A megnyitás óta járunk a Palack borbárba, azóta hely némi átalakuláson ment keresztül, de pozitív a változás, fejlődés történt az biztos. Az idő múlásával egyre nagyobb lett a külső teraszos rész, ami ilyenkor a nyári melegben aranyat ér, valamint az étel- és italkínálat is bővült. A borválaszték pedig kezdettől fogva elég sokrétű és széles spektrumon mozog. És ami a nagy előnye, hogy a budai oldalon van. Merthogy itt azért mégis csak jóval kevesebb az ilyen típusú hely, mint a pesti oldalon, ahol szinte havonta nyílik valami új borbár vagy borterasz. Például a nyár elején debütált a Palack nagytestvére is, a Nullhetvenöt, amelynek mi is elsők közt voltunk látogatói.

Borválaszték

Közel száz féle bor kapható, pohárral is, és üveggel elvitelre is. Az alapkóstoló egység a 1,5 deci, de kérésre széttöltik kétfelé is, ha esetleg valaki többet szeretne tesztelni, ami mondjuk ajánlott is. Zömmel magyar borokat kóstolhatunk, de akad a borlapon néhány külföldi is (pl. Bodegas Callia, Simonsig, Rigal, Korlat, Daruvar, Tohu, Eymann egy-egy tétele). A borlap nyilván erős átfedést mutat a Nullhetvenöt bisztró borkínálatával, de ez a közös gyökerek miatt nem meglepetés. Itt azonban nem borvidékek szerinti a csoportosítás, hanem fajtánként (könnyű fehér, rozé, nagy testű fehér, nagy testű vörös, nagyágyú vörös, édes stb.).

A kínálat elég bőséges ahhoz, hogy bárki bármikor megtalálja a kedvencét, évszaktól, hőmérséklettől, vérmérséklettől és hangulattól függően. Nekem például ebben a nyári melegben a kedvenceim a tartalmas fehérek közt bújnak meg (pl. Szarka Mád furmint, Szent Donát Márga, Tohu sauvignon blanc), de a nagytestű fehérek is jöhetnek (pl. Fekete somlói juhfark, Villa Tolnay Rajnai rizling). Rozés nem vagyok továbbra sem, viszont a pezsgők közül kétféle pohárral is kapható, a Kreinbacher Brut classicja és a Chateau Dereszla tokaji pezsgője, melyeket nyáron is bármikor szomjoltónak is szívesen kortyolok. Vagy a nyár kihagyhatatlan játékosát, a fröccsöt. Mondjuk valami könnyebb fehérből (Irsai, zenit, zöldveltelini).

 

A vörösek közt is akad sok olyan tétel, ami személyes kedvencem, és ezért ajánlanám, vagy pedig valami egyedi és izgalmas tulajdonsága miatt. Előbbiekből a soproni Ráspi Mágus, a szekszárdi Szeleshát K2 kékfrankos, Mészáros kadarka, Sebestyén Csaba Icze cuvée, Liszkay cabernet franc, Vylyan cabernet sauvignon mindig jó választás. Utóbbiakból pedig mindenképp érdemes kipróbálni a Gál Peti Egri bikavért, a Villa Tolnay Magnus merlot-ját, az Ax&Ax kékfrankosát, vagy egy jó francia malbecet a Rigaltól, valamint a villányi Hummel portugieserét.

 

 

A rozérajongók azért ne hagyják ki Gálék kunsági kékfrankos rozéját, de a szekszárdi Tüske sillert se! És ne menjünk el szó nélkül a nagyon finom házi szörpök és limonádék mellett sem. Továbbá érdemes betérni egy kávéra is...

Ételek

Az ételek terén nagyon pozitív előrelépést látok. A tapas kínálat például jóval túlmutat a szokásos sonka-sajt tálakon, vagy az ezekből összerakott vegyeseken, esetleg a krémeken, mártogatósokon. Van például sült kápia paprika és sült padlizsán is, vagy tejszínes erdei gombaragu, de van csevap és ló sonka is: azért ezekkel nem sok helyen találkozhatunk. A melegben jól esik egy könnyed grillsajtos, egy kacsamelles, vagy egy lazacos saláta is, a fehér borok és a rozék mellé például ideális páros. Aztán ami nekem még nagyon bejött, az a grillkolbász káposztasalátával és tormával, a libatepertő és a grillezett camembert sajt lekvárral. Persze vannak még többszemélyes tálak és szendvicsek is, de azért azt máshol is talál az ember. A desszertek is kiválóak, én csak egyet emelnék ki, a túrótortát erdei gyümölcs öntettel.

 

Árak, ár/érték arány

 

Az árak megfizethetőek, mondhatjuk akár azt is, hogy meglehetősen jó ár/érték arányt képviselnek. Igaz ez mind a pohárral kapható tételekre, mind az üveges árakra, főleg az elviteles verzió esetén. Ez utóbbiak elég kedvező szinten, nagyjából normál vinotékás árakon mozognak, ami erősen csábít arra, hogy valaki haza is vigyen belőlük. Vagy ha otthon kifogyott a készlet, akkor egyszerűen csak beugrik ide pótolni. A poharas verzió esetén a 1,5 decis adagok többsége 550-900 forintos sávban mozog, nagyjából csak a nagytestű vörösek és fehérek valamint az aszúk esetén éri el a négy számjegyű tartományt. Az ételek közül a tapasok és a saláták kifejezetten korrekten árazottak, de a legdrágább kétszemélyes tál is megáll négyezer forintnál.

