Ha Kimi is megjelenik a fesztiváli forgatagban, akkor már nekem is illik elmenni és habár sajnos nem találkoztunk, de a kivetítő képernyőn keresztül szurkolhattunk a száguldó cirkusz versenyzőinek a Hungaroringen, és a Mumm Champagne-al mi is koccinthatunk az egészségükre. Annyit el lehet mondani, hogy rendkívül tág kínálat jellemezte a Buborék Fesztivált és jó volt nézni, hogy milyen sokszínű pezsgőkínálat elérhető már idehaza Magyarország legnagyobb pezsgőpincészete, a Törley sem hiányozhatott, és talán nekik volt az egyik legnagyobb portfoliójuk is. A csontszáraz (Brut Nature) klasszikus eljárással készített verziótól egészen az édesebb változatokig. Engem most különösképpen a nyers pezsgőik érdekeltek. Azt szokták mondani, hogy ezeknél a csontszáraz pezsgőknél lehet igazán észrevenni, ha éppen hibáztak a pezsgőkészítés során, mert itt aztán abszolút (Brut Zero: hivatalosan 3 g/l alatti cukortartalom) nincs hozzáadott „cukor“ a folyamat végén. A Francois President 2009 Extra Brut egyedi megoldásként a palack nyakán csak egy bilétát visel, semmi egyéb címke nincs a palackra ragasztva (megkímélve egyébként a leolvadástól, ha sós jégvödörben van). Nagyon jó ár-érték arány, porzóan száraz, friss savakkal (ami picivel lehetne több is akár), briós és mogyoró jegyekkel, közepes lecsengéssel, jó egyensúllyal. Szép! Ha jól tudom, a termék javarészt külföldön kerül elfogyasztásra, kár, hogy nincs idehaza nagyobb igény a „csontszáraz” műfajra.

 

Jóval könnyedebb téma a gyöngyöző bor kategória és indításnak mondjuk ezt javasolnám. A Trafiq-Raiker konténerben a srácok nemcsak különböző koktélokat kevertek a habzóborokból, de Magyarország különböző borvidékeiről tisztán is meg lehetett kóstolni ezeket a teraszukon. Gere Attila Frici gyöngyöző borában már évről évre jobban eltalálja, hogy miről is kell pontosan szólnia egy ilyen bornak. A 2012-es évjárat nagyrészt illatos fajtákból lett házasítva, fiatalos üde, aromatikus, egyszerű lecsengésű, könnyen fogyasztható ital. Ha már gyöngyöző bort készítünk, azt is tudatosan kell tenni; fontos a sav és az alkohol közötti kényes egyensúly eltalálása, a frissesség, könnyedség elérése, lehetőleg jó pezsgéssel, nem túl karcos lecsengéssel.

A könnyű és egyszerű gyöngyöző boroktól folytassuk utunkat azon ország felé kalandozva, ahol minden kezdődött, amit mindenki szeret utánozni. Nem, nem Franciaországba, a tradicionális pezsgőkészítés hazájába – bár ezt egyesek az angoloknak tudják be, mivel ők készítettek először olyan palackot, amely kibírta a nagy nyomást –, hanem egy másik fontos országba, ahol a pezsgő, a habzóbor és az abból nyert koktélok egyfajta életérzést sugallnak, és ez szinte a mindennapjaik részévé válik. Ez az ország pedig nem más, mint Olaszország.

Olaszországot a Villa Sandi Pincészet és termékei képviselték a fesztiválon. A pincészet a Prosecco terület központjában fekszik, és a könnyedebb frizzantéitól kezdve a már jól ismert komoly DOCG Proseccókon át, egészen a dűlő szelektált Cartizze-ig, minden pezsgője letisztult, magas minőséget képvisel. A Cartizze egy érdekes ital. Különleges tömzsi palackban jön a piacra és legtöbbször inkább félszáraz/félédes (kb. 25g/l maradékcukrot tartalmaz), mivel ez az egyedi terület (106 hektár és több, mint 100 termelő) hűvösebb szokott lenni, mint a többi része a tartománynak. Villa Sandi azonban csinál egy „dry“ Cartizze-t is, talán a legalacsonyabb maradékcukorral (12 g/l), amely egész izgalmassá teszi; szuper gyümölcsös, friss és intenzív, egészen komoly.

Ha már izgalmakról beszélünk, akkor érdemes kipróbálni, amit kevesebben ismernek a tradicionális (tehát palackban érlelt) pezsgőket, ilyenek az Opere névre hallgató pezsgők. Érződik rajtuk az élesztő ideje (autolízis), a briós, a kenyérhéj, de ott van ugyanakkor a lekvárosság is, amely az egyébként kellemesnek mondható oxidált jelleg mellett feltűnik. Összességében hosszú lecsengésű, nagyon komoly pezsgőkről beszélünk.

Szabó Zoltánt, a Villa Sandi egyik munkatársát kérdeztem, hogy mi a véleménye a Buborék Fesztiválról, ahol annyi minden megtalálható a kedvenc Krug Champagne-omtól, a cidereken (Strongbow) át, egészen mindenféle pezsgőkig, koktélokig: „A Buborék Fesztivál, véleményem szerint egy üde színfolt az egymást érő borfesztiválok színterén. Stílusos és nem giccses. Hangulatos és nem szenzációhajhász” – mondja. Zoltán teljesen elégedett volt a szervezőkkel. Mindig volt elég jég, elegendő tiszta pohár és a vendégeket maximálisan kiszolgálták. Szerinte a fesztivál inkább exkluzív, hiszen igazán azokat szólítja meg, akik szeretik a pezsgőket és tudnak mit kezdeni a buborékos itallal, de ugyanakkor az ide kilátogatók tudják, mit akarnak.

Zoltán kedvenc itala a Villa Sandi Millesimato 2012 mellett a Luc Belaire volt. Amely nemcsak az optikailag a faházzal is kitűnt, de a palack dizájnnal és a rozé ízével is hódított. Egyébként Grenache, Cinsault és Syrah házasítása (picit szokatlan számomra). Rendkívül intenzív piros bogyós gyümölcsök törnek ki belőle, némi édesség utóhatással.

Zene témájában lehet, hogy a soul vagy jazz műfaját is fel lehetett volna vonultatni. Személy szerint valahogy a pezsgésből a vizet hiányoltam, ha nem is pezsgő- vagy medencefürdő formájában, de valahogy egy picit mediterránabb hangulatot adni mindennek, főleg ebben a hőségben. Gondolok itt például több vizes ventillátorra, vagy óriás buborékokra az aprók helyett…

Bár a koktélverseny eredményhirdetésére már nem sikerült maradni, néhányat így is sikerült megkóstolni. Pompáztak ezek mindenféle színben, ízben, díszítésben (erős volt a virágkompozíció szerepe). A koktélkészítéskor kikötés volt – nem meglepő módon – a „pezsgés”, vagyis legalább egy pezsgő, habzó, gyöngyöző elemnek kellett lennie a koktélban.

Összességében egy nagyon jó fesztivál, ahol a lazaság, könnyedség párosul a szakmaisággal és a minőségi buborékos italok széles választékával. A gasztronómiát, pizzát és a burgereket meg sem említettem, itt is hasonlóan egyedi és különleges volt a repertoár. Kíváncsian várom jövőre a fejleményeket és mindenkinek javaslom majd a látogatást.

A rendezvényről készült fotók innen érhetők el.