Nem kellett messzire mennünk, csupán a szomszédos borvidékig jutottunk, amikor szembejött a Hilltop borászat, a neszmélyi borvidék büszkesége, ami Kamocsay Ákos főborász munkájának köszönhetően lett az egyik legismertebb és legnagyobb borászat a neszmélyi borvidéken. A rendezvényen mindkét brand bemutatásra került, a könnyed, fajtajelleget kidomborító, üde Hilltop termékcsalád, élén a cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér és persze az olaszrizling sem maradhatott ki a sorból, de készült a sorozatból merlot rozé- illetve vörösbor is. Ezek egytől-egyig reduktív eljárással készülnek és a friss, gyümölcsös jelleg dominál bennük. A másik brand, a Prémium termékcsalád, itt a grand-cru dűlők alapanyagából, de szintén reduktív eljárással készült borok kerülnek a palackba. 

 

Etyek és Neszmély után még egy kis fehérborra vágytunk, mielőtt rátértünk volna a vörösekre, ekkor figyeltem fel a színes címkékre, amelyek Dóka Éva borait díszítették. A borokat végignézve látszott, hogy itt egészen más szőlőfajtákkal találkozhatunk, mint korábban.

A nektár egy zalai nemesítésű fajta, bora friss, gyümölcsös, savakban gazdag, amihez egy kis parfümösség párosul. Kiváló egy laza nyáresti beszélgetéshez. A pátriában már inkább a virágos illat dominál, némi gyógynövényes jelleggel. Önállóan is kiváló, de a Cocojumbo fantázianévre hallgató fehér cuvée-ben a pinot blanc és a hárslevelű mellett is remekül érvényesül.

 

 

Érdekes élmény még a kabar, mely a bouvier és a hárslevelű keresztezéséből jött létre és az utóbbi években kezdték el igazán felkapni. Leginkább Tokajban és a Zalai borvidéken látták benne a fantáziát eddig. Most Dóka Éva szemüvegén keresztül ismerhettük meg a H, azaz hordós sorozat egyik tagjaként. És ha azt gondolnátok, hogy Zala fehérboros borvidék, akkor itt jön a meglepetés: egy lágy tanninokkal, kellemes hordós fűszerességgel megáldott cabernet franc. 

A Jammertal Borbirtok négy márkát alakított ki Villányban: ez a Koh-I-Noor, a Cassiopeia, a Jammertal és a Wunderlich. Kétség sincs afelől, hogy boraik világviszonylatban is ismertek, elismertek. Azt hiszem nem kell őket bemutatni a nagyközönségnek sem hazánkban, sem a világpiacon. A rendezvényre a Jammertal és Wunderlich boraikkal érkeztek, ezeket szánják egyébként a magyar piacra, a másik két brand leginkább külföldi exportra megy. A borászat zászlós bora egyébként a merlot, mellyel évről évre nagy sikereket zsebelnek be, de a bordói házasítások is kiemelkedőek. A Blue Sky névre keresztelt cabernet sauvignon alapú házasítás az első korty után belopja magát a stílus kedvelőinek szívébe. 

 

A villányi borvidéken maradva, szintén kiváló borokat kóstolhattunk még Streit-Zagonyi Ferenctől, aki a kékfrankos rozét ajánlotta kezdésként. Másodikként a könnyed gyümölcsös vörösek nagy rajongójaként a Dilara névre hallgató portugieser-kékfrankos-merlot cuvée-t választottam, melyben egy könnyed, buja, ám nagyon tartalmas vörösbort ismerhettünk meg. 

 

A villányi sort Maul Zsolt boraival zártam volna, ám a nagy érdeklődésre való tekintettel már csak a Démon névre hallgató syrah-t kóstolhatták a későn ide érkezők, mint én is. Ez viszont olyan élményt adott, hogy arra jutottam, Maul Zsolt borai bizony megérnek egy villányi bortúrát.

 

  

Villány után Szekszárd felé vettem az irányt, legalábbis a képzeletbeli térképemen és a Fekete Borpince boraiból kóstoltam. Fehérborokból a rajnai rizling és rizlingszilváni cuvée keltette fel az érdeklődésemet, amely már az összetételétől is egyedi Villányban, de ízében is nagyon különleges, trópusi gyümölcsökre emlékeztető élményt ad. A bordói hármast pedig semmiképp sem szabad kihagyni a Fekete pincénél, nagyon szép testes, fajtajelleges borok.

