Amikor először hallottam ezt a nevet az ismerőseimtől, azt hittem, hogy csak viccelnek, sehol egy bor, wine, vino, szőlőfajta vagy bármi más a névben, amiből arra következtethetnénk, hogy itt borbár nyitott. Már ez a tény önmagában is arra sarkallt, hogy amilyen gyorsan csak tudok, látogassak el ide. Aztán az első élmény annyira pozitívra sikerült, hogy azóta is sokszor megfordulok itt.

 

Különleges hely ez a Wesselényi és a Nagy Diófa utca sarkán, amilyen kicsi, olyan hangulatos, fiatalos, vidám belsővel, családias légkörrel. A két tulajdonos, Albert Tamás és Farkas Viktor már korábban is foglalkoztak borokkal, a minőségi és egyedi olasz borok importja jelentette a fő tevékenységet akkoriban. Aztán elhatározták, hogy nyitnak egy olyan borbárt, ami profilban kissé eltér a többitől, laza, vidám, ahol jól érzi magát mindenki, akár egy pohár borra is be lehet ugrani, de komolyabb kóstolókra is alkalmas. Ez lett a Képzeld el.

 

Kisebb részben olasz borok és proseccok, nagyobb részben kisebb, feltörekvő, fiatal magyar pincék, borászok, tényleg igényesen és választékosan összeválogatott tételeit kóstolhatja a betérő emberfia. Nemcsak nyáron, de bármikor jólesik egy jó prosecco, az Il Colle pincészettől mindjárt négyféle is kóstolható. Már az alap Treviso DOC Brut is elég jól csúszik, de a Millesimato (Valdobiaddene DOCG Brut) egészen pazar tétel, ráadásul évjáratos (2012), ami pedig abszolút egyedi, máshol nem kapható, az a bio prosecco (Valdobiaddene DOCG Brut Biologico). Ha a habzó borokból valakinek ez kevés lenne, akkor kóstolhat még olasz franciacortát is a Bredasole pincészettől, valamint két champagne-t is (Gervais Gobillard Brut és a Blanc de blancs), ami szintúgy erősen ajánlottak. Nagyon népszerű és nagyon jól fogyó tételek ezek itt, aki több mindent is fogyasztana, mindenképp egy proseccoval kezdjen. Van még néhány olasz bor, amelyek mindegyike a kedvencem, a két fehér, a Falanghina és Greco di Tufo Campagnia-ból valamint a vörös Primitivo Pugliából.

 

A magyar borvidékek közül a tulajdonosoknak az egyik kedvence Badacsony. Ennek megfelelően az innét származó kínálatra kiemelt figyelmet fordítanak, találunk itt Borbély, Sabar, Szatmári, Villa Tolnay és 2HA borokat, pohárral kóstolhatóan is. Balatonfüredről pedig egy teljesen új felfedezés, egy olyan kis pince, amelyről még eddig én sem hallottam, a Zelna pince mindenképp említést érdemel. Friss 2014-es olaszrizlingjük egészen jó bemutatkozó tétel, akár magában, de akár fröccsnek is rendben van.

 

Egerből sem a felkapott borászatokat találjuk a borlapon, bár Tóth Ferenc (Egri Borvár) neve azért ismerősen cseng a borbarátok fülében. A Böjt pincészet viszont csak az idén robbant be úgy igazából a köztudatba, míg a Villa Wanda korábban Chateau Wanda néven futott.

 

Szekszárdot Németh János, Bősz Adrián és az Eszterbauer pince képviselik. Ez utóbbi pince 2011-es Tivald cabernet sauvignon-ja egy igazi nagyágyú vörös, míg előbbi kettő bármelyik tétele kiváló választás.

 

Villányból jönnek aztán csak a meglepetések, sehol a nagy nevek, viszont egy más, könnyedebb, kevésbé tanninos, kevésbé hordós stílust képviselő feltörekvő pincék borai kóstolhatóak (Ruppert Ákos, Linbrunn, Tóth Csaba, Vinatus). A nagyágyú tétel innét a Heumann pince 2012-es Lagonája (cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, kékfrankos cuvée-je).

 

Somlóról erősen ajánlott Barcza Bálint 2013-as juhfarkja és Kolonics Károly 2013-as furmintja. Tokajból viszonylag szerényebb a kínálat, száraz vonalon Füleky furmintot, Kardos Ziccer cuvée-t és Bodnár hárslevelűt találunk pohárral is fogyaszthatóan. Édes borokból is e két utóbbi egy-egy bora kóstolható. 

