Október talán legszebb napsütéses hétvégéjén volt szerencsém az egyébként is mindig mesés Somló hegyre látogatni.
Bortúra céljából érkeztünk egy kisebb csapattal hazánk legkisebb borvidékére, ahol az első állomás a somlóvásárhelyi központú Kreinbacher Birtok volt.
Képzeljünk el egy grandiózus épületkomplexumot a hegy lábánál, mely Ekler Dezső tervei alapján valósult meg. Míg a borászat egy mesterséges dombba simul, a pezsgőpincészet tömege kiemelkedik környezetéből. A hátsó épületek belső terei a hegyre és a teraszos művelésű szőlőkre nyílnak.
A borászat mintegy 40 hektáron gazdálkodik. Ültetvényeiket a hagyományos somlói szőlőfajták alkotják, úgymint a juhfark, a furmint, az olaszrizling és a hárslevelű. Az általuk termelt egyedüli kékszőlőfajta a syrah, mely talán meglepő választásnak tűnhet ezen a borvidéken, de a kóstolt bor is igazolja, hogy ez a fajta a vulkáni tanúhegyen is abszolút megállja a helyét. Évente további 20 hektárról vásárolnak szőlőt olyan gazdáktól, akik nem dolgozzák fel terményeiket, ezzel is motiválva őket a művelésre.
A vállalat jelenlegi legfőbb célja, hogy borai mellett a néhány hete piacra dobott pezsgőit is népszerűsítse elsősorban a hazai közönség körében, de nem megfeledkezve a külföldi piacokról sem. Pezsgőik a legmodernebb technológiával, alapvetően furmintból készülnek a Champagne-ból érkezett pincemester, Christian Forget vezénylésével. A francia szakértő szerint a szőlőfajta a Somlón nagy potenciált mutat, mivel savszerkezete és cukorgyűjtő képessége ennek a fajtának a legjobb a pezsgő szempontjából.
Két pezsgőt volt alkalmunk kóstolni: Brut Nature és Prestige Brut. Közös jellemvonásuk, hogy mindkettő 100% furmint alapú és 30 hónapon át érlelték, de ezt leszámítva két teljesen különböző karakterű pezsgőről beszélünk. Előbbi a dosage eredményeként 2,8g/l maradékcukorral rendelkezik, így igazi natúr pezsgő, ízében picit fanyar, illatában alma és fehér virágok mutatkoznak. Utóbbi már 9g/l cukortartlommal bír, ami picit érettebb karaktert mutat előbbinél, de mégis megtartva a frissességet. Illatában a citrusfélék dominálnak, savszerkezete szép.
Mind a Kreinbacher borok, mind pedig a pezsgők címkéire a letisztultság a jellemző. Két fő szimbólumuk a hóvirág és a huszárvágás. Előbbi a Somlóhoz való kötödést, utóbbi pedig a magyar identitást tükrözi.
A birtok látogatása után a Somlói Borok Boltja felé vettük az irányt, mely a “Félúton” nevet viseli, üzenve, hogy a hegytetőre vezető út felénél járunk. Megéri betérni, ugyanis több, mint 150 féle somlói bor kapható itt. A Barnabás Kézműves Pince 2012-es furmintját kóstoltuk, de néhány héttel ezelőtt volt lehetőségem a 2011-es évjáratot is tesztelni. Mindkét esetben elegáns borokról beszélünk, bár utóbbi mindenképp krémesebb és hosszabb lecsengésű.
A napot a somlójenői Spiegelberg Kézműves Borpincénél zártuk. Spiegelberg István (Stephan), ahogy a neve is mutatja, magyar-német ember, aki a kisebb területtel rendelkező somlói gazdák közé tartozik. A 2 hektáron gazdálkodó és 2008 óta bio művelést folytató tulajdonos a somlói tradíciókat igyekszik erősíteni, így a hagyományos fajtákra rendezkedett be: juhfarkot, olaszrizlinget és furmintot termel és dolgoz fel, majd fahordós érlelés után tölti palackba borait. Szemben az átlag somlói borok savtartalmával (6-7g/l), az övéit alacsonyabb savak (5g/l körüli) jellemzik.
A közelmúltban több szaklap hasábjain is olvashattunk a kézműves pincéről, ugyanis az amerikai Wine & Spirits magazin 2014-es listáján a világ top 100 borászata közé választotta.
Stephan elmondása alapján, jelenleg egyik legjelentősebb piaca az USA, ahol mindig valami újdonságot keresnek. New York pedig épp juhfark-lázban ég.
A juhfark egyébként régen több helyen, így Tokajban és a Balaton-felvidéken is fellelhető volt, idővel azonban háttérbe szorult. Somlón is ez történt. Mivel azonban országszerte kevés volt belőle, egyre keresettebbé vált, így ezen a borvidéken megmenekült a fajta.
Spiegelberg kóstolt borait hosszasan lehetne elemezni, azonban az egységesen elmondható róluk, hogy magas színvonalat képviselnek. A 2011-es évjáratot összességében emelném ki, mivel mindegyik kóstolt tétel komplex és kiegyensúlyozott, aranyló színű, vastag, olajos és ásványos karakterű.
Stephan előre bejelentkezés után szívesen fogad csoportokat, szellemes bemutatót tart, és akár ő maga főz vendégeinek. Borait leginkább a pincénél, azon kívül pedig a honlapján fellelhető borszaküzletekben lehet megvásárolni.
A Somló hegy úgy gondolom, önmagában is megér egy kirándulást a kikapcsolódni vágyók számára. Azonban a sokszínű borvidék számos pincészete, illetve remek borai még egy okot adnak a látogatásra!
Azoknak, akik esetleg kedvet kaptak egy somlói bortúrához, nagyon sok szálláslehetőség áll rendelkezésükre a környéken, akár egyes pincészeteknél is, így érdemes utánanézni a világhálón.