A szervezést átvette egy teljesen új csapat, a Sziget Szervezőiroda, és az eddig megszokott fesztiválból egy olyan rendezvényt szeretett volna varázsolni, ami méltó a nevéhez, így a gourmet került a középpontba.

A koncepció röviden az, hogy mindenből a legjobbat, legyen az étel, ital, delicatesse termék, bármi. Vagyis a korábbi borhangsúlyos kiállítói körhöz képest, próbálták erősíteni a gasztro vonalat és a delicatesse részt is. Italkínálatban pedig a borok mellett, sörös, pálinkás, részek is voltak, továbbá kávézók, teázók. Az ország legkiválóbb éttermeiből sokan jöttek el, a teljesség igénye nélkül: Costes, Chateau Visz, Kistücsök, Arany Kaviár, Nobu, Márgál, Bock Bisztró, Déryné, Mezzo, La Maréda, Pastrami, Tigris. Az éttermek 2-3 féle étellel készültek, minőségi kóstolókkal, így aki akart akár 4-5 félét is kipróbálhatott, minden csak az anyagi lehetőségek kérdése volt. Nagyon izgalmas remekműveket lehetett kóstolni, mint pl. szürkemarha-felsál zöldségekkel, borjúpofa fehérrépaágyon, mentás bárányburger, andalúz gazpacho, füstöltharcsa-tatár, marinált ponty, házi tokaji aszús sült kolbász.

A Millenáris Park egyik sarkában pedig egy igazi piactér működött, jobbnál-jobb sajtokkal, szörpökkel, mézekkel, lekvárokkal. Kedvencem a diós és vargányás érlelt sajt volt, szorosan követte a som- és a galagonyalekvár, és a befőttként eltett erdei gombák kavalkádja. De volt halárus is, egy szép nagy akváriummal, aztán mangalicatermékek, kolbászok, sonkák. Olyan különlegességek is akadtak, mint a cukorbetegek által is fogyasztható nyírfacukor, a különböző fűszerekkel megbolondított fagyik, gesztenyéből készült finomságok, mint pl. a gesztenyekrém, az egészben eltett gesztenyebefőtt. Ezek egyrészt megbízható forrásból származó termékek, amelyek ilyen széles kínálatban ritkán koncentrálódnak, másrészt pedig az egészséges étkezés olyan kellékei, amelyek igazi csemegeként is funkcionálnak. Nem szabad kihagyni a felsorolásból az egyik nagy kedvencemet, Szántó Tibor kézműves csokijait. Csokirajongóknak kötelező állomás.

Erős volt a felhozatal a húskészítmények frontján is, többek közt a Húspatika kínálata megerősítve az etyeki sonkamesterrel voltak nagyon kapósak. De olyan különlegességeket is lehetett kóstolni, mint a citromos kolbász. Halakban a lazac vitte a prímet a harcsa mellett. Különösen ízletes volt a Metro vevőakadémia salátaágyon kínált grillezett lazaca.

 

A színpadon ezúttal nem zenekarok dübörögtek, hanem főzőbemutatókat láthatott a közönség, megnézhetett egy lazacbontó és –filéző versenyt, mindössze 8 perc állt a versenyzők rendelkezésére a teljes filézésre. Boros mesterkurzusok is színesítették a rendezvényt, kóstolóval egybekötött előadást tartott a természethű borokról Kató András és Isabelle Legeron Master of Wine. Mészáros Gabriella pedig Tokajról és a tokaji szőlőfajtákról. A bátrak pedig kipróbálhatták érzékszerveiket a Decanter magazin bortesztjén. De folyamatosan ment a Miele Főzőiskola étel-, főzési- és táplálkozási bemutatója és tanácsadása is: olivaolajról, grillezésről, gabonáról, ehető virágokról, fűszerekről, laktózérzékenységről.

Borfronton is erős volt a kínálat. A nagy melegben nagy sikert aratott rozéból vagy fehérborból készült fröccs és hosszúlépés. Jómagam a Baladszti’s-nál a Vylyan rajnai rizlingjéből és a rozéjából készült hosszúlépést is kipróbáltam, üdítően hatott a közel 30 fokban. Néhányan saját válogatást készítettek csak erre a rendezvényre. Így tett a Bortársaság, amely 3-as kóstolósorokat „jóárasított”. Mi először a rozé sort néztük meg, majd a „3 külföldi vörös” nevű triót. Kihagyhatatlannak tűnt a „3 francia champagne” sor is. A rozék közül a Pannonhalmi apátsági pince friss 2010-es rozéja remek volt, ennek előző évjáratát is nagyon szerettem. Kellően gyümölcsös, üde, frissítő. A második rozé a Sauska 2010-ese volt, kicsit más hangsúllyal, mint az előző, de szintén sok gyümölccsel. A harmadik egy francia volt, a Château D'Esclans Whispering Angel Rosé 2010-ese, halvány színével és visszafogott illatával komolyságot sugallt. A nagyrészt grenache-ból készült bor ízben olyan komplexitást mutatott, mint egy komolyabb fehérbor, hosszú, elegáns, komplex volt. A „3 külföldi vörös” első tétele a spanyol J. Palacios Petalos nevű 100% mencia fajtából készült bora, amely elsősorban intenzív ibolyás illatával hengerelt, szellőztetés után pedig a gyümölcsös vonal erősödött benne. Kóstolva is ez a vonal dominált benne, de intenzitásban az ízek nem tudtak lépést tartani az illattal. Egy olasz borral folytattuk, a Tenuta di Biserno Insoglio del Cinghiale 2008-asával. Komoly testes, izgalmas, fűszeres, kifinomult bor. A záró bor ebben a körben a chilei Montes Alpha 2007-es syrah-ja. Izgalmas fűszeres illatok fekete bogyós gyümölcsökkel, csokival. Nagyon szép hordóhasználat, finom érett tanninok, szép savak, elegancia.

