Egyúttal folytonos kísérletezés kezdődött, hogyan lehet megvédeni a drága nedűt a párolgástól és a külvilág ártalmaitól, hogy minél tovább élvezhető maradjon, és hosszú utakra is romlatlanul szállítható legyen.

Magyarországon - kedvező éghajlata és alkalmas talaja okán - a bortermelés jövedelmezősége a XVIII. században a harmadik helyen állt a gabonatermelés, állattenyésztés után; ugyanakkor a külhoni helyi termelők ellenkezésén és az akadályozó vámszabályokon túl sem a korabeli technológia, sem a borok távolabbi vidékekre való szállíthatósága nem volt makulátlan siker: „Kinyittatám a három ládát (150 palack), s látám, hogy a szalma nedves, az erjedés kinyomta a szoros dugókat, 28 palack maradt tele, a többi jobbaránt félig stb. kifolyt.” - eképpen panaszkodott Szemere Bertalan felháborodottan a híres, Mezőssy nevű bortermelőnek, ki a hibás portékát nagyra tartván, a külhoni borkezelési technikákat megvetvén eme hibás szállítmánnyal hozta szégyenbe őt is, a magyar bort is.

 

A parafadugó használata az ókori római amforákig nyúlik vissza. Hosszú egyeduralma után, elvitathatatlan erényein túl be kell látni gyengeségeit is. A különféle szerkezeti javító trükkök ellenére bőségesen előfordulnak hibás dugók. Az ebből eredő borhibák miatti jelentős károkat szívesen elkerülnék a gazdák. Az újabb termelők és hatalmas piacok belépésével kielégíthetetlen felvásárlói igények is szükségessé tették újabb palackzárási módok kidolgozását.

Sok reményt fűztek a formát megőrző, ám anyagában újszerű műanyag és szilikon dugók változataihoz, azok sajnos nem bizonyultak tökéletes megoldásnak. Sikeresnek ígérkezik a speciálisan kezelt parafa-granulátumból préselt változat. Presztízstermék lehet a kiugróan drága üvegdugó.

A lezárás módjában újszerű, különféle bevonatokkal, rugalmas bélésekkel erősített, barátságos árú csavarzárak már bizonyítottan tartósan megőrzik a palack tartalmát, illatait, reduktív frissességét, bizsergető széndioxidját, aromáit anélkül, hogy annak ízéhez bármi idegenszerűt hozzáadnának, vagy értékeiből elvennének; ráadásul nem kell fektetve tárolni a borokat. A borászok örömére elenyészőre csökken a dugóhibákból eredő kár, végül, de nem utolsó sorban még a drágább csavarzár is jelentősen olcsóbb a minőségi parafa dugónál.

 

A tradíciókhoz mereven ragaszkodók talán még mindig ódzkodnak tőle, pedig a maiak minősége és külleme már nem kelt „fapados, alsópolcos” benyomást, viszont sokkal könnyebb kinyitni (piknikezők, csajos bulik résztvevői és az egész nap bort nyitogató vendéglátósok legnagyobb örömére), és megbízhatóan vissza is lehet zárni ugyanolyan könnyedén. 

Ezekből kaptunk ízelítőt az impozáns Bárkert Bistro boltívei alatt. Érdemes elvonatkoztatni az elavult várakozástól, miszerint csavarzár alatt csakis könnyű, kistestű, reduktív, gyorsan öregedő, gyors fogyasztásra szánt borok laknak. Ilyenek is, valóban... de volt részem számos meglepetésben.

A közönség a vidám nyári kora estében főként bubis, habzó, gyöngyöző borokat keresett. Villányból a Teleki 2,5 bar Gyöngyöző Rosé Cuvée 2016 merlot, kékfrankos, pinot noir, portugieser és shiraz házasításából született epres, ribizlis, finoman gyöngyöző, nagyon tetszetős darabja és a tokaji Zsadányi Pince TKJ PINOT NOIR GYÖNGYÖZŐBOR pinot és furmint alapú aromagazdag, mégis könnyed meglepetése a nagy borok vidékéről a legkényesebb ízlésnek is kiváló ízelítő és felütés.
 
Ha úgyis az egyszerű, olcsóbb borokhoz kötjük a csavarzárat, kezdjük az Alfölddel (homok, lapály, kánikula, vasárnap délután a kocsmában meditáló-fröccsöző nagyfogyasztó, aki nem vár meglepetést). A Gál Szőlőbirtok és Pincészet  (Balatonfelvidék és Kunság) könnyen érthető borai éppen ilyen kötetlen vasárnapi bámészkodáshoz valók. A Rajnai rizling 2016 jó kis savanykás ivós bor, de a rajnai izgalmassága mintha hiányozna belőle. A Balaton-felvidéki Olaszrizling 2016 karakteresebb nekiülős, borozgatós, korrekt, rojtok és bojtok nélküli, semmi kirívó, viszont hibátlan, élvezetes portéka. A Pinot Noir rosé 2016 inkább meglepetés, egészen sok izgalom, gyümölcsös finomság lakozik benne.

