A
tavaszi élmények után június közepén rendezték meg, ezévben negyedszer, a Kárpát-medencei Borászok Országos Találkozóját. A hangzatos elnevezés ellenére, ez is csak egy borfesztivál, ám nem akármilyen! Elsősorban az idén igen exkluzív környezet és a hozzá társított nívós koncertek ragadtak meg, no meg a kiváló borkínálat!
A háromnapos rendezvény korábban a Budafoki Borfesztivál keretei között zajlott, ebben az évben a budatétényi Rozárium (rózsakertészet) volt a helyszín. A rendezők második idei fesztiválja volt már ez, hiszen a
Balatoni Borok Fesztiválját is ez a csapat. A zenei felhozatal is azonos, ám színvonalas volt, a nagyágyúk a Gymes,a Makám és a Csík Zenekar voltak. A borajánlat természetszerűleg egy más szegmensét ismerhette meg a kíváncsi magyar borfogyasztó. A Balaton borrégió ugyan itt is képviseltetve volt, de ezúttal nem kizárólag róluk szólt a fesztivál. Jónéhány borvidékünk képviseltette magát, sőt a történelmi Magyarország immár szintén történelmi múltba eső magyar borvidékeiről is érkeztek borászok: Balla Géza, Bott Frigyes, Maurer Oszkár, Cuk Lajos és Gerstmájer Mihály. Ez adja a fesztivál borkínálatának érdekességét – és innen a borfesztivál neve is.
A három napból kétszer is ellátogattam a rendezvényre, s két borászat termését sikerült teljes mértékben végigkóstolnom. Egyik nap Asztalos László (AZ Nektár) tokaji bortermelővel beszélgettem arról: hogyan is került a borok közelébe, hiszen sokáig fotóriporterként dolgozott, s csak élete delén jött az új szerelem, egy tokaji dűlő, a Vióka képében. Ma is „kétlaki életet él”, a családi fészekben, a főváros melleti kis településen csak akkor fordul meg, ha épp nem szólítja el a kötelesség. Persze eredeti hivatását-hobbiját sem adta fel: idén nyáron a Vármegye utcai Borkollégiumban illetve Vármegye Galériában rendeztek kiállítást képeiből. Ám a jelent már egyértelműen a bor jelenti az életében, a hozzáértést pedig nem mástól mint Szepsy Istvántól leste el.
Laposáék 2007-es Rizling
2-jét lassan szokásommá lesz újrakóstolni, annyira
elkápráztatott egyszer átható mandarinaromájával – ám azóta hiába keresem benne. Viszont Sárgamuskotályukat ezen a fesztiválon kóstoltam először. Nem tudom mennyi lehet a kisker ára, de ezen a fesztiválon 1500-ért kínálták, és ennyit nagyon megér a bor. Az illatos fajták negédességét a termőhely ásványossága ellensúlyozza. Nekem nagyon tetszett, noha nem kifejezetten kedvelem az illatos szőlők borát. Leginkább mégiscsak ez a fajta tud meggyőzni, főleg ha ilyen szép bodzás karakter jellemzi, minden túlzó hízelkedés nélkül.
Kreinbacherék boraiból is jópárat kóstoltam, jegyzetek sajnos nem születtek, ám ajánlhatom a borokat – noha egy-egy tétel talán túl van árazva. Ők és a Tornai Pincészet a Somló nagytermelői, akik a kicsik szerint „mindent megengedhetnek maguknak”, ám mégis ők viszik hátukon a kisebbeket, akik Somlót mint márkanevet nem tudnák a fogyasztók tömegei előtt „láthatóvá tenni”.
A fiatal borász szereti a seprőn érlelés technikájával éretté, zamatossá tenni borait. Bár Mórral kapcsolatban korábban elsősorban a Bozóky pincészetet emlegették, az ő boraikat is végigkóstolva (a kecskeméti Bor és Pálinkafesztiválon), azt kell mondanom, hogy mára már fordult a kocka. Miklós Csabi (
erről tavaly a várban győzött meg) és a Maurus Kamocsayval már előbbre jár. Bozóky legfeljebb a múlt (bár töppedt szőlőből készült tételeit még nem überelték az ifjak). Ettől függetlenül a teljes palettát tekintve nem csak a jövő, de már a jelen is a fiataloké.
A Bozóky borok jellegtelenek hozzájuk képest. Sokkal egyszerűbb, jórészt reduktív iskolázású, különösebb faxni nélküli borok készülnek a Bozóky pincészetnél. Noha ez a pincészet volt az első Móron, ahol már acéltartályokat is használtak, sokkal jellegtelenebb a stílus. Furcsamód például sokkal közelebb áll a kóracélt még nem használó Geszler családi pincészethez –, mint az ifjak „trükközéseihez”. Kamocsay és Miklós Csabi bátran használják a barrik hordót, utóbbi talán túl bátran is. Ám a Maurusnál ebben is jól el van találva az arány. Bátran levehetjük a polcról, ha jó bort akarunk venni ajándékba – az én nagynéném is kapott egy palackkal a múltkor (korrekt félédes cuvée-t is forgalmaznak). A Maurus borai egyre több helyen megtalálhatóak. Miklós Csabi borait viszont a Zwack forgalmazza – de miért kell emiatt annyira eltűnnie? (Persze úgy tudom kisebb palackszám is jellemzi.) Csak szaküzletekben érdemes keresni. És persze a Móri Bornapokon, melyet hagyományosan október első hétvégéjén rendeznek meg.
