Bott Frici - végre rámtalált

Hradszki Róbert szövegésfotó
2011. április 10., 10:30


Nem is tudom, hogyan, de eddig elkerültek Bott Frigyes borai. Vagy én őket? Isten tudja, de nemrégiben végre sikerült megkóstolnom őket. Megérte.
Bott Frici - végre rámtalált
 
A Bott családi pincészet csupán az ezredforduló után indult útjára, azonban már jelentős sikereket és elismeréseket gyűjtött be. A Magyar Bor Akadémiával remek kapcsolatokat ápol,  gyakori vendég rendezvényein, de a hazai borfesztiválokon, borbemutatókon is rendszeresen megjelenik. Ám valahogy eddig mindig sikerült elkerülnünk egymást. Határozottan emlékszem egy Kárpát-medencei Borászok Találkozójára, Budatétényben, a Rózsakertben, amint a móri Kamocsay Ákostól tudakolom, mért üres a mellette lévő stand.  - A Bott Frici volt itt, de már hazament. Vagy még ki se jött? Tegnap sokáig ittunk vele. Nagyon jó borai vannak.
Emlékszem, ezután kialakult bennem egy képzet, miszerint Bott "Frici" az ifjabb borászok nemzedékének tehetséges, bohém tagja lehet. Évekig kellett várnom, mire kiderült, hogy ebből maximum a tehetséges igaz. A középkorú, családot alapított borásztól, ha valami, talán a bohémság áll a legtávolabb. Szintén hozzáértő, és lelkes feleségével az oldalán kínálta borait a Terroir Club legutóbbi nagy borbemutatóján, s nem csak boraival, de szerény, barátságos habitusával is nagy hatást gyakorolt rám.  
Családi pincészete a Komárom melleti Őrsújfalun található, szőleje pedig a muzslai dombokon fekszik. 9 hektáron gazdálkodik, ami egy nagyobb családi birtoknak felel meg.
 