Aztán a rengeteg állomás, stand és az óriási kínálat közt sétálgatva kóstoltunk egy könnyed és üdítő Frici habzóbort Gerééktől, majd Kamocsay Ákos megkínált egy kis Rajnai Rizlinggel, amely már szép érett, petrolos formáját mutatta. Utána belekortyoltunk a Gere Kopar legújabb, 2008-as verziójába, ami még nagyon fiatal, nagyon tüzes, de komoly alapanyagból készült, még érnie kell, viszont óriási potenciál van benne.
Továbbhaladva a szekszárdi Szent Gaál pince szíves invitálásának nem tudtunk ellenállni. Olyan érdekességgel kezdtük, mint a 2010-es évből készült fehér cabernet sauvignon, amely illatában és ízében is érezhetően más, mint egy szokásos fehérbor, önmagában is kiváló volt, de fröccsben is jól csúszott. A 2008-as Kadarisszimo nevű kadarka az Európai Uniós elnökségünk egyik kiválasztott bora volt, klasszikus fűszeres dominanciájú, igen jól sikerült bor, lendületes savakkal. A 2008-as Parázs bikavér sem akármi, azt ugyanis idén a VinCe 2011 rendezvény legjobb vörösborának választották. Komplex, gyümölcsös, kifinomult, közepes testtel, szép hosszú lecsengéssel, ismét tetszett. A 2008-as Obsessio merlot válogatás lassan nyílt illatban, majd kissé visszafogott is maradt, ízben nagy test jellemezte, sok tanninnal és markáns savakkal, melyekkel a gyümölcs nem tudott kellően lépést tartani, pár év palackos érlelés után szívesen újrakóstolnám. A Passionata 2008 cabernet franc sokkal intenzívebb gyümölcsös illatú, nagy testű, izmos bor, ízben is kifinomultabb és sokkal előrébb tart, mint előző társa. Részletgazdag, hosszú, elegáns, már most rendben van. A végén még megkóstolhattuk ennek az utolsó bornak egy válogatott verzióját, ami ha lehet még sokkal koncentráltabb, testesebb, vaskosabb, töményebb volt, szinte harapni lehetett. Kis szellőztetés után egyre intenzívebb gyümölcsös, csokis illattal örvendeztette meg a türelmes kóstolót. Ízben is komplex, de még kicsit kusza, rendezetlen, a rengeteg tannin még nem simult el és még nem került egyensúlyba a bor, még legalább 2 év palackos érlelés kell neki.

Nem lehetett kihagyni a Gróf Buttler pincét sem. A 2008-as Nagy-Eged kadarkájuk a híres 2006-os évjárat méltó folytatása. A kadarkáktól megszokottnál mélyebb színű, intenzív és komplex illatában főleg fűszerek, majd gyümölcsök és egy pici ásványos vonal is. Ízben is ugyanez a kifinomultság jellemzi, rendkívül hosszú utóízzel, és az üres pohárból is még sokáig áramlott az illata, remek volt. A szintén a Nagy –Egedről származó 2006-os Kogart cuvée-hez eddig még nem volt szerencsém, de kár lett volna kihagyni, nagyon jól eltalált arányú, kiváló bor. Végül pedig egy igazi nagyágyú, a 2006-os Phantom syrah a Nagy-Eged tetejéről. Mély színű, illata lassan nyílik, sokat kell szellőztetni, de annál komplexebb és változatosabb, szinte folyton újabb és újabb rétegek bukkannak fel benne: fekete bogyós gyümölcsök, virágok, bors és keleti fűszerek követik egymást. Kóstolva az eleven savakat kifinomult, érett és sima tanninok kísérik. Izmos test, fekete bogyós gyümölcsökkel, borssal. nagyon nagy élmény, lassan kortyoljuk, élvezzük sokáig, apránként szálazgassuk minden porcikáját, mélyüljünk el benne, mert megérdemli.