Hát ez (majdnem) mind a Kárpát-medencei Borászok Országos Találkozójának élménye, de nézzük, mit rendeztem még ezen a nyáron!
Hírös hét Borfesztivál Kecskeméten - 2. oldal!
A Balatonnál például csak úgy sorjáztak egész nyáron a borfesztiválok, nem titkoltan a turistaszezonban bízva. A Lellei Bornapokról már
korábban beszámoltunk. De rendeztek borfesztivált Zánkán, Györökön, Csopakon, Badacsonyban, Bogláron, Földváron (a Borfalu idén csak idáig jutott el…), Füreden pedig egyenesen három hétig tartott a borivás. Azt hiszem egyszerűbb lenne felsorolni, hol nem volt borfeszt idén a Balatonnál…
Aztán mindig rendeznek olyan borfesztiválokat, ahová az ember csak tervezgeti, hogy eljut, de aztán mégsem. Ilyen volt ezen a nyáron a Kürti Pincefesztivál, Szlovákiában, ám Esztergom, Párkány vagy Komárom belátható közelében. A Somló Hangja Fesztiválra is csak Gábriel jutott el – szomorú és nem kívánt programpontja volt a fesztiválnak, hogy a jég elverte Somló szőleit. Az Ördögkatlan Villányban, és Tokaj is persze elég messze van a fővárostól, hogy kétszer is meggondolja az ember… viszont ha kecskeméti lányt vesz feleségül: nem nehéz úgy alakítani a családi programot, hogy éppen borfesztivál legyen a Hírös városban, mikor meglátogatjuk az anyóst…
Így hát Kecskeméten két fesztiválon is voltam ezen a nyáron.
A Bor és Pálinka Ünnepet június közepén, a Hírös hét Fesztiválhoz kapcsolódó borfesztivált pedig augusztus közepén tartották. A város egyre markánsabban igyekszik a Kunsági Borvidéket illetve a Duna Borrégiót (Kunsági + Csongrádi + Hajós-Bajai borvidék) megjeleníteni. Mindkét fesztiválon egy zászló alatt jelent meg a három borvidék, a Duna Borrégió zászlaja alatt. Pontosabban a Duna Borrégió Borút Egyesület volt az a közös zászló, amely alá 20 bortermelő beállt: Frittmannal, Gálékkal, a Font Pincészettel az élen. Frittmann vagy a Birkás Pincészet önálló standdal is jelentkezett, ám még így is sok volt az ismeretlen termelő, aki a várható bevétel reményében ideiglenesen tette át székhelyét a Hírös városba. Sok volt például a tokaji, villányi borosgazda. Ám egy sem a legjobbak közül. Talán érdemes lenne még erőteljesebben képviselni a régió borászatát a hagyománnyá vált kecskeméti borfesztiválokon! Azt azért megemlítem, hogy jó pár kései szüretet végigkóstolva – hölgytársaságban ez már csak így esik – azért egy tokaji boron akadt meg a szemem (nyelvem…) Kellően sűrű, tömény, édes „anyag”, szép aranysárga színnel. Szép ajándék édesanyáknak.
Az augusztusi etapban a nagy melegben jól jöttek a Frittmann ezerjóból készült fröccsök, amit a Dunások kínáltak. Azért akadtak érdekességek is, amit „bepróbáltam”, ilyen volt a szekszárdi Mészáros pincészet fehér kadarkája. A kékszőlőből készült fehérbor leginkább a rosékhoz hasonlítható, ám csak jobb híján. Nem egy tömegtermék, de kíváncsi borkedvelőknek érdemes megkóstolni! Leginkább szinte színtelen árnyalatával és ízbeli fanyarságával hívja fel magára a figyelmet. Nehezen felejthető, kuriózum. Mészáros gazda természetesen elhozta 2008-as brüsszeli aranyérmes cabernet sauvignon-jait is Kecskemétre, ám a 12.000 és 8.000 Ft palackáras borokért természetesen nem álltak sorba a standnál. Ám marketingértékük nem utolsó a pincészet számára – a példa azt bizonyítja, érdemes nemzetközi versenyeken is megmérettetni magukat a magyar bortermelőknek, főleg ha ilyen borokat készítenek!
Villány és a fehér… mindig bajban voltam vele, úgy veszem észre gyakran a legnagyobb villányi termelők is. Legutóbbi rossz élményem egy 2007-es Bock Chardonnay, ami semmi másról nem szól csak az alkoholról. Pedig a Bock borok nem olcsók, még ha fehérek is… No most végre ittam egy érdekes fehéret Villányból is! Az Ősi pincészet 2004-es, vagyis nem mai gyerek Hárslevelűje (ugyebár nem is egy jellemző fajta arrafelé), nos meggyőzött! Kicsit féltem, főleg a színét látva, hogy oxidált lesz, de semmi jele nem volt. Csupán szép érett, szalmasárga színt mutatott, ami természetes egy 5 éves fehérnél. Száraz, szép telt bor, a fajta minden zamatával, aminek úgy tűnik nem ártott az idő, sőt…
Hát ilyesfajta élmények, felfedezések várják a borkedvelőket ha nekiindulnak a borfesztivál-szezonban. Legnagyobb előny, hogy nem kell megvenni egy palack bort ahhoz, hogy kipróbáljuk: eltalálták-e az ízlésünket. Ha pedig végigkóstoltunk pár fajtát, egész biztosan találunk valami kincset, amiből veszünk is egy palackkal. A kereskedő kiiktatásával pedig a borász és a fogyasztó is jól jár. Alkudni is lehet, próbálják ki!