Négy 2009-es prémium tételt mutatott be a rendezvényen. Hárslevelűje, olasz- és rajnai rizlingje, Juhfarkja nem mindennapi szakértelemről tanúskodtak. Egyértelműen négycsillagos borok, melyek elsősorban kedvességükkel vettek le a lábamról.  Barátságos borok, melyek nem csak a savakról szólnak. Közülük is talán leginkább a jobbára csak a Somlóról ismert fajta, a Juhfark tetszett.
Belekortyintva újraéltem azt a ritka élményt, mikor ennek a fajtának határozott karakterével találkozhatunk. Egy átlagos somlói juhfark ugyanis elsősorban a savairól és a terroirról szól. Ott is jobbára a selection tételek árulkodnak a Juhfark aromatikájáról. 8 g/l cukor, remek, 8,7-es savak, igazi töménység, sűrűség, nagy bor, noha nem nagyobb a teste a közepesnél. Tüzesnek mondható, de nem kiugró alkohollal, melyet nem respektálnék. Szép, off-dry érzetű bor. Aromavilágát a kesernye határozza meg, ám ettől nem kell félni. Kitűnő, nálam 86 pontos bor.
A Hárslevelű sem marad el sokkal tőle, mely három különböző módon készült tétel házasításából született, nagy gondossággal. Egyben van, ez is tüzes bor, talán leginkább az alkohol a meghatározó, de szintén nem túl sok benne. Olyan 84 körül.
A két rizling közül pedig - hogy ilyen pontatlanul fogalmazzak - a rajnai tetszett hajszállal jobban. (Talán egyedül hazánk az egyetlen ország, ahol rizling alatt az olaszrizlinget értik, nem a rieslinget, vagyis a rajnait, mint a világ más tájain. Jó ezt megtanulni a félreértések elkerülése végett.) A négy bor közül talán itt simul be leginkább az alkohol az összképbe. Legyen 83 és akkor az olaszrizling 82, hiszen az biztos, hogy még az is jóval a 80 pontos, négycsillagos határ felett áll.
Hogy valami rosszat is mondjak a borokról, már ha ez annak modható, s nem puszta érdekességnek: alapvetően nagyon hasonló katakterek, mely talán nem is annyira a terroir, mint a hasonló technológia eredménye. 
Nézzük, kiket-miket kóstoltunk még ezen a borbemutatón!
Laposáék mindig korrekt borokat készítenek, melyek a Balaton-felvidék több terroirjának kincsét is magukba zárják, hiszen a badacsonyi központon túl a Somlón, a Csobáncon is vannak területeik. Természetesen csak fehérbort készítenek. A badacsonyi pincészettől többször, több évjáratot is  volt szerencsém kóstolni, elmondható, hogy stabil, jó minőséget képviselnek. A borászat egy új tulajdonostárs bevonása után a Balaton Borrégióban szinte egyedülálló infrastrukturális, technológiai és borturisztikai fejlesztéseken esett át, melynek az eredményei a közeljövőben várhatóak. A címke már tavaly megújult, ám sokaknak a régi, Bazaltboros tetszett jobban... Meg a bazaltboros időszak, de annak már vége, úgy látom már a bazaltbor.hu sem jön be. A mamutborászattá válástól sokan féltik Laposa Bencét, aki édesapjától az utóbbi években teljesen átvette a borszakmai irányítást. A korrekt minőség egyelőre nem változott, majd a jövő eldönti, jók lesznek-e a Laposa-savak.
A 2009-es évjárat egyes tételei már piacon vannak, én ezúttal a szortimentben korábban nem szereplő juhfark-olaszrizling cuvée-re neveztem be, mely még csak palackmintaként kóstolható. A halvány szalma szín már némi érettséget, testet sejtet. A jelek nem csaltak. A szájban közepes test, kellemesen besímuló savak, krémes textúra, ásványosság, amit a Laposára jellemző viszonylag magas alkohol és kesernyés lecsengés kíséri. Ha nem ódzkodnék az alkoholhangsúlyos boroktól, nagy Laposa-rajongó lennék. Így is szép, nálam 83 pont.
Ráspi, a soproni gasztro- és borász-zseni megosztó személyiség, magam rajongok a boraiért. Persze nem feltétlel nékül, a borbemutatón kóstolt 2008-as leánykája csupán egy jó átlagos bor. Leginkább a savai hangsúlyosak, melyeket elég magas alkoholérzet és a közepesnél árnyalatnyival kisebb test kísér. Zöldalmás és talán ásványos, bár némileg fura, kissé bizonytalan aromavilág. Jó ez a bor, vagy nem jó? Jó. Akkor 81.
A tokaji Királyudvar boraira sajnos nem sok időm jutott, úgyhogy csak csekkolni tudtam: azok a benyomások, melyek egy korábbi kóstolásukkor megszálltak: helyt állnak. A kínai-francia tulajdonos, Antony Hwang olyan úton jár Tokajban, mely igazán méltó a borvidék nagy múltjához. Egy biztos: nálam benne van Tokaj első három pincészetében!
Kóstolt borai nálam egytől-egyig az ötcsillagos határt ostromolják, vagy - ha éppen 6 puttonyos aszúról van szó - egyértelműen oda tartoznak.
A francia borászatot is tulajdonló Hwang úr ráadásul úgy tűnik nem csak maximális szakértelemmel és szakmai tudással, de kellő alázattal is tevékenykedik, sokat van Magyarországon és személyesen mutatja be borait. Ha ilyen befektetők jönnek Tokajba, szívesen látjuk őket!
Emlékszem, tavaly tavasszal a somlói újborokat lehetett kóstolni, éppen itt, a Festetics Palotában egy borbemutatón, s nekem volt egy olyan érzésem: Takács Lajos 2009-es borai már félévesen a többiek felett lebegnek, noha nem rossz a somlói bor átlagszínvonala sem. Ám, érdekes, hogy féléves korukban mennyivel jobban tetszettek ezek a borok mint egy évesen... noha most is magasan négycsillagos tételekről beszélünk.
Bott Frigyes melllett egy eddig számomra szintén ismeretlen, a Nagy-Somlói Borvidéken, de valójában nem a Somlón, hanem a közeli Ság-hegyen tevékenykedő pincészetet is sikerült megismerni: a Dénes Hegybirtokot. A kóstolt borok közül a 2007-es Sághegyi Olaszrizlinget emelném ki, ez egy 84 pontos, szép tétel.
A szintén somlói, már jól ismert nagybirtok, a Kreinbacher zárta nálam az estét, jobbára korrekt borokkal, de csak a premier tétleik csapnak a négycsillagba, vagyis 80 pont fölé. 
Winelovers borok az olvasás mellé