Maradtunk az Eger vonalon, Kovács Nimród következett. De még mielőtt rátértünk volna az ő boraira, bemelegítettünk egy kis Tóth István 2003-as válogatás bikavérrel, jól tettük kár lett volna kihagyni. Kovács Nimród 2007-es Pinot Noir-ját már többször kóstoltam, hol nagyon tetszett, hol kevésbé, ezért most sem lehetett nem megkóstolni, a pinot amúgy is olyan, hogy mindig más arcát mutatja. Most például a szebbiket mutatta, remek savakkal, simogató tanninokkal, szép gyümölcsösséggel illatban és ízben is, kifinomult hordóhasználat jegyeivel, kicsi kókuszos és csokis beütéssel. A 2006-os Rhapsody kékfrankos, merlot és a két cabernet házasítása, ribizlis-szedres gyümölcsösséggel, fűszerekkel, kis csokis-kakaós vonallal, bársonyos tanninokkal, hosszú utóízzel.

Külön két standot kaptak a Pannon Bormustra aranyérmes borai. Viszont ez a két stand kiesett a fősodorból, száműzetve volt a többi boros résztől, így nem tolongtak a látogatók sem előttük. Ezt még tetőzte a személyzet lazasága és hozzá nem értése, amire azért más kiállítói bódéknál nem volt példa. Amikor mondtam, hogy kóstolni szeretnék, és fél decit kérek, akkor furcsa arckifejezéssel vettek elő egy kis mérőpoharat, majd milliméter pontosan kimérték, és még el sem mondhattam, hogy kérek mást is, máris rám szóltak, hogy ez mennyi lesz, és ne felejtsek el fizetni. Amikor jeleztem, hogy itt nem nagyon tolonganak a vendégek, az volt a válasz, hogy nekik mindegy, órabérben fizetik őket. Pedig ezek a borok voltak a Bormustra idei legjobb borai, melyek méltóbb helyet és körülményeket is megérdemeltek volna. Esetleg a díjazott borászok közül néhányat meg is hívhattak volna standhoz, akár váltásban is, mindjárt nagyobb lett volna z érdeklődés. Így csak két bor erejéig maradtam itt én is, először egy kevésbé ismert pince, a Pósta Borház 2007-es kékfrankosát kóstoltam, majd egy nagyobb versenyzőt, Günzer Tamás 2007-es villányi Mátyás Reserve cuvée-jét. Mindkét bor hibátlan, remek bor, az előbbi egy könnyedebb, de kifinomult elegáns, gyümölcsös tétel, az utóbbi egy nagy testű, bordeaux-i stílusú nagyágyú, sok tanninnal, savakkal, de szép gyümölcsös, csokis vonallal.

A Tokaj Kereskedőház borait soha nem sikerült megkóstolnom nagy rendezvényeken, fesztiválokon, a többi tokaji valahogy mindig eltérített. Most viszont rászántam magam, annál is inkább, mert idén két boruk is aranyérmet nyert Bordeaux-ban, a Challenge International du Vin borversenyen. A 2009-es száraz furmint barrique igazi meglepetés, rendkívül vonzó, egyensúlyban lévő, gyümölcsös, ásványos, izgalmas bor, árát tekintve pedig best buy kategória. De ugyanez elmondható még a másik ugyanott idén díjnyertes borról, a szintén 2009-es Késői arany nevű édesről is. Vonzó illatát még izgalmasabb korty követi, a sav-cukor arány talán kicsit a cukor felé billen, de nem áll neki rosszul. Veszedelmesen itatja magát. Nem hagyhattam ki a pince két aszúját sem, az 1991-es 4 puttonyos aszú 20 éves korára eleven és vonzó volt, mézes, aszalt barackos aromáival. A 2006-os 6 puttonyos muskotály aszú pedig igazi kuriózum. Nem is tudtam megállni, hogy ne kóstoljam meg hozzá a Tigris étterem által készített hideg libamájat, salátával, rebarbarával.

Amikor pedig a záróra közelgett, kaptunk még egy kis kóstolóra meghívást Balla Gézától. Itt már elpakoltam jegyzeteim, átadtam magam a boroknak és beszélgetésnek. A remek fűszeres, virágos, gyümölcsös kadarkával kezdtünk, a kiváló kékfrankos és cabernet sauvignon jött a sorban. Méltó befejezést jelentett a kései szüretelésű, botrytis-es szőlőből szamorodni eljárással készült Kadarisszima névre hallgató kadarka, a maga 90 g/l maradékcukrával.

A Budai Gourmet fesztivál megújult, megváltozott, érdekes, változatos, sokrétű, gazdag kínálatú volt. Hogy kinek mennyire jött be, az más kérdés. A magasra emelt belépő miatt a nagy tömegek elmaradtak, sok kiállítónak emiatt igencsak veszteséges volt a jelenlét. Vevői oldalról nézve, aki viszont bejutott, és a pénz nem jelentett neki korlátot, az elképesztő kínáltban tobzódhatott, nem kellett tolongania, rengeteg volt az ülőhely, odafért a pultokhoz, nem voltak sorok, tudott beszélgetni a kiállítókkal, borászokkal, vagyis jól érezte magát. Kíváncsiam várom a szervezők az idei tapasztalatokat leszűrve jövőre milyen irányba viszik a rendezvényt. Mert javítani mindig minden lehet, a legjobb rendezvényeken is!