Van, aki úgy véli, a zene és a bor édestestvérek. A bor hosszú idő óta az emberi kultúra része. Már Salamon király arról beszélt, hogy csak a szerelmesek csókja édesebb a bornál, Jézus pedig a kánai menyegzőn borrá változtatta a vizet, szakrális magasságokba emelve ezzel az isteni nedűt.

Ugyanígy a muzsika is a kultúra elidegeníthetetlen része. A zene összeköti az embert az istenekkel, gyönyörűséggel tölti el a lelket, és egyesek szerint gyógyítja is azt. Bor és zene. Mindkettő kiemeli az embert a hétköznapok egykedvű ismétlődéséből, akár egy egyszerű hétfőből is ünnepnapot teremtve.

 

 

A Budapesti Corvinus Egyetem másodéves kommunikáció- és médiatudomány mesterképzéses hallgatóiként a Veszelszki Ágnes vezette Borkommunikáció kurzus sokunk érdeklődését felkeltette. Ennek részeként végeztünk kutatást.

 
A zene és a bor a legtöbb ember számára a minőségi és kellemes időtöltés ígéretét hordozza magában. A kellemes zene a borbárok borkóstolóinak gyakran szerves részét képezi, de vajon a szinte észrevétlen háttérzaj mennyiben befolyásolja a kóstolás élményét?

 

 
Kutatásunk alapfelvetése volt, hogy a borfogyasztás közben hallgatott zene hatással van arra, miként éljük meg a borkóstolást, milyen illatokat-aromákat érzünk, és milyen benyomásunk alakul ki a kóstolt italokról. A kísérlet előtt saját élményeinkből merítve feltételeztük, hogy akik komolyzenét hallgatnak borfogyasztás közben, azok a kóstolt italok árkategóriáját magasabbra becsülik, mint azok, akik könnyűzenét hallgatnak, illetve zene nélkül boroznak. Emellett úgy gondoltuk, a hangulatra és a szóhasználatra is hatással van a háttérben szóló zene.

 

A kísérletet három csoporttal végeztük: az első csoport tagjai alkották a kontrollcsoportot, ők zene nélkül koccintottak, a második csoport komolyzenét hallgatott, a harmadik pedig napjaink popslágereinek hallgatása közben válaszolt a borfogyasztást érintő kérdéseinkre. A kísérletben összesen tizenegyen vettek részt, és mindhárom csoportban ugyanazt a négyféle bort kóstolták (Kamocsay Ákos Hilltop Chardonnay 2017, Sauska Villányi Rozé 2016, LaFiesta Édes Élmény Rozé és Mátra Hill Cabernet Franc 2017). A vakkóstolás közben négy kérdésünkre válaszoltak: leírták a borok becsült árkategóriáját, egy mondatban jellemezték a kóstolt italt, körülírták az általa kiváltott hangulatot, valamint a bor ízvilágát.

 

 

A zene nélküli csoport becsülte átlagosan a legalacsonyabbnak az árakat, szerintük a kóstolt borok átlagára palackonként 1330 forint volt, míg a komolyzenét hallgatóknál ez az összeg 2140 forintra emelkedett. A könnyűzene „dobta meg” leginkább a bor becsült értékét, itt a kóstolt italok átlagára egészen 2630 forintig nőtt.
 
A hangulat leírásán meglátszott a zene „típusa”, hiszen a zene nélküli csoport használta a leghétköznapibb szavakat a hangulat és az íz jellemzésére (vidám, szomorú, tróger, olcsó), míg a komolyzenét hallgatók választékosabban írták körül a hangulatot (felnőttkor küszöbén, téli este, nosztalgikus, kifinomult, kellemesen finom), a könnyűzenei csoportnál pedig visszaköszönt a hétköznapiság (bulis, rusztikus, szüreti hangulat, borozás a haverokkal).
 
Bár az eredeti felvetéseink nem igazolódtak be, ez mégsem jelenti, hogy nem érdemes egy pohár borral a kézben felnézni a csillagokra, miközben a háttérben felcsendül Chopin, vagy belenézni a naplementébe, amikor aláfestésként szól egy kellemes jazz. Mert a bor és a zene a kísérlet nélkül is jó párosítás. A kellemes élmény mindenképpen garantált, és a hipotézisek ellenőrzésén túl természetesen ez sem elhanyagolható.
 
Horváth Evelin – Keszei Flóra – Zsiros Brigitta