Pontban nyolckor érkezem, még le se veszem a kabátomat, kezem máris tele finomságokkal, ha úgy akarom. A ruhatárhoz vezető előtérben ugyanis már kínálják az üdvözlőitalokat és a kóstolófalatokat. Előbbiből a nálam a Garamvári Szőlőbirtok - Blanc Fleur-je, utóbbiból pedig a külsőre a Ferrero Rocher-ra hajazó mannitol-ba forgatott libamáj mousse viszi a pálmát.
Mire visszaérek a ruhatárból, izgatott moraj, nyolc óra után pár perccel lebontják a „kordont”, lehet menni az első emeletre, a bál „igazi” színhelyére. Gyors terepszemle a sétálórészen, ahova a jegyem szól: tágas terek, változatos kiállítók, külön piros pont a sminksarokért (ahol a hölgyek meg tudják igazíttatni a sminkjüket). Mikor végeztem, éppen Ördög Nóra lép a színpadra, hogy a sétálójegyeseket is személyesen köszöntse (az est további részében ő a bálteremben konferálja a programokat, így inkább csak kivetítőn találkozhatok vele). Bár hallhatóan meg van fázva, a legapróbb részletekig elmond minden tudnivalót, mit hol találni.
Az Echo TV 3 perces ínycsiklandó összefoglalója, főszerepben Király Viktorral.
Kikérem az első fogást, a kacsamáj terrine birsalmás rétessel, körtével és füstölt fürj tojással és a hozzá párosított Szepsy Szent Tamás Furmint 2016-ot. Külön-külön is tökéletesek, hát még együtt. Az asztalnál, ahol vacsorázom, összeismerkedem azt est vizét biztosító cég munkatársával. Meséli, ez az első Winelovers rendezvénye, szerintem a szervezők eddig mindent megtettek, hogy megnyerjék a brand többi rendezvényére.
Két fogás között megnézem a boros felhozatalt, hiszen a Magyar Borok Bálja mindig egy borfesztivál is egyben: 120 tétel, fehérek, vörösek, desszertborok, pezsgők, külön stand a prémium tételeknek és a Liszkay Borkúria borainak (és csak úgy mellesleg, mintegy kisérőnek pálinka). Gyorsan megkóstolok pár bort, mindenek előtt a bakancslistám legelején található Szepsy tételeket, még mielőtt elfogynának (utóbb kiderül, félelmem teljesen alaptalan volt, még hajnalban is vissza tudom kóstolni őket).
Fotó: Benkő M. Fanni
Most már jöhet a második fogás, a mangalica pofa burgundi jus-vel, konfitált zöldséggel, sült zelleres kenyérpástétommal. A hús vajpuha, a burgundi jus pikáns, és talán az ilyen rendezvényektől szokatlan módon kiadós az egész tányér. Alkalmi „ásványvizes” asztaltársam nem győzi dícsérni, micsoda remek választás a hozzá kínált Bock Merlot Special Reserve 2013, a reakcióik alapján a körülöttünk ülő hölgyeknek viszont egy kicsit már túl testes. Közben nézzük a báltermi a kivetítőn a báltermi műsort: bemutatkoznak a meghívott borászok, majd előbb Miklósa Erika, utána pedig Király Viktor lép a színpadra.
A klasszikus és a modern közötti egyensúlyra való törekvés az egész estét jellemzi.
Étel fronton is a hagyományosabb vonaltól (a Stelázsi kolbász- és sajtválogatása) a különlegességekig (szarvasgombás készítmények, osztriga, Süss Lilla bonbonjai és pohárkrémjei) mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A desszerteknél különösen erős a felhozatal: a vacsora menüt méltóképpen lezáró flódni (hozzá Barta Öreg Király Dűlő 6 Puttonyos Tokaji Aszú 2013-ból) és Lilla említett desszertjei mellett a Zila Kávéház is több süteménnyel készült.
Fotó: Benkő M. Fanni
Mivel becsülettel mindent kipróbáltam, elmegyek egy kicsit levegőzni, már jó előre kinéztem magamnak a szivarsarkot. Amikor bevallom a kiállítónak, hogy abszolút kezdő vagyok, rögtönöz nekem egy gyorstalpalót szivarokról, stílusokról, takarólevelekről, vágásról, gyűjtásról. A teraszon a kávés stand üzemeltetőivel futok össze, ők is tartanak egy kis felvilágosítást, javasolják, siessek, mert most épp egy különleges aromájú kávé van betöltve a gépbe. (Ez a segítőkészség és felkészültség egyébként mindenhol tetten érhető volt, látszott, hogy a kiállítók nem expressz betanított hostesseket küldtek maguk helyett.)
Mire elszívom a szivart, a bálteremben is véget ért a vacsora és kezdődik a nyitó tánc. Immár hagyomány, hogy a táncosok – amolyan kedvcsinálóként – a bálteremből indulva végigvonulnak a termeken, mielőtt megérkeznek a tánctérre. Szintén kedves gesztus, hogy az előadásuk végén felkérik a közönség tagjait, mintegy jelezve, hogy innentől övék a pálya. A talpalávalót innentől a Group’n’Swing zenekar adja.
Én visszalopakodok a sétálótérbe, huszonegyezek egy kicsit a mini-kaszinóban. Alig tudom elveszteni a zsetonjaimat, pedig szaladnék a fotófalhoz, éppen ott a fotós és szeretnék egy emléket az estéről. Végül összejön vele a találkozás, így tökéletesen zárul számomra a bál. Annyira, hogy az elköszönő csomagot majdnem ott is felejtem hazainduláskor.