 

A Schieber pincénél a Fruska névre keresztelt rozé kötelező tétel annak is, aki nem kimondottan rozé párti. Egy kellemes ribizlis, málnás ízvilágú, üde, friss gyümölcsbomba került a palackba. Következő tételként pedig a kadarkát ajánlanám, amely szekszárdi borászatnál nekem mindig kötelezően kóstolandó tétel. A Schieber kadarka azonban kiemelkedik a sorból. A megszokott fűszeres ízvilág itt egy kis hordós érlelésből adódó lágysággal párosul. A Trilógia sorozat részeként került palackozásra a Baranya-völgy dűlőben szüretelt alapanyagból, ami egyébként a pincészet legnagyobb és legkedveltebb területe. Innen szüretelnek még cabernet sauvignon-t, cabernet franc-t, merlot-t és kékfrankost is.

 

A kóstolás kellős közepén pillantottam meg a Koch Borászat tételeit, és bár Hajós-Bajai pinceként ismertem, tehát elsősorban fehér borokra számítottam, igazi meglepetés ért. A Koch borászat igen széles borválasztékkal képviseltette magát a rendezvényen, a könnyed fehérektől a hordós vörösekig terjedt a kóstolható tételek választéka. Nézzük milyen borokat hoztak nekünk erre az estére!

 

 

A Koch birtok kezdetben a Hajós-Bajai borvidéken terült el, ahol 130 ha területen gazdálkodtak és főként cserszegi fűszeres, cabernet sauvignon, bácska és pannónia fajtákat telepítettek, de megtalálható emellett még néhány hektár ottonel muskotály, kékfrankos, rajnai rizling és pinot noir is. Jelenleg azonban a villányi borvidékhez tartozó Diósviszlón is gazdálkodnak, ahol kiváló minőségben termelnek cabernet sauvignon, cabernet franc-t, merlot-t és syrah-t.

A Frisch sorozatból a cserszegi fűszeressel és az Irsai Olivérrel ismerkedhettek meg az érdeklődők, ezek teljesen reduktív tételek, és ahogy a neve is utal rá a frissesség jegyében készült, könnyed borok. Szintén a Frisch sorozat tagja a Kadarka, mely a legjobb minőséget adó dűlőkből válogatott, kézzel szüretelt, terméskorlátozással termelt szőlőből készített vörösbor. Gyors, rövid hordós érlelés miatt friss, gyümölcsös, mégis bársonyos. Az organikus sorozat 3 tagjából most a castellum és az olaszrizling került bemutatásra. Ezek már érlelt tételek, 6 hónapot töltöttek tölgyfahordóban, innen a kellemes vaníliás aroma. Érdekességként pedig a villányi borvidékről kóstolhattuk a Francia Módi névre hallgató cuvée-t. A három nagy Bordeaux-i kékszőlő fajta, cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon valamint syrah házasítása. Közepes testű, jól iható és fogyasztóbarát száraz cuvée. Azt hiszem kellemesen feldobja a választékot ez a tétel. 

 

 

Egerből a Thummerer Pincészet keltette fel az érdeklődésemet és ha Eger, akkor kár lett volna kihagyni a bikavért. Évjáratát tekintve 2016-os, ami borász szemmel nézve egy nagyon kedvező év volt, hiszen a meleg idő hozzájárult ahhoz, hogy a szőlőfajtákat szép savakkal, magas cukorfokkal szüretelhessék. Összetételét tekintve megjelennek benne Kárpát-medencei és világfajták. Kékfrankos alapon, merlot-t, cabernet franc-t, cabernet sauvignon-t és syrah-t házasítottak. Itt a gyümölcsösség mellett mindenképp a fűszeresség is megemlítendő, kiemelkedik a fűszerek közül is a feketebors, a fahéj és a szegfűszeg. 

 

A következő pincészet bevallom számomra csak névről volt ismerős eddig, viszont ahogy közelebb mentem és végig néztem a borválasztékot arra jutottam megér egy kicsit alaposabb ismerkedést is a borokkal. Ahogy azt megtudtam, 2018 őszén vágtak bele szőlővel való foglalkozásba. A birtokon főként zöldveltelini, zweigelt, kékfrankos, pinot noir, merlot, cabernet sauvignon fajtákat termesztenek, melyek mellé újonnan telepítettek még cabernet franc, syrah, és a furmint szőlőt is. Az is kiderült, hogy a boroknál a fajtajelleg mellett igencsak meghatározó a talaj és a klíma is:

Na sejtitek már melyik borvidéken járunk? Bizony, hogy Sopron és onnan is a Steigler Pince boraiból csemegézhettünk. A pincészet egyébként több díjat is bezsebelt a kékfrankosból készült fajtaboraival, de a zöldveltelinijük is megér egy misét.