 

A Frittmann Borászat (Kunság) Irsai Olivér 2016 bora emlékeinknek és a várakozásnak megfelelő: semmi sem túlzó benne, visszafogott alkoholtartalma, gyümölcsössége könnyed, könnyű ivású, tetszetős bort alkotnak. Igazi kunsági Irsai. Generosa 2016 borukra jó rácsodálkozni. Neve az ezerjó és piros tramini keresztezésével létrehozott szőlőfajta nevéből származik. Gyümölcsösen illatos, kellemes zamatokkal, leheletnyi díszítő citrusos keserekkel. Éppen arányos savak, könnyed, de semmiképp sem súlytalan ez a reduktív tétel. Tervezik hordózva készíteni is.

 

 

A Gedeon Birtok (Kunság) több fajtát is mutatott: lágyabbat, karcosabbat (Cserszegi Fűszeres 2016, Irsai Olivér száraz fehér 2016, Birtok Zöld Veltelini 2016, Kövidinka 2016, Kékfrankos Rosé 2016), melyek közül mindenki megtalálhatja az ízlésének és aktuális gyomorsav szintjének megfelelőt. Náluk is található gyöngyszem: az Arany Sárfehér 2015 kiragyog a kollekcióból. Növekvő érdeklődéssel figyelem a magyar fajták újkori feltámadását és sikereit. Itt a korai elmarasztaló vélemények után ebben az évjáratban látványosan összecimborált a tőkék tudása a borászéval, a spontán erjesztett minta gyümölcsösségébe belecsillan a majdnem érett szőlő még formálódó, már ígéretes, zöldgyümölcsös illata, könnyed, kerek, nagyon harmonikus, annyira, hogy néhány pulttal odébb borászkollégák is elismerően kalapot emelnek neki. 

 

Ha bor, akkor minden mindennel összeér valahol, az ember töprengeni kezd a csavarzáron és mégis kiköt a fajélesztőnél. Ami egyfelől egy áldás, azzal sokkal megbízhatóbban lehet kierjeszteni a borokat, míg a naturális, bio módszer (főleg napjaink általános vegyszerterhelése mellett) mindig számtalan bizonytalanságot, szerencsevárást rejt. Viszont a fajélesztős egyenízekkel szemben a spontán erjedés meghagyja a szőlőfajta és a terület saját, egyedi jellegét, ami kedvező csillagzatok esetén sokkal nagyobb élményt, meglepő aromákat hozhat elő, és ez most, az Arany Sárfehérrel is bizonyosságot nyert.

 

 

Valahogy eddig a testesebb, mélyebb, vállasabb, sűrűn moccanó furmintokra vadásztam. A mostani kóstolón azonban három meghökkentően friss, gyümölcsös, könnyed verzió is szembejött, bizonyítandó, hogy nem mellékvágány, a furmint ilyen IS tud lenni.

SanzonTokaj Blanc 2015:  a neve ellenére tiszta furmintot rejt a palack a friss, reduktív, virágos, meglepő fajtából. Hasonló eddig ritkán jött szembe, gyakoribb a fajta mélységeit, testességét kidomborító változat. Bármennyire meglep, szerethető így is. Az Obzidian Bormanufaktúra (Tokaj)  Furmint 2013 lendületből ráerősít az élményre, virágözön és gyümölcskosár, citrus és zöldalma, izgalmas ásványosság. Sajtot, halat, szárnyasokat kíván – de magában is emlékezetes élményt nyújt. A Zsadányi Pince (Tokaj) TKJ névvel ellátott palackjai a tokaji borvidék modern, gyümölcsösebb megközelítését rejtik majd, eképpen a száraz TKJ BIRTOK FURMINT 2015 is virágos, könnyed, működik, élvezhető.  Megmutatják a 2015-ös édes furmintot is szerencsére, mert nagyon csinos, kellemes, kiegyensúlyozott darab. Az Obzidian félszáraz furmintja helyett Hárslevelű 2016 érkezett, a kínáló szerint spontán módon erjedt – fantasztikusra. Finoman hársvirágos és gyümölcsös, légies, de emlékezetes harmónia lakozik a kortyban.

 

Babiczki László (Mátra) Mátrai Pinot grigio 2016: 100%ban acéltartályos, kirobbanóan gyümölcsös, szinte sok, szinte nem is szürke (de), hozzáadott széndioxid teszi könnyedebbé. A Mátrai Cabernet rosé 2016 meglepően lekváros-gyümölcsös, gazdag, kicsit még tán paprikás is. Mostanában sorra bukkannak fel a jól eltalált chardonnay-k, amiként a Mátrai Chardonnay battonage 2013 is; finomseprőn tartva gömbölyödött megnyerőre az aromája, de nem uralkodik a boron, izgalmas illatokat, eltalált savakat hagy benne, minden korty élmény. A Mátrai Pinot noir 2015-nek talán kicsit magasnak tűnő alkoholtartalma van, de nagyon gazdag aromájú, a furmányosabb pinot noirokat idéző, komoly, szép darab.
 
