Veneto tartományban járunk, a Valpolicella Classico területen, Verona és a Garda-tó közötti vidéken, ahol Olaszország egyik legfontosabb bora, az Amarone készül. A Masi pincészet múltja a 18. századra tekint vissza, amikor a Boscaini család, a névadó völgyben megvette első területeit. Azóta folyamatos fejlődéssel a borvidék legfontosabb és legnagyobb pincéjévé nőtte ki magát, megtartva a hagyományos borkészítés módokat.

Ez a hagyományos mód az Appassimento, amely tulajdonképpen a szőlő szárítását jelenti. Az eljárás lényege, hogy az épen és egészségesen leszedett szőlő legszebb, legalkalmasabb fürtjeit bambusztálcára teszik és egy megfelelő szellőzésű helyiségben kb. 5-6 hónapig szárítják. Ennek során a szőlő elveszti folyadéktartalmának kb. 35%-át, a savak és az ízek pedig koncentrálódnak, illetve a fürtök kisebb százalékán botritiszes folyamatok zajlanak le. Ez gyakorlatilag ugyanaz, ami Tokajban történik a töppedt szemek kialakulása során. A szárításból kimaradó fürtökből pedig a megszokott módon reduktív bort készítenek.

 
Ezek után történik az első házasítás. Itt két módszer a leginkább elterjedt. Az egyik szerint a kierjedt reduktív borhoz, ugyanazon fajta, ugyanazon évjáratú szárított szőlőjének mustját adják, amitől egy újabb erjedés indul be. A másik módszer szerint pedig a reduktív borhoz, a szárított szőlő már kierjedt borát keverik hozzá. Ezek után történik a fajtaborok megfelelő házasítása. A vörösborokhoz három helyi fajta a corvina, molinara és a rondinella kerül felhasználásra. Ezeknek a fajtáknak a borai önállóan, tisztán palackozva nem is kerülnek forgalomba a pincénél, ami érthető is, mert önmagukban nem túl érdekesek. A molinara jó savai miatt kerül kb. 5 %-ban a házasításokba, a rondinella kb. 25%-ban vesz részt gazdag gyümölcsössége okán, míg corvina adja a maradékot, jó tanninszerkezete és intenzív, cseresznyés aromája miatt.

 

A kóstolás során négy „kész” bort és a hozzájuk tartozó alapanyagokat kóstoltuk meg. Négy reduktív tétel került a poharunkba, illetve négy félig szárított szőlőből kierjedt bort is megkóstolhattunk. Ennek az összehasonlításnak a lehetősége nyújtotta az est egyediségét. Volt itt pinot grigio Friuliból, ami rövid áztatás után lett kierjesztve, ehhez tartozott a 3 hetes szárítást átélt tétel. A kettő házasítása 75-25% arányban adta a nem túl különleges Masianco nevű fehérbort, amely beleillett az olaszok által készített fehérborok világába. A három kék fajta reduktív és szárított borainak különböző házasítása adta a másik három kóstoló alapanyagát: Bonacosta Valpolicella, Campofiorin Ripasso, Costasera Amarrone.

Bonacosta Valpolicella 5% molinara, 20% rondinella és 75% corvina házasítása. Ez a pince alapbora. A szőlő a dűlők alsó területeiről származik, a borok 3500 literes hordókban érlelődtek. Friss gyümölcsök, jó savak, kedves tannin, könnyedség és gazdag gyümölcsök jellemzik. Campofiorin Ripasso amarrone törköly felöntve az alap valpolicellával, kicsi szárított szőlő mustjának hozzáadásával. 600 literes hordóban érett másfél évet. Gazdag gyümölcs, pici alkoholédesség, szép tanninszerkezet, és élénk gyümölcsösség jellemzi.

 

Costasera Amarone már a pince csúcs borai közé tartozik. Kézi szüret, februárig tartó szárítás, majd erjesztés után, nagy szlovén hordóban két évig érlelődik a bor. Ezek után kisebb hordóban fejezi be a fejlődést. Fűszeres, parfümös, pici zöld jegyek, meggy, meggymag figyelhető meg az illatban. Picit alkohol édes, jó savak, bátor, de szép tannin, komoly test, picit magas alkohol, és még is frissesség jellemzi. Sok íz – meggy, cseresznye, kávé, csoki – van benne.

Ezek voltak a száraz adatok. Ami ennél többet jelentett számomra, hogy ismét megbizonyosodhattam arról, nincs új a nap alatt. Hiszen Venetoban is ugyanazt a gondolatot követik boraik izgalmasabbá tételére, ami az édes borok esetében Tokajban is nagy múltnak örvend. A szárítás során ugyanazt az eredményt és ízvilágot érik el vörösborokkal, mint Hegyalján a késői szürettel, a töppedt szőlők szüretelésével. A Ripassonál használatos felöntéses eljárás ugyanaz, mint ami nálunk is történik a fordításnál, máslásnál és az aszúnál. Tovább erősíti ezt a tényt, hogy a szárított szőlők borában ugyanazok az aromák jelennek meg, mint a furmint vagy hárslevelű töppedt szemei adnak, sőt még a botritisz aromái is érezhetővé válnak.

 

Az izgalmas kóstoló különleges érdekessége volt az alapborokat tesztelése, hiszen erre tényleg csak keveseknek van lehetősége. Meggyőző volt az a profizmus is, amit a kóstoló lebonyolítása, tudatosság és Pistorio úr szakmai felkészültsége és meggyőző előadásmódja mutatott a résztvevők részére.

Végül a cikk megírása utáni élmény. A kóstoló után három nappal volt lehetőségem újra megkóstolni a megmaradt tételekből néhányat, amelyek az eltelt idő alatt darabban voltak a palackban. A reduktív corvina és a bonacosta gyönyörűen életre kelt. Kinyílt, gazdagabb, gyümölcsösebb és sokkal elegánsabb lett. Míg egy kis gyakorló játékként a reduktív molinara és rondinella házasításából kialakult tétel is új színt nyert. Köszönjük Mészáros Gabriellának ezt a kis játékot!