Magyarország adottságai kiválóak a szőlőtermesztéshez és így a borkészítéshez. Nagy magabiztossággal veszünk le a polcról egy friss Irsait, egy villányi vörösbort, vagy egy tokaji aszút - de a különlegesebb fajták és a külföldi borok tipikusan nagyobb kihívás elé állítanak. Nemcsak az a probléma, hogy ízleni fog-e ez, de az is kérdés hogy amikor belekortyolunk, egyáltalán felismerjük-e a minőséget? Halljuk, hogy az árcédula és a minőség nem egyenesen arányos, de hogyan találjuk meg azokat a palackokat, amiket barátainkkal biztosan élvezni fogunk? Ha elénk tesznek egy pohár bort, honnan tudjuk felismerni, hogy milyen borról van szó? Ezek a kérdések már fiatalabb koromban is sokat foglalkoztattak, de az élet során valami mindig közbeszólt a részletes utána járásnak. Tanulmányok, munka, család - sürgős tennivaló mindig akadt.

 

Két éve megérett bennem az elhatározás: változtatni akarok ezen. A döntés megszületésével a következő lépés szétnézni, hogy milyen tanulási lehetőségek állnak az ember előtt. Két irányba kezdtem el nézelődni: a szőlészet és a borkészítés világát egy OKJ képzés keretében terveztem elsajátítani, míg a kóstolás, a fogyasztás, a fajtákkal és régiókkal kapcsolatos szakértelem elsajátításához minimális kutakodás után nem is volt kérdés, hogy mi a leghitelesebb forrás. 

 

 

Az Egyesült Királyságbeli székhelyű Wine & Spirit Education Trust már több mint 50 éve kialakított egy olyan objektív kóstolási szisztémát (SAT - Systematic Approach to Tasting), amely segít megítélni a borok minőségét és azonosítani a sajátosságokat, tipikus aromákat.

 

 

A képzésnek több egymásra épülő szintje létezik, a WSET 1, 2, 3 és 4.  Szerencsére az első három szintnek már Magyarországon is van akkreditált képzőhelye, így nem kell értük külföldre utazni. Az első képzések tulajdonképpen bármilyen előképzettség nélkül elkezdhetők, így tökéletesnek tűntek arra, hogy az alapoktól felfelé haladva tudjam elsajátítani a szükséges tudást. A magasabb szintek szakmailag is elismert képzések, sommelier-k és a borkereskedelem szereplői számára sok álláshirdetés jelöli ezt meg etalonként. Ez mindenképpen jó ajánlólevélnek tűnt, még ha karrierváltást nem is tervezek. A képzés nyelve angol, ami számomra külön pluszt jelentett - a könyvek, folyóiratok, nemzetközi cikkek olvasása az angol szakkifejezések ismeretében könnyebben feldolgozható. (Akinek ez akadály, annak valószínűleg a Borkollégium magyar nyelvű, hasonlóan egymásra épülő képzései jelenthetik a megoldást.)

 

Én az OKJ-s előképzettségnek köszönhetően a WSET tanfolyamokat rögtön a WSET level 2-vel kezdtem, de előképzettség nélkül nem érdemes az első szintet sem kihagyni. Ez tulajdonképpen egy egynapos intenzív kurzus, ahol el lehet sajátítani az alapokat, megérteni az értékelési rendszer felépítését és logikáját, illetve megismerkedni a világ legjelentősebb szőlőfajtáinak egy egy tipikus borával. 

 

A második szint már komolyabb tematikával bírt, a harminc, világszinten legelterjedtebb fajtát vettük át. Minden fajtából több régiót és stílust is kóstoltunk. Fontos megemlíteni, hogy a fajták tipikus, tiszta borait kóstoljuk - ez segít abban hogy kialakuljon az az alapismeret, amihez a jövőben kóstolt borokat lehet viszonyítani. A fajtákkal párhuzamosan tanultuk a legfontosabb bortermelő régiókat, és a helyi cimkézési szabályokat. Ez a kurzus utáni borvásárlásban és gyakorlásban is nagy segítséget nyújt, ugyanis Magyarországgal ellentétben a legtöbb bortermelő vidéken nem írják rá a fajtát a palackra - a régió általában behatárolja a lehetőségeket. A borok a hangsúlyos tananyag, de emellett a pezsgők és az erősített borok világába is kaptunk betekintést (és kóstoltunk referencia tételeket). Az egyes és kettes szintű képzést is vizsga zárja, ez azonban egyelőre elméleti vizsga volt. 

 

 

A harmadik szint csak sikeres level 2 vizsgával kezdhető meg, és jelenleg itt tartok az utamon. Ez egy igen komoly ugrás, itt már a megszerzett tudásról gyakorlatban, vakkóstoló formájában is számot kell majd adni. A végzett hallgatóktól elvárás, hogy önállóan felismerjék a vakon kóstolt bor jellemzőit, és behatárolják a szőlő fajtáját és termőhelyét. Ez természetesen még a legképzettebb borfogyasztók számára sem megy hiba nélkül, így izgatottan várom, hogy milyen szintre fogok tudni eljutni. A hármas szint mélyebben elmerül a borkészítésben is, és a természeti és emberi hatásokban a késztermék minőségére nézve. 

 

Előzetesen a kóstolási tudás mellett egy fontos személyes célom, hogy vissza tudjak csatolni a magyar piacra. Egyrészt tudást szerezzek azzal kapcsolatban, hogy a magyar borok közül bizonyos stílusokat kedvelők számára melyik nemzetközi bort ajánlhatom alternatívaként (és külföldieknek fordítva), másrészt átgondolni, hogy milyen Magyarországon kevésbé ismert szőlőfajták termelésével lehet érdemes foglalkozni itthon is. 

 

 

Ha már most kedvet kaptál, a WSET 3 kurzusra itt tudsz jelentkezni.