A Kristinus Borbirtok (Balatonboglár) Piripió 2016 fantázianevű bora „pinot noir, Balaton, merlot és napsütés”. Epres illata alatt száraz, jó savú, beszélgetésre ihlető finomság, de gasztro borként sem vall szégyent.

A könnyedebb borok sorát gazdagítja az Egytőről 2016, a Sebestyén Pincétől (Szekszárd) - ez a Borbárok közös boraként hagyományteremtő céllal készült: jól iható, csavarzáras, gyümölcsös, könnyű, bisztróbor kékfrankosból.

 

Villányból a Ruppert Pince biztosra ment A Nyúl 2016 fantázianevű fehér házasításával: finomseprőn érlelt olaszrizling, sauvignon blanc, chardonnay, muskotály, fehéren tartott pinot noir házasítás eredményez benne nagyzenekari hangzást, zamatos, vibráló, élénk savakkal veszi le a lábáról az új fogyasztókat és készteti hosszas élvezkedésre régebbi ismerőit. Ugyanez a gazdag, változatos élmény köszön vissza a Kandúr 2015 névre hallgató vörös házasításban, a villányias gyümölcsösség mellett vállasabb aromák, fűszeresség, jó szerkezet, élvezete közbeni hosszú beszélgetések ígérete vibrál benne.

 

Kamocsay Ákos (Neszmély) prémium sorozatát a stabil minőség jellemzi; valósággal "szoktató" borok, mindegyikben van egyfajta kellem, csín, amitől a kezdő borbarátok is elcsábulnak, a haladók visszakívánkoznak. Az Ihlet Cuvée 2015 virágos és gyümölcsös illatát gazdag, mégis lágyabb, nagyon könnyen megszerethető kerek korty követi. Pinot gris 2015: mostanában nálunk mintha kissé kiszorult volna a divatból ez a szőlőfajta. Szüretkor „kicsit túlérett volt a szőlő” – ettől olyan harmonikus, telt zamata lesz, hogy kedvem volna kampányolni-téríteni mellette.   
A kitartók meglepetés vörösbort is kóstolhatnak: a titokzatos kortyban piros gyümölcsök, arányos sav és tannin lakozik, és ragyogó déli napsütés. Előleg, ízelítő az 5 hektáron telepített malbec tudásából. Gyönyörű és ígéretes darab önmagában is.

 

A Pannonhalmi Apátság Pincészet (Pannonhalma) régóta a csavarzár pártján áll. Mindig hibátlan, gazdag aromájú, harmonikus boraik őket igazolják és nem félnek komolyabb boraikat is ilyen módon adjusztálni. A Pannonhalmi Sauvignon Blanc 2016 igazán mintaszerű: úgy bodzás, zöldfűszeres illatú, hogy kikerüli a tolakodó obligát valeriánás stichet, ízében fehér húsú gyümölcsök, talán kis grapefruit, könnyed, mosolygós élmény. A Prior 2016 dűlőszelektált csoda, a rajnai rizling legszebb arcát mutatja. A sor végén egy vörös: Pannonhalmi Hemina vörös 2015 dűlős merlot és cabernet franc - remek szerkezet; a decens hordózás, a tanninok finoman cseverésznek a szedres-gyümölcsös aromákkal, harmonikus, szép, hosszú korty, hosszú lecsengés.
 
Günzer Zoltán Pincészete (Villány) bemutatott boraiból nekem most a Portugieser 2016 okozott kellemes meglepetést. Rendkívül gyümölcsös, telt aromájú, lendületes, harmonikus, karakteres darab.

A végére igazán nem marad más, csak a villányi Csányi Pincészet Teleki Villányi Shiraz 2016 bora. Némi szellőztetés után feketeribizlis, meggyes, mazsolás, keleti fűszeres, (a kínáló szerint olívás) aromákkal kápráztat (ilyen parfümöt kérek!); a kortya elegáns, tartalmas, savai-tanninjai rendíthetetlen harmóniában hosszan kitartanak a korty után.

Az esemény végére megérkezett a bizonyíték: a csavarzár csakugyan mindent megőriz a palackban.

A számtalan külföldi kóstolóvendég egyike, egy kedves szőke hölgy tiszteletére valahonnan ugyanis kiszabadult a zene: a boltívek alatt meglehetősen váratlanul telt, erőteljes, kristálytiszta szoprán hang csendült fel, a vendég a jól sikerült délután örömére énekelt egy rövid áriát a kóstoló közönségnek.

A magyar borok bűvöletében ballagva a szomszédos teraszon vidám turistákat láttam. Mindannyian argentin borokat ittak. Alighanem van még mit tenni a magyar borok megismertetése terén.

Viszont ha egy csavarzáras magyar palackban muzsikát találnak, énekeljenek bátran!

 

A bemutatkozó borászatok:

---