A kánikulával és a szabadságolásokkal a vendéglátás nyári szezonja is elkezdődik. Ilyenkor jellemzően megváltoznak a viselkedési, fogyasztási szokások, a vendégek lazábbá, nyitottabbá válnak az alkoholfogyasztás terén is.
Nyári szabadságuk, nyaralásuk ideje alatt az emberek hajlamosabbak gyakrabban betérni vendéglátóhelyekre, mint azt egyébként átlagosan teszik. A tapasztalatok szerint ilyenkor több időt töltenek étteremben, egyéb szórakozóhelyen, és több pénzt is költenek, mint egyébként. A vendéglőkben töltött időszak is jobban széthúzódik, nem koncentrálódik annyira a déli és esti idősávra, mint az év többi részében, és mivel szabadságon vannak, alkoholos italokat is bátrabban fogyasztanak a vendégek. Ez azt is jelenti, hogy a vendéglátóhelyeknek fel kell készülniük a nyári szezonra (alkoholos) italkínálattal is. Ugyanakkor szem előtt kell tartani a felelősségteljes alkoholfogyasztás szempontjait is, és a nagy melegben a szokásosnál is óvatosabban kell bánni a szeszes italokkal. A jelszó: sok folyadék, kevés alkohol!
Alkoholos üdítők
Nevezzük nyugodtan alkoholos üdítőknek azt az italcsoportot, amit ilyenkor ajánlunk mindazoknak, akik számára nem tiltott az alkohol fogyasztása, illetve nem vállaltak önkéntes absztinenciát. A közös jellemzőjük ezeknek az italoknak, hogy kivétel nélkül kettő vagy több komponensből állnak, többnyire színesek, alkoholtartalmuk pedig ritkán haladja meg az 5-6 százalékot, és általában hűtve, gyakran egyenesen jéggel szervírozzák azokat.
Az alapital szinte bármi lehet – sör, bor, pezsgő vagy valamilyen párlat –, amit többnyire gyümölcslével, ásványvízzel, szódával hígítanak, esetleg gyümölcsökkel, szörpökkel ízesítenek. Az alkoholos frissítők készülhetnek frissen, helyben, de már széles választékban kaphatók palackozott vagy dobozos kiszerelésben is.
Ha elfogadjuk a fentebbi meghatározást, a legegyszerűbb, s egyben hagyományosan magyaros alkoholos üdítőnk a fröccs. A borból és szódából álló koktélnak az összetevők egymáshoz való arányának függvényében számos elnevezése van a tréfától a lámpásig. A lényeg minden esetben, hogy csak jó minőségű bort érdemes fröccsnek használni, ugyanis a rossz borból csak rossz fröccs lesz.
Társasági ital
A Dél-Európában közkedvelt, de Magyarországon is egyre népszerűbb, spanyol eredetű sangria általában könnyű vörösborból készül, narancs, citrom, alma, barack, ananász, esetleg dinnye vagy mangó hozzáadásával. Éttermekben rendszerint frissen készítik, de népszerűségének okán szűrt, palackozott változatbn is forgalmazzák. A sangria alkoholtartalma általában 4-11 százalék között van.
Nem szentségtörés sangriát készíteni fehérborból sem, ilyenkor sangria blanca vagy clerico a neve. Sőt, ismert olyan változat is, amelyben az alapborból előbb csinálnak egy fűszeres forralt bort, majd azt lehűtve, gyümölcsökkel fűszerezve és hideg narancslével hígítva készítik el a sangriát. Amit szokás spanyol bólénak is nevezni, hiszen szoros rokonságban áll az általunk ismert bóléval, sőt valószínűleg a sangria és a bólé is a Benedek-rendi szerzetesek 9. századi májusi borából – maiwein, maitrank vagy maibowle – származik, amit a barátok eredetileg orvosságnak szántak, s csupán a gyógyfüvek adta keserűségét igyekeztek elfedni az édes gyümölcsökkel.
A bólé – ami az utóbbi fél évszázad során nálunk inkább a karácsonyi-újévi ünnepekhez kapcsolódott – száz évvel ezelőtt még Magyarországon is a tavaszi és nyári szabadtéri rendezvények, lóversenyek, partik szokásos itala volt. Leginkább fehérborból vagy pezsgőből készítették némi párlat, cukor és sok friss gyümölcs felhasználásával. Ideje lenne ismét felfedezni a vendéglátásban a frissen készült, akár helyi specialitásnak is számító, saját recept alapján készített bólét.
A bóléval rokon ital a punch, aminek mi valamilyen okból kifolyólag megint inkább a melegített, téli változatát ismerjük.
Pedig a punch – eredeti nevén paantsch – kifejezetten hűsítő ital, a brit gyarmatosítók „találták fel” Indiában a 16. század végén, 17. század elején, és onnan származott vissza Angliába. A panch szó több indiai nyelvjárásban is ötöt jelent, ezért az ős-punchnak is öt alkotórészből – bázisalkohol, cukor, citrom(lé), víz vagy tea és fűszerek – kellett állnia. Az alapalkohol eredetileg sör, bor és pezsgő is lehetett, később azonban egyre általánosabbá vált a rum. Idővel persze az egyéb összetevők (és a számuk) is változtak, egyre több gyümölcs került a punchba, és megjelentek a minimális alkoholt tartalmazó, vagy a teljesen alkoholmentes változatok is. Ami maradt, az a fogyasztási szokás, a punchot továbbra is nagy punchos-tálból, társasági italként javasolt fogyasztani.
Nevezzük azonban bólénak, sangriának vagy akár punchnak, még egy dolog közös bennük: ezeket az italokat szervírozás előtt minden esetben néhány órán át érlelni kell, és mindig hidegen fogyasztandók!
Cocktail time
Noha a koktélok egész évben divatosak, igazi szezonjuk a nyár, a nyári délutánok és esték. Különösen a viszonylag sok gyümölcslével, jéggel készülő színes long drinkek és frozen koktélok. Európa nyugati felén és az Egyesült Államokban nagyobb kerthelyiségekben és teraszokon bevett szokás koktélsarkokat, kis koktélkunyhókat felállítani, ahol szakképzett mixerek keverik az italokat. De mindenki előtt ismertek az egyenesen a strandokra, esetenként egyből a medencékbe települt koktélbárok is.
Magyarországon persze kevés vendéglátóhely van olyan szerencsés helyzetben, hogy medence vagy tó partján nyisson koktélbárt, azt azonban szinte bárhol megtehetik, hogy 20-30 ismert vagy kevésbé ismert koktél készítésére felkészülnek, és azokat ajánlják is a vendégeiknek.
Vagy ha nem, akkor marad a kereskedelemben kapható „konzerv-választék”, az előre elkészített, fogyasztásra kész, palackozott premixek. A döntően rum, whisky, gin vagy vodka alapú koktélkategóriának világszerte egységesen elfogadott elnevezése a mai napig nincs, nevezik alkopopnak (alcopop), RTD-nek (Ready To Drink), FAB-nak (Flavored Alcoholic Beverage), PPS-nek (Pre-Packaged Spirit), coolernek vagy éppen breezernek. A tartalom azonban minden esetben viszonylag alacsony (4-7%) alkoholtartalmú, gyümölccsel (vagy aromával) ízesített, szénsavas és többnyire édes kevert ital. A kiszerelés mérete jellemzően 0,275-0,33 liter, és minden esetben „jéghidegen” szokás fogyasztani. Ezzel sok gond nincs, zenés-táncos helyeken általában még pohárba sem szokták kitölteni, úgy isszák egyszerűen csak üvegből.