre méltán lehet büszke. Nevét onnét kapta, hogy Kata ezt apukájának ajánlotta, és ugyanolyan technológiával készítette, ahogyan ő is csinálta volna: 6 órás áztatás után hordóban erjesztve, és több mint 8 hónapot hordóban érlelve. Összesen egy 136 literes hordónyi lett belőle, melyből 173 palack lett végül. Még nagyon friss tétel, zöldalmás és körtés jegyekkel, 6,5 g/l savval és 29 g/l maradékcukorral, szolid 12%-os alkohollal. A bor másik érdekessége a címkéje, mely teljesen más, mint a többi boraiké, ráadásul ezt még Pintér András Ferenc (PAF) egyedi festészeti elemi díszítik, mind a 173 palackot. Jó lenne látni, hogy palackos érlelés után merre fejlődik, de szerintem addigra már régen elfogy.

 

 

 

Utunkat a Betsek dűlő irányába vettük. Át kellett menni Mádon, a település túloldalára. Majd be a végtelen szőlők közé. Közben elhaladtunk a Kővágó és a Király dűlők mellett. Amerre a szem ellát, mindenhol szőlők, csodásan gondozva, néhol új telepítésekkel megszakítva. Pazar látvány, csodálatos panoráma. Ha Mád a borvidék központja, akkor ez a rész a borvidék szíve. Majd végre megpihentünk, ismét egy árnyékot és nyugalmat árasztó fa alatt. Jöhettek a Betsek dűlő várva várt tételei. Az 1,2 hektáros, 40 éves öreg tőkékkel rendelkező terület 2011 tavaszán került a család birtokába. Az első szüret után az ültetvényt szinte teljesen visszametszették, a hiányzó tőkéket újakkal pótolták. A fajtaösszetételt tekintve 40% furmint, 40% hárslevelű, 20% sárgamuskotály található itt. A talaj riolit tufa, barna agyag fedőréteggel. Előre bocsátom, hogy nagyon kedvelem ezt a dűlőt, az itteni borokat, nem csak Katáékét, de más termelők itteni tételeit is. Olyan egyedi karakterük van ezeknek a boroknak, mely semmivel sem összetéveszthető, fantasztikus. Zsiraiék területei itt déli fekvésűek, a dűlő alsó részén találhatóak. Jól aszúsodó területről van szó, a pince aszú szempontjából legkedvezőbb területe.

 

Már az innét származó 2011-es furmint is nagy kedvencem volt, így kíváncsian vártam a folytatást. Indulás előtt a pincében hordómintaként kóstoltunk két 2014-es tételt, egy furmintot és egy hársot. Mindkettő nagyon szépen alakul, már így a hordóból kóstolva is egészen lenyűgöző ízvilágot mutat. Szerintem nagyon szép boroknak ígérkeznek. A dűlőben még a 2013-es hárslevelűvel kezdtük. Októberi szüret, másodtöltésű hordóban erjedt és érett kb. 6-7 hónapot. Szép kerek, nagyon egyben van, egyik komponens sem lóg ki, krémes, testes, ásványos, virágos, körtés, birses jegyek gazdagon. A pici, 5 g/l körüli maradékcukor jól áll neki, nagyon szerettem. Másodjára egy címke nélküli palackból kóstoltunk, így ki kellett találni, hogy mi lehet benne. Nem volt nehéz, Betsek furmint, a 2013-as évjáratból szintén. A 20 g/l körüli maradékcukor érezhető rajta, félédes kategóriába került, ugyanakkor szépen kerekíti a savakat. Nagyon gazdag ízben és illatban is, szép mineralitás, átjön belőle a dűlő jellegzetes ízvilága.

 

 

A Betsekről hazafelé vettük az irányt, mégpedig a Szent Tamás dűlőn át, melyen előzőleg Szepsy Istvánnal jártunk. De az majd egy másik történet, másik élménybeszámoló lesz. A pincéhez visszatérve még kóstoltunk egyéb palackos tételeket, elsősorban édeseket. A sárgamuskotály, hárslevelű, kövérszőlő és zéta alkotta Katika cuvée-t, a mindig nagy kedvenc 2008-as fordítást, és a Párizsban aranyérmet nyert 2008-as 6 puttonyos aszút. Ennek végtelen hosszú lecsengését hosszú beszélgetés kísérte, a borvidékről, Mádról, szőlőről, borról, fejlesztésekről, elképzelésekről, ötletekről.

 

Összességében nagyon tartalmas és élményekben gazdag birtoklátogatás részese lehettem. Nagyon várom már a 2014-es Úrágya és Betsek tételek palackba kerülését. Aki pedig Mádon jár, ne hagyja ki a Zsirai pincét, érdemes megszállni a vendégházukban is!