 

 

A borokon kívül említsük meg még a rendkívül széles pálinkaválasztékot a Márton és lányaitól, de akad még Borbély Irsai Olivér szőlőpálinka és Kardos furmint törkölypálinka is. A sörkedvelők örömére pedig alig pár hete állítottak szolgálatba egy Krombacher sörcsapot. Az alkoholmentes italra vágyóknak pedig a házi limonádék jelentik a felüdülést.

 

 

Melegkonyha nincs, ennél fogva klasszikus borkorcsolyás a kínálat, azonban minden alapanyagra és beszerzési forrásra külön figyelmet fordítanak. A kézműves sajtválogatás kihagyhatatlan, minden borhoz jó választás. A szendvicsek egyediek, nagyok, laktatóak, bőven van bennük sonka, szalámi, sajt. A főtt virsli alapanyagát is helyi beszállítótól rendelik, aki hetente kétszer szállít, így valóban friss az áru, és meglepetésszerűn finom is, mivel ennek jó része húsból van, és ez manapság nagy szó.

 

Árak, ár/érték arány

 

Az alap kóstoló mennyiség a 1,5 deci, de lehetőség van fél deciket is kérni bármelyik borlapon szereplő borból, így ha valaki egy hosszabb kóstolósort akar magának összerakni, azt is megteheti. Ez utóbbi anyagilag is megéri, hiszen kb. 250-600 forint/fél deci áron egész szép sort lehet összeállítani. De ha valaki tanácstalan lenne, akkor a tulajdonosok szívesen segítenek neki. Csak pár nagyágyúból kerül egy feles 600-800 forintba. A 1,5 decis árak 600 forint környékén indulnak és ezer körül meg is állnak, csak néhány komoly vörös lép be az 1500 körüli ártartományba. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy az árak nagyon korrektek, ár/érték arányban pedig több nagyon jó tételre is lecsaphatunk.

 

Elvitelre is kaphatóak palackos borok, a tulajdonosok ebben is nagyon szívesen adnak tanácsot, érdemes hallgatni rájuk. Az ételek árazása is korrekt, a nagy és laktató bagettes szendvicsek 1500-ért vannak, míg a sajttál is nagyjából ezen az áron mozog. A legjobb választás viszont a feljebb már említett és dicsért bécsi virsli 990 forintért. 

 

 

A Wesselényi és a Nagy Diófa utca sarka könnyen megközelíthető, jó helyszín. A bulinegyed zaja nem szűrődik ide, de aki egy borozás után innét oda siet, annak sem kell sokat lépnie. Nemrég nyílt meg a viszonylag kisméretű, de annál népszerűbb terasz, két leülős és egy állóhelyes asztallal. Nem zöldben üldögél itt az ember, nincs budai és dunai panoráma sem, csak az aszfalt és a házak, de valahogy mégis hangulatos az egész, jó itt ücsörögni és beszélgetni egy pohár bor mellett. A belső rész vidám, fiatalos, graffiti-szerű falak, élénk piros, sárga, narancssárga bárszékek lent, melyeknek végre van támlájuk, így akár több órát is eltölthetünk rajta anélkül, hogy kényelmetlenül éreznénk magunkat, de leülhetünk akár a bárpulthoz is, ha egyedül érkezünk. A fenti rész csendes, külön kóstolók lebonyolításra remekül alkalmas, míg annak belső, kanapés szöglete remek randihelyszín. A nagy ablakokon sok fény szűrődik be, a nagy belmagasság miatt tágas és világos érzetet kelt az egész, hiába ez az egyik legkisebb borbár. Az ablakokban üres boros üvegek, amelyek már az utcai forgatagnak elárulják a hely boros jellegét. Belül a falakon borok, szerencsére olyan magasságban, hogy a kissé óvatlan, vagy a kelleténél többet ivott vendégek sem tudják leverni. Nagyon pozitív a szolid és mérsékelt igényes zene, mely nem tolakodó, hanem háttérzeneként funkcionál.

Kiszolgálás

 

A háromfős személyzetből kettő a tulajdonos, így a családias, baráti hangulat nem meglepő, de mindenki nagyon közvetlen, segítőkész. Bármelyik asztaltársasággal hamar beszélgetésbe elegyednek, sokszor le is ülnek beszélgetni a borokról, az élet nagy kérdéseiről, így gyorsan elkaphat bárkit a törzsvendég érzése, még akkor is, ha először jár ott. Ez az igazi vendéglátás, minden vendég egyedi figyelmet kap, mindenki rezdülésére, kívánságára figyelnek, a kezdő borivótól a profi, boros rendezvényekre járókig. Felismerik, hogy ki milyen szinten tart a boros egyedfejlődése során, kit mivel érdemes kínálni, kit mivel lehet megfogni. A nyitva tartás is rugalmas, ha jó a hangulat, akkor nem dobják ki a vendéget záráskor, és aki legalább kétszer járt már náluk, azokat nemcsak arcról, de lassan névről is ismerik. 

 

 

A hely fiatalos jellege miatt elsősorban fiatalok a törzsvendégek, úgy nagyjából a húszas-harmincas korosztály. Jönnek egyetemisták csak úgy meginni valamit és jókat beszélgetni. De jönnek a munkát éppen befejezett menedzserek a közelből, hogy a munkahelyből származó napközbeni feszültséget este itt vezessék le, egy jó pohár bor mellett, kitárgyalva az aznapi történéseket. Szoktak lenni rendszeres tematikus kóstolók is, ilyenkor persze a borértő közönség dominál, akik először letudják a kötelező teszteket, majd utána elvegyülnek a többi vendég között. A tulajdonosok szerint sok a csak lányokból álló borozgató társaság is, sőt szerintük a közönségnek ők egy igencsak nagy szeletét adják. Ezt még így nem volt alkalmam tapasztalni, lehet, hogy többet kéne ide járnom...

 

 

 

Itt gyakorlatilag mindig érdemes egy proseccoval kezdeni! Főleg nyáron, amikor melegebb van. Érdemes kipróbálni belőle többet is, főleg a különleges bio proseccot, mi is így tettünk. Ha valaki szintén könnyedebb dologra vágyik, akkor ajánlott egy jó fröccs, ami mindig jól esik. Mi a Zelna olaszrizlingől vagy a Gedeon pince zöldveltelinijéből ajánljuk.

 

A könnyedebb fehérek közül kipróbáltuk a pannonhalmi Cseri pince Irsai Olivért és sauvignon blanc-t is, előbbi kicsit jobban tetszett. Badacsony rajongóként végig kóstoltuk az összes borlapon lévő és pohárral kapható tételt a borvidékről. A Borbély pince Bácsi dűlős olaszrizling továbbra is verhetetlen. De tetszett a Szatmári Zeusz és a Sabar pince rajnai rizlingje is. Hasonlóan kedveljük Somlót is, így muszáj volt megkóstolni a Barcza Bálint juhfarkot és a Kolonics furmintot is. Mindegyik tetszett, arányos, jó ivású, minerális, komoly beltartalmi érékkel bíró tételek. Ezek már ételt is kívántak, kértünk is egyszerre sokfélét, sajttálat, szendvicseket, tökmag krémet. A sajtok finomak, többféle bor mellé is jól csúsznak, próbáltuk tartalékolni még a vörösökhöz is, de olyan gyorsan elfogyott, hogy még egyet kellett rendelnünk. A tökmagkrém egyedi, sok kenyérrel és friss zöldségekkel megerősítve meglepően laktató tud lenni, bár én csak a húsokkal tudok jóllakni.

 

 

A vörösborok közül elsőként a Sabar pince cabernet sauvignonját ittuk, egészen remek formában van ez a bor, most már sokadszorra kóstolom, és egyre jobban tetszik. Németh János kékfrankosa klasszikus szekszárdi, gyümölcsös, testes, érett, harmonikus bor, szép hordóhasználattal. Török Csaba (2HA pince) Szent György-hegyi shiraz bora is egyedi tétel, fűszeres, borsos, fekete bogyós gyümölcsökkel, szolid hordóval és egy kis ásványossággal. Aztán ezután már felborult a rend, érkezett néhány tétel, ami a borlapon nem szerepelt, a végén pedig az olasz Primitivo, mely méltó zárása volt az estének.

Jó hely ez a Képzeld el, az egész családias hangulat, a kötetlen beszélgetés magával ragadja az embert! Néha kicsit olyan érzésünk támad, mintha pár baráttal otthon üldögélnénk, borozgatnánk és beszélgetnénk, és egy pillanatra megállna az idő. Hogy ez nem így van, azt csak akkor vesszük észre, amikor az órára pillantunk és eszünkbe jut, hogy ideje lenne hazamenni. De csak azért, hogy másnap vagy harmadnap visszatérjünk, mert újabb és újabb kóstolóra szóló kedves invitálásokat kapunk. És ha ez nem lenne elég vonzerő, akkor beígérik, hogy másnap tényleg jönnek a csupa fiatal lányból álló társaságok kóstolni. Erről pedig valóban csak a helyszínen tudunk megbizonyosodni.