Most jöttünk ki a zuhany alól és melegre vágyunk? Tekerjük fel a fűtést a tableten! Esteledik, bekapcsolnánk a hangulatvilágítást? Komponáljuk meg a fényket a tableten! Kifogyott a Juhász rozé a minibárból? Gombnyomásra érkezik a pótlás! Ez nem egy tudományos-fantasztikus könyvből vett részlet, hanem május 9. óta a valóság. Ekkor nyitott meg a 6. kerületben, a Lövölde téren a Smart Hotel és benne a Juhász Testvérek Pincészetének bemutatóterme.

 

Olyat már látott Magyarország, hogy egy borászat étteremprojektben vesz részt (lásd St. Andrea, Bock), az egri borászat azonban még ennél is nagyobbat álmodott. 2016-ban vették meg a belvárosi épület alsó három szintjét egy barátjukkal közösen, hogy aztán végül egy okos borhotelt nyissanak benne. „Édesapám és nagybátyám egy éve neveztek ki cég ügyvezető igazgatójának, nem hittem volna, hogy egy év múlva egy budapesti bemutatóterem vezetője is leszek” – mondta az ünnepélyes megnyitón Juhász Ádám, a boros dinasztia legifjabb tagja. Azt is elárulta, sokáig gondolkodtak azon, mi lenne kellően figyelemfelkeltő megjelenési forma a fővárosban, ahova a magyar borfogyasztás koncentrálódik. Hassay Zsófia, Terézváros polgármestere azt emelte ki köszöntőjében, hogy miközben számos hotel épül illetve újul meg a kerületben, ez a maga nemében egyedülálló, hiszen a boros vonallal a kulturális palettát is gazdagítja.

 

>>> „Megnézzük, tud-e működni az, ha nem egy klasszikus vendéglátóhelyen mutatjuk be a borainkat” - interjú Juhász Ádámmal

 

Mint a megnyitót követő bejárás során kiderült, szálloda és bor itt valóban szoros szinbiózisban működnek. Nincs az épületnek olyan szeglete, ahol ne lenne legalább egy „easter eggnyi” utalás a borra. A számok is önmagukért beszélnek: 21 ezer parafadugót és 1000 palack bort használtak fel dekorációként. Személyes kedvencem a liftet körülölelő bortrezor, az alsóbb szinteken a könnyedebb tételekkel, a tetején a csúcsborral, a Gesztenyéssel.

 

„20 km kábelt használtunk fel az épületben, ennek nagy része a különböző rendszerek kommunikációját segíti” – térünk rá már az okos részekre az idegenvezetőnkkel, Márkus Jánossal, aki a tervezője a rendszernek és teljesen véletlenül a szálloda fölötti lakások egyikében lakik feleségével. (A ház nyolc emeletes, az alsó háromban, ahol most a szálloda működik, korábban is mindig valamilyen szolgáltató egység rendezkedett be – a korabeli telefonkönyv tanusága szerint 1939-ben például a Savoly Illatszer- és pipereszappangyárai.) És ha már itt van, tart nekem egy rögtönzött bemutatót. Míg én nyomkodok, ő magyaráz. „A rendszer a személyzet telefonjára is elküldi, ha a vendégnek bármilyen óhaja van, így azonnal tudnak reagálni akkor is, ha nincsenek a számítógépüknél. Tervben van, hogy idővel az egész hangvezérléssel is működjön.” A teljesítmény már így is imponáló: pár gombnyomással működtethető a redőny, a világítás, a fűtés, de rendelhető takarítás, ébresztés, minibár-feltöltés is.

 

Bár a borbárban is megjelenik a high-tech (a világítás például úgy lesz beprogramozva, hogy vörösboros kóstolókon a piros különböző árnyalatai váltakozzanak), itt a boroké a főszerep. És természetesen, ahogy az egy ilyen helytől dukál, nem egy hagyományos bemutató- és kóstolótermet kell elképzelni. Az utcáról nem lehet „csak úgy” besétálni, előzetes foglalás és borcsomag kiválasztása szükséges, ősztől pedig a tervek szerint havi rendszerességgel Michelin-csillagos séfek tartanak borvacsorákat. Ez az első vendégeknek, akik május 16-tól érkeznek, még nem adatik meg, ám így is biztosak lehetünk benne, földi paradicsomban fogják érezni magukat.