Fizikai elhelyezkedés, belső kialakítás, dizájn

 

A Palack földrajzi pozícionálása kiváló lehetőségeket biztosít. A Gellért tér forgalmas, itt áll meg egy csomó villamos, a 7-es busz, és most már az új négyes metró is, gyakorlatilag a bejáratnál. Állandóan jönmegy a tömeg, így esélyes hogy sokan betérnek a nem célirányosan jövők közül is. Szép panoráma tárul a teraszon ülők elé, a Dunát, vagy Gellért-hegyet nézve, esetleg átkacsintgatva a pesti oldalra. Ezért is volt fontos, hogy a terasz mérete gyarapodott és a tér felújításának befejeztével elérte a mai méretét. Az egész Gellért tér a nagy forgalom ellenére valahogy mégis élhetővé vált.

 

 

A borbár belső része változatlan, körben a polcokon a palackos borkínálat elevenedik meg. A pulthoz közelebb lévő asztalok kicsit zajosabbak, de pont az a jó bennük, hogy ott jobban lehet beszélgetni a személyzettel. A romantikázni vágyó pároknak, vagy az üzleti megbeszélést borba fojtóknak a belsőbb, csendesebb részek az ajánlatosak.

Kiszolgálás

 

Alapvetően gyors, pontos, hozzáértő a személyzet. Nem foglaltunk asztalt, de egy forró szombat estén véletlenül így is lett szabad helyünk. Igaz közben kétszer is át kellett költözni másik asztalhoz, de ez nem volt probléma, se nekünk se a felszolgálóknak. A kiválasztott borokat kérésre rögtön kettéosztják, a kaják is gyorsan elkészültek és kiértek hozzánk. Említsünk meg két nevet a csapatból, akik a meghatározói a borkínálat összeállításnak, és jó érzékkel találják meg az egyensúlyt a feltörekvő kis pincék és nagyobb nevek közt. Az egyik Petrányi Gábor, aki viszont már idejének nagyobb részét a nagytestvér Nullhetvenötben fogja tölteni, míg az itteni „fő arc” Polák Dávid marad, hasonló szakértelemmel és lelkesedéssel.

Kik látogatják, milyen a közönség

 

A Palack magát alapvetően fiatalos helyként aposztrofálja, ami igaz is. De szerencsére nem csak fiatalok látogatják, hanem szinte minden korosztály képviselői. Az egyetemek közelsége miatt sok egyetemista is beugrik egy-két pohár borra, bár nekik a közelben más törzshelyük is van. De jönnek borkedvelők, fiatal párok, kisebb-nagyobb csoportok, művészek, bölcsészek, a Bartók Béla út galériáit végigjárt, a kultúra után a borra szomjazó emberek is. Sokat segítenek a rendezvények is. Keddenként koncerteket élvezhet a borok mellett az odalátogató, míg szerdánként a jól ismert 5 boros tesztek vannak, mindig más tematikára felépítve. A borimádók és a játékkedvelők napja ez, hiszen a teszt keretében győztes borból mindig kisorsolnak egy palackkal. Tartanak nagyobb kóstolókat is meghívott borászokkal, ilyenkor a szomszédos Galéria is igénybe vételre kerül, kellemest a széppel összekötve.

Mit fogyasztottunk

 

A borkínálat bőséges, így érdemes előre belőni, hogy hány bort akar az ember kóstolni, figyelembe véve azt is, hogy felezni is lehet. Némi fejtörés után bele is csaptunk és csopaki párossal nyitottunk: Figula Arácsi olaszrizling és Szent Donát Márga került összekóstolásra, az utóbbi jobban tetszett most.

 

 

Közben sikerült kiválasztanunk az ételeket is, néhány jónak ígérkező tapast: szardella tál, kakukkfüves májpástétom, ló sonka aszalt paradicsommal, mediterrán tapas. Erősen a sós ízvilágra épülő ételeket csíptünk meg, amit még az ajándék sós mogyoró és oliva bogyó csak erősített. Szeretjük ezeket, nagyon is, de azért sokat kell inni rájuk. Gyorsan csúsztak a borok melléjük, meg még egy kancsó víz is. A Fekete Béla féle somlói juhfark tudta tartani a lépést velük, a Villa Tolnay rajnai rizlingje már nem annyira, de ez utóbbit így is, úgy is mindenképp kedveljük. A szardella intenzív sóssága viszont mindent vitt. A ló sonka ellenben telitalálat, az új kedvencem lesz itt!

 

A vörös versenyzők közül megpróbáltuk hozzájuk a Mészáros pince szekszárdi kadarkáját és a Szeleshát K2 kékfrankosát. Alapvetően ezek is passzoltak melléjük, a kadarka fűszerességével, míg a kékfrankos gyümölcsösségével. Aztán a tapasok elfogytával kértünk egy sajttálat, négy fajta házi sajttal, melyből az érlelt kecskesajt vitte a prímet, de a másik három is az erősen ajánlott kategória (parenyica, camembert, fűszeres lágysajt).

 

A végére két nagyobb versenyző maradt, az egyre több borbárban fix játékossá váló villányi Szemes József Dél névre keresztelt bordeaux-i házasítása, majd a kíváncsiságunkat felkeltő horvát Korlat cabernet sauvignonja. Az utóbbi azért nagyon masszív cucc, szigorúan csak zárás és hazamenés előtt, és szigorúan csak egy pohárkával, ahogy azt Mucsi Zoltán is szépen előadja az egyik borfesztivál beharangozójában.