Duenniummal a teljesség felé

Polyák Dóra
2014. november 27., 17:07


November van, annak is a vége, a levegőnek kezd télszaga lenni. Még nincs csikorgó hideg, még nincs zúzmara a fákon, a karácsony mégis ott kopogtat mindannyiunk ajtaján, fénnyel töltve meg a borús napokat. Készülődünk. Ez a legjobb rész. A készülődés.
Duenniummal a teljesség felé
 
Az In Vino Veritas borkereskedés Vylyan kóstolóján persze még egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat, a kóstolt borok és a jelenlévők miatt valahogy mégis meghitté, kedvessé vált ez a szokványosnak induló este. A borokat Debreczeni Mónika, a pincészet tulajdonosa mutatta be, mondandóját személyes történetekkel fűszerezve. Tizenegy éve vezeti a Vylyant, tudja, hogyan hódítsa meg a hallgatóságot. Tudja, hogy mi felnőttek éppúgy rajongunk a mesékért, mint a gyerekek, szeretünk néha kicsit a hőseink bőrébe bújni még akkor is, ha ezek a hősök éppen borászok, szőlészek, pincemunkások, akik nem a hétfejű sárkánnyal, hanem a természettel, az időjárással, a kártevőkkel vívják mindennapi harcukat. Hipp-hopp, odaképzeljük magunkat egy kicsit a világukba, és máris jelen vagyunk a borok születésénél, amitől a kóstolt Kszí, merlot, cabernet franc vagy Duennium szinte személyes ismerősünkké válik.
Duenniummal a teljesség felé
„A Kistücsökben vacsoráztam egyszer, és Csapody Balázs, az étterem tulajdonosa jégbe hűtött habzóborral kínált. Annyira tetszett, hogy elhatároztam, mi is elkészítjük a magunkét” – kezdi a Kszí történetét Debreczeni Mónika. Az ötlettől a megvalósításig nem volt hosszú az út, a következő évben már habzóbornak szüretelték a pinot noir egy részét. Fehérborban gondolkodtak, de a kifolyó színmustnak olyan ellenállhatatlan rozé színe lett, hogy ez a kérdés is egy csapásra eldőlt. Már csak a névadás volt hátra. „Vezettem haza Szlovéniából, a gyerekek aludtak hátul a kocsiban, én pedig elképzeltem, milyen hangot ad egy csavarzáras palack, amikor kinyitjuk” – folytatja a történetet Debreczeni Mónika. „Kszí”. Tökéletes hangutánzó szó, a görög abc 14. betűje, ráadásul leírva is csodaszép. A Vylyan habzóborának készítésekor a színmust alaphoz egy hétig adagolják a széndioxidot, hogy a buborékok minél finomabbak, minél krémesebbek legyenek. A bor 2012-ben készült először, üde, bájos, lendületes, nem csoda, hogy egyre nagyobb rajongótábort tudhat magáénak. Tökéletes vendégváró ital, és bár igazi szezonja a nyár, nyugodtan behűthetünk egy-két palackot karácsonykor is. Ez a bor jól esik minden fa alatt.
 
Ha a Kszí maga a fiatalság és a lendület, akkor a Duennium a mélység és a harmónia. A Vylyan Pincészet ékköve ez a bor, nem is készül minden évjáratban. Hozzá a szőlőt a legszebb dűlők adják, a cabernet franc a Mandolásból, a merlot a Pillangóból, a cabernet sauvignon a Dobogóról érkezik, de hogy milyen arányban fogadja be őket a Duennium, az mindig az adott évjárattól függ. A döntést rengeteg kóstolás és beszélgetés előzi meg, hiszen ez a bor a legszebb és legnemesebb mind között, fontos, hogy koncentrált, elegáns, harmonikus és hosszú életű legyen. Címkéjén ott a páfrányfenyő, a ginko biloba levele, az örökkévalóság szimbóluma.  
„Jól emlékszem a Duennium születésére – folytatja a mesét Debreczeni Mónika. – A naptár 1996-ot mutatott, négy éve működött a Vylyan Pincészet, eljött az ideje, hogy elkészüljön az a bizonyos nagy bor. Nagyravágyó tervünk az volt, hogy az örökkévalóságot töltsük palackba. Közeledett a második ezredforduló, sokan azt jósolták, jön a világvége, gondoltuk, előtte alkotunk valami maradandót. Felhívtam egy barátomat, és megkérdeztem, szerinte hogyan fogják majd nevezni a kétezredik évet. Ő habozás nélkül rávágta: Duennium. Így kapta a bor ezt a jól csengő nevet.”
Duenniummal a teljesség felé
A Duennium 1997-ben készült el először. Azóta 17 év telt el, és a nemes italból eddig 7 évjárat került forgalomba. A klasszikus bordeaux-i házasítást néha a zweigelt árnyalta egy kis fűszerességgel, néha kimaradt belőle a merlot, 2003-ban pedig kizárólag cabernet franc alkotta a nagy bort, mert ez a fajta akkor egyedül megadta a szükséges teljességet. A gránátba hajló mélyvörös szín összetett, sokrétű, izgalmas bort sejtet, illata áthatóan csokoládés, ánizsos, fahéjas, fűszeres, ízében a csokoládé és az erdei gyümölcsök aromája keveredik a mézeskalács édességével. A 2006-os Duenniumból magnum palackos változat is készült, s a Veritas kóstolóján bizonyságot nyert, hogy a bor kiállta az idő próbáját, szépsége mit sem kopott az évek során. A frissen bemutatott, 2009-es évjárat az emlékezetes pillanatok, nagy események bora lesz. Fiatalsága lendületes savakban ölt testet, a hordó jellegzetes fűszerei mellett gyógynövényes és aszalt gyümölcsös asszociációk bomlanak ki az ízben. Bármelyik ünnepi asztal méltó dísze lehet ez a bor.
Debreczeni Mónika a történet végére ért. Tanulság nincs, hacsak nem az, hogy fölösleges keresnünk az örök ifjúság italát. A boldogság akkor is elérhető, ha egy pohárka Duenniummal koccintunk az örökkévalóságra.
Winelovers borok az